Hírek

Szenttamas.rs

 

Fogyunk, de nagyon

Bánát a Tiszától keletre, Versec  pedig Bánát déli  részén, 14 kilométerre található a román határtól. A város egykoron (Trianonig) a Temesi Bánság része volt.

Bánát „központjában”, Versecen nem csak a 641 méteres csúcs, Vajdaság legmagasabb pontja található, hanem az immár több mint 150 éve Schulek Frigyes tervei alapján épült impozáns Szent-Gellért templom. Szinte nem akad idegen a városban, aki nem áll meg egy fotózásra a gyönyörű templom  közelében. Egy teljes délelőttöt szánt a templom látogatására július végén a városban táborozó újságírók csoportja. Még mielőtt ft. Erős Mihály körbevezet bennünket a templomban, és szünet nélkül mondta a létesítményhez fűződő történelmi, egyházi tudnivalókat, felzúgott a templom csodálatos orgonája. Mintegy köszöntőként jönnek az akkordok, amelyektől szinte mindannyian libabőrösek leszünk. Az élménytől percekig meg sem tudunk szólalni, így mindannyian fejet hajtunk a kántor és az orgonasípok előtt..

 

Impozáns látvány a belvárosban

Bár épületek közé szorult és nincs előtte nagy tér, a templom szürke tornyai messziről látszanak. Négysávos út halad el az épület előtt, a járművek kíváncsiságból (vagy éppenséggel tiszteletből) lelassulnak, majd továbbmennek. Néhány perc múlva a helyi plébánostól szinte mindent megtudunk a templomról, de az itt élő hívőkről, a szórványban élő magyarokról is. Elmondja, hogy a mostani templom helyén egy barokk stílusban épült templom állt, amely 1728-ban épült, kicsi, és eléggé rossz állapotban volt. Az új, neogótikus stílusú templomot 1860-ban kezdték el építeni, és 1863 december 27-én Szent Gellért püspök és vértanú tiszteletére szentelték fel. A templom 61 m hosszú, szélessége 22 m, a tornyok magassága 63 m. A főoltár 1863-ban Bécsben készült Josef Staudinger asztalos műhelyében. Az oltárképen püspöki ruhában Szent Gellért püspök látható, alatta pedig a jelenet, amikor megölik. Az oltárképeket Karl Geiger festette. Maga a főoltár egy érdekes kompozíció, hiszen két angyal tartja az egész oltárt. Két angyal oldalról érkezik, két újabb angyal pedig az Oltáriszentség felé fordulva térdel. A főoltártól jobbra és balra a mellékoltárok találhatók, név szerint a Szentháromság és a Szent család oltár. Mindkettő 1869-ben készült, az itt található oltárképeket pedig Karl Gutsch festette. A Májusi Mária oltár 1914-ben, a  Jézus szíve és a Segítő Mária oltárok pedig 1915-ben készültek Dél Tirolban.

A főoltár mögötti jobb és bal oldali üvegablakokat 1909 és 1912 között Palkó József készítette Budapesten. Bal oldalt Szent István látható, amint koronáját a boldogságos szűznek ajánlja, és itt van a magyar címer is, a jobb oldalon viszont Szent Gellért látható.

− Templomunk egyik legszebb része a Mária-oltár, amelyet mi itt májusi oltárnak is nevezünk. Szárnyas oltárról van szó, amely ki-be csukható, nagyböjt és adventi időkben mindig csukva volt. Mária életéből láthatunk itt jeleneteket – magyarázza a helyi plébános. Közben megtudjuk azt is, hogy a két manuális orgonát a temesvári Karl Wegenstein és Fiai cég készítette 1912-ben, a csodálatos falfestmények pedig Szirmay Anton alkotásai.

− A templomban több zászló és lobogó is található, a legnagyobbat közülük, a  földművelők és bortelmelők lobogóját annak idején 16 ember vitte a körmenetben. Egyik oldalán magvető Jézust találjuk, alatta Versec városi címere látható, a mások oldalon Szent Orbán és a magyar címer van. Amikor 2009-ben idejöttem szolgálatot teljesíteni, a magyar címert nem volt látható, helyén három búzakalászt ábrázoló varrottas volt. Nekem feltűnt, hogy miért vannak itt búzakalászok és mi a jelentőségük, és csak akkor derült ki, hogy a magyar címert még az I. világháború után „letakarták” a hívők, és így a lobogót nem kellett kitenni a templomból – hallottuk az atyától. Hozzátette, ugyancsak fontos, hogy a régi templomból sikerült megőrizni két szobrot, Szent József és Szűz Mária szobrát, ezek most az egyik tartóoszlopnál vannak elhelyezve.

 

A szórványnak a szórványa vagyunk

Miközben Vajdaság egyik legszebb katolikus templomában kattognak a fényképezőgépek, a diktafonok is előkerülnek, az atya statisztikai adatokat sorol. Nem panaszképpen, de a valóságot idézi, kétszer is elmondja egymás után, a magyar szórványnak a szórványa maradt már csak itt, és ami még borzasztóbb, folyamatosan és rohamosan fogy a magyar.

− Versecen annak idején kb. 15 ezer sváb, köztük néhány ezer magyar, katolikus ember élt. A háború után a németeket elűzték, azóta pedig rendszeresen fogyunk. „Papíron” ugyan még kb. 2000 magyar él a városban, azonban ez nem teljesen így van, sokkal kevesebben vagyunk. Hatalmas méreteket öltött az elvándorlás, évtizedek óta nincs magyar tagozat az iskolában, a gyerekek többsége nem tud magyarul, úgy hogy mi itt a szórványnak a szórványa vagyunk – mondja szomorúan a plébános. Hozzáteszi, vasárnaponként 70-80 hívő jön el a magyar nyelvű szentmisére, szombaton este pedig horvátul misézik. A hittanórákat két nyelven tartja egyszerre, magyarul és horvátul.

Ft. Erős Mihály elmondta, Versecen kívül még Versecváton,Temesvajkócon és Fejértelepen is a hívek szolgálatában áll, havonta egy-egy alkalommal tart szentmisét a környező falvakban. A tavasz beköszöntével a hittanórák is megindulnak. Tavaly Versecváton csak egy elsőáldozó volt, de ugyanúgy előkészítette, mintha száz gyerekről lenne szó.

− Számomra a legtermészetesebb dolog az, hogy egy gyerekért is leutazok napi több tíz kilométert, hittanórát tartok, felkészítem a szentség felvételére. Annak idején Kevevárott többedmagammal 14-15 elsőáldozó volt, és egy székelykevei plébános tartotta a hittanórákat – mondja mosolyogva. Rövid szünet után sóhajt egyet, és halkan hozzáteszi: − Ma már csak 17-25 keresztelő, 6-7 esküvő és 60-80 temetés van évente a városban és környékén. Fogyunk, de nagyon...

A kérdésre, hogy ha lenne alkalma máshol szolgálni a híveket, elmenne-e innen, a fejével nemet int: − Nem tudok a Kossava nélkül élni. Nem tudom máshol elképzelni az életemet. Hogy miért, magam sem tudom. Talán azért, mert itt olyan emberek élnek, akik még mindig képesek emelt fővel járni, büszkék magyarságukra, vagy talán azért, mert itt a szórványban százszorosan meg kell küzdenünk mindenért. Amúgy meg, legalább 20 nyelven beszélnek itt az emberek, de mivel nem érti mindenki a másik nyelvét, valamilyem módon mégis megértik egymást. Akarni kell, és megy ez. Nem esik nehezünkre megszólalni, köszönni más nyelvén. Ha egy román nemzetiségűnek románul köszönök „jó napot”, ő biztosan magyarul fog visszaköszönni. Ez már csak így természetes errefelé. Ettől függetlenül, itt is olyan emberek élnek, akik ragaszkodnak nyelvükhöz, szokásaikhoz, hitükhöz.

 

Elmennek a fiatalok (innen is)

− Semmi újat nem mondunk azzal, hogy erről a vidékről is, mind a városból, mind a  falvakból elmennek a fiatalok. Aki meg egyszer elmegy innen, az már nem jön vissza, esetleg csak látogatóba ünnepkor vagy temetésre – panaszkodik az atya. Mint mondja, a fiatalok elvándorlása nem most kezdődött, az oktatási rendszer hozta magával. A falvalból a fiatalok az iskola miatt a városba költöznek, onnan az egyetem miatt másik városba, ahol vagy letelepszenek, vagy fogják a diplomát és nyugat felé veszik az irányt.

A vasárnapi szentmisére 7-8 fiatal jár, aki nincs itt, az a falvakban rendszeresen jár templomba. Vallásosak az itteni fiatalok, nem csak megszokásból vagy divatból járnak templomba. Többségük a hitet ősi hagyományként értelmezi, ápolja, gyakorolja, és erre az itteniek büszkék is.



− A tömbmagyarságban, ha tele van a  templom, a plébános nem is veszi észre azt, ha fele fiatal hiányzik. Itt viszont, ha a tízből fele nem jön el, az már nagyon észrevehető. Ugyanúgy a falvakban is, ha a háromból kettő nem jön el, az már szembetűnő. Számomra viszont nem jelent gondot, hogy ezt megértsem, hiszen jómagam is a szórványban születtem és nőttem fel. Itt, a déli végeken, Isten ajándéka, hogy az ilyen nehéz körülmények között sem veszítjük el a jókedvet és a reményt. Isten itt nem azt kéri tőlem számon, hogy hány embert kereszteltem meg, hányat eskettem vagy hány hittanórát tartottam, hanem azt, hogy kiket viszek magammal, kik azok, akik még hisznek és bíznak. Mi itt a szórványban pedig szívós, kitartó emberek vagyunk, és soha nem adjuk fel a reményt – mondta a verseci plébános.

A verseci templom képek 2015. július

A verseci templom képek 2015. július

A verseci templom képek 2015. július

A verseci templom képek 2015. július

A verseci templom képek 2015. július

A verseci templom képek 2015. július

 

Paraczky László