Szenttamás.rs

A versmondás felemeli és ápolja a lelket

Hétfőn a kora esti órákban a Szenttamási Népkönyvtárban a Vajdasági Magyar Versmondó Egyesület szervezésében két Radnóti-díjas versmondó, a kunszentmiklósi Tóth Péter és a bácsfeketehegyi Hajvert Ákos Nem mondhatom el című, magyar klasszikus költeményekből összeállított műsorát élvezhette az szép számban összegyűlt közönség.

Hajvert Ákost arról faggattuk, mikor indult a produkció és mi volt a cél. Az egyesület elnöke elmondta, az előadás első bemutatója Bácsfeketehegyen volt 2014. március 1-jén, a fő motivációt pedig az adta, hogy egy helyre gyűjtsék azokat a verseket, amelyeket a közönség egyébként is ismer, vagy legalább nagy részét ismeri. Innen jött a cím is: Nem mondhatom el – ismerős versek: ‒ Valóban törekedtünk, hogy olyan verseket, prózát szedjünk össze, amelyek szövegeket valahonnan ismer a közönség. Akár az iskolából, akár a médiából, rádióból. Régen ugyanis divat volt, hogy a tévében, rádióban is verset mondtak, de később ez elmaradozott. A szövegek nagy részét, amit megszólaltatunk, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Mensáros László stb. mondták el. Semmiképp sem az volt a szándékunk, hogy fölülmúljuk ezeket a színész-óriásokat, ugyanis ezt nem is tudnánk. Inkább az volt a cél, hogy visszahozzuk a köztudatba ezeket a szövegeket, újra ismerőssé tegyük őket, és természetesen megpróbáljunk magunkból valamit hozzájuk tenni. Így alakult ki a bő egyórás előadás, amelyet videó felvételekkel tűzdeltünk meg. Ezek az ún. flashmobok, amelyeken zenekarok klasszikus műveket adnak elő nyilvános helyen, repülőtéren, egy nagyváros főterén vagy metrón. Ezek jelentősége abban van, hogy az ún. klasszikus zenét maivá tegyük, a modern kor vívmányai mellé – magyarázta Ákos. –

Feltehető az a kérdés, hogy itt van két fiatalember, akik verset mondanak. Miért nem inkább házat építenek, vagy akár más, „férfiasabb” dolgot művelnek?

– Azt gondolom, hogy ez egy „férfias” harc, méghozzá az anyanyelv szépségének megőrzéséért. Mindkettőnk feladata az, hogy az egyetemes magyar irodalom akár ismert, akár ismeretlen szövegeit valahogyan eljuttassuk a hallgatósághoz. Tesszük ezt közösen és egyénileg is. Nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a diaszpórában is megjelenünk, Péter pl. nemrégiben jött haza Kanadából. Jómagam, mint a Vajdasági Versmondók Egyesületének Elnöke, hiszem azt, hogy a versmondás nemcsak művészeti tevékenység, hanem orvosi terápia is. Verset mondani nagyon jó a léleknek, felemeli és ápolja a lelket, gazdagabbá teszi, gyógyítja. Versmondáskor az ember olyan nehéz, mély és sűrű gondolatokat tud magából kimondani, kitenni, amit a hétköznapi ember nem tud megfogalmazni. Voltak emberek, akiket megjelölt a Jóisten, azok voltak a költők, akik leírhatták.

– A két és fél év eléggé hosszú időszak, sok szereplés, turnézás. Ehhez támogatásra is szükségük van a művészeknek?

– Az előadás támogatását már nagyon hosszú ideje a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vállalta magára. A támogatásnak köszönhetően eleget tehetünk annak a külön kérésnek is, hogy a szórványba is elvisszük a verses összeállítást – mondta Hajvert Ákos.

Tegyük hozzá, a kiváló produkciót követően a költészetre kiéhezett szenttamási közönség háromszor tapsolta vissza az előadókat.

A bemutatót a szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ, a Népkönyvtár és Drobnyik Aranka magyartanárnő szervezte.