Beszámoló

Szenttamas.rs

 

AZ IHLET TISZTA FORRÁSAI

Az idei VMTDK művészei és a Föld-téma

A 18. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia pénteki napja újra a művészeteké volt, és a Művészeti Akadémia hallgatói mellett felölelte 35 éves korig a szabad művészeket, doktoranduszokat is. Az Újvidéki Egyetem Rektorátusán november 22-én, az üvegpavilonban képzőművészeti kerekasztal-beszélgetést tartottak, a kiállító művészekkel dr. Palásti Andrea docens, fotóművész és Gubik Korina képzőművész beszélgetett.

Este 19 órakor az előcsarnokban megnyílt a VMTDK-kiállítás, amelyen 13 hazai és külföldi magyar képzőművész alkotásaival ismerkedhettünk meg. A kiállításon Csatlós Asztrid (Pécs): Hypathia topológiai deformációi II., Dankó Boglárka (Pécs): Raszter, Zombori Dóra (Pécs): Erdő közepében járok, Monyov Glória (Újvidék): Eltart a föld, csak legyen, aki művelje, Ótos Annabella (Újvidék): A 7. csoda, Rác Gyöngyike (Újvidék): 10080, Archívum, Szabados Zsófi (Újvidék): GEW – The Way, Szabó Kornélia (Újvidék): Porból lettél, porrá leszel, Szenti Lilla (Újvidék): Föld, Törteli Réka (Újvidék): Fordított symposion, Turkály Emma (Újvidék): Föld előttem föld utánam/KÖRÜLÖTTEM, Varga Emília (Újvidék): 4 ELEM, Varga Valentin (Újvidék): Exist-Um c. alkotását tekinthette meg a szépszámú érdeklődő. A VMTDK ART megnyitóján dr. Csányi Erzsébet, a rendezvény főszervezője többek között elmondta:

− Nagy öröm számunkra, hogy ez az üvegpavilon megtelt. Célunk, hogy a vajdasági magyar fiatal művészeket − akár képzőművészek, akár zenészek vagy színházművészeti előadók − a rendezvényünkkel összekovácsoljuk, nemzedékenként kialakuljon egy kommunikáció. A VMTDK pénteki napja mindig a legünnepélyesebb és egyúttal egy művészeti terápia. Fontos, hogy az alkotók itt nemcsak egymásközt alakíthatnak ki egy diszkurzust, hanem a nyilvánossággal is, mert a VMTDK egy nyilvános közéleti teret hoz létre. Itt most az alkotásokat tekinthetjük meg, holnap pedig a művészeti szekcióban a művészek ismét fellépnek, a mű létrejöttének körülményeiről beszélgetnek.

Mgr. Lázár Tibor festőművész a konferencia tudományos és művészeti vonatkozásainak metszetéről beszélt, és a vizualitást emelte ki: − A gondolkodás mint mentális tevékenység létezett a nyelv kialakulása előtt is, és az túlnyomórészt vizuális lehetett. Ez nevelte ki később a fogalmakat, majd a szavakat. Sokszor azt tapasztalom, hogy a vizuális gondolkodás mennyisége messze túlhaladja a szavakban kifejezhető gondolkodást. A vizuális művészettel, illetve magával a vizualitással való foglalkozásom során egyre inkább a vizuális inger adathordozásának magas koncentrációja nyűgöz le. Egy pillanat alatt befogadott vizuális ingerben annyi információt kaphatunk, hogy azt csak mondatok sokaságával tudjuk nem le-, hanem csak körülírni. Persze, ezeket nem is minden esetben szükséges szavakba konvertálni, mert az átalakítással csak veszne és módosulna a jelentés. Erre a helyzetre használjuk a mindennapokban azt a kifejezést, hogy „egy kép többet mond száz szónál”.

Gubik Korina képzőművész, a zentai Tehetséggodozó Gimnázium tanára a művészeti önkifejezés jelentőségét méltatta, valamint a legkülönbözőbb technikákkal és műfajokkal kísérletező műveket. Többek között kiemelte az egyik fiatal kiállító gondolatait: „Legkevésbé érdekelnek az univerzális problémák és az egyetemes igazságok, amelyekbe, hogy őszinte legyek, nem is tudok és nem is akarok hinni. Nekünk művészeknek megvan az a szabadságunk, hogy így viszonyuljunk a dolgokhoz, és hogy teljesen szubjektív szemmel és hozzáállással tekintsünk akár a Földre is“.

A koktélpartival egybekötött zenei megnyitón a jelenlévők Brezovszki Gergő akadémista hegedűszólóját hallhatták, aki Niccolo Paganini: 16. és 20. caprice c. darabját adta elő.

Csatlós Asztrid, a Pécsi Tudományegyetem ötödéves hallgatója festészetet tanul, és másodszor vett részt a VMTDK kiállításon. Ezúttal a Hypathia topológiai deformációi II alkotást hozta, amely egy Újvidéken készült sorozat része: − Azzal foglalkozok, hogy az organikus és a mechanikus mozgásokat összeegyeztetem. Ezekben a motívumrendszerekben próbálok egy új képalkotási nyelvet kialakítani, ami legfőképp textíliákon és színeken alapszik. Ezeket különböző módon bontom fel, a képi rendszer úgy érdekel, mint egy nyílt tér, nem szeretem leredukálni a kompozíciót. Nem feltétlenül érdekel, hogy harmonikus kompozíciókat hozzak létre. Az alkotás vegyes technikával készült, olaj és akrill, amit különböző hígítókkal vegyítek.

Rác Gyöngyike sem első alkalommal vett részt a kiállításon. A Művészeti Akadémia mesterhallgatója ezúttal egy nagyméretű munkával készült, amelynek a címe:10080, ami tulajdonképpen nem más, mint 10080 perc, és hét nap történését ábrázolja: − Az alkotás igazából az én hét napomat ábrázolja, mégpedig különböző vonalakkal, amelyek középen találhatóak, integráltak, és hangulatot mérnek illetve ábrázolnak. Az 1x2 két méteres plexilapra kézi fúróval, pontosabban gravírozóval vittem rá a lényeget, majd kifúrtam, kivéstem, és csak utána ment nyomtatásra. Sok mindent összekötöttem az organikus absztrakcióval. A mintákat, amelyek egyébként is megjelennek a munkáimon, összekötöttem a mindennapos események kikövetésével. Egy önkutató munka az egész, egy reflexió, hogy mi történt, az emlékek, az idő múlása mind beleszövődik a műbe, a grafikai lapot lenyomtattam és rátettem a plexilapot, és így alkotnak egy egységet. Emellett hoztam még három munkát Archívum címmel, amelyek ugyancsak egy-egy napot ábrázolnak. Ezek olyan grafikai matricák, vagyis alaplapok, amelyekről a grafikai lapokat nyomtatjuk – magyarázta a fiatal művész.

A nagybecskereki Varga Emília az Újvidéki Művészeti Akadémia harmadéves hallgatója, több éve vesz részt a VMTDK-n. Idén négy képből álló, a Föld-témához kapcsolódó absztrakt motívumokat ábrázoló sorozatot állított ki: − A téma a 4 elem, tehát mindegyik kép egy elemet képvisel. A falemezre, olajtechnikával készült képek absztraktak, de tartalmaznak reális motívumokat is. Utánajártam, hogy a 4 elem (a tűz, a víz, a föld és a levegő) hogyan jelenik meg a tudományban és a régi vallásokban, hogyan érzékeljük érzékszerveinkkel ezeket az elemeket, mit jelent az elemek harmóniája stb. Fontos volt számomra, hogy különböző és háromdimenziós formákat, textúrákat adjak a képeknek, úgy, hogy ilyenek is felbukkannak. A színeket személy szerint választottam, de biztos vagyok benne, hogy mindenki fel fogja ismerni az elemeket.

A szenttamási Szabados Zsófi az Újvidéki Művészeti Akadémia másodéves hallgatója Tervezőgrafika Szakon. A kiállításra egy plakátot hozott, GEW – The Way címmel, melyen a felirat mellett egy kéz látható: − A kéz egy búrát tart, amiben egy növényi csíra látható, az élet kezdetét szimbolizálja. Ez az egész applikációnak a logója. A GEW a globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztető művészi projekt, amely praktikus, klímamentő ötletekkel és tanácsokkal próbál segíteni a közösségeknek, hogy megértsék az éghajlatváltozás jelentőségét és felkészüljenek a jövőre. Nem igazán a grafikával foglalkoztam, hanem az állatokkal, pontosabban, hogy hogyan élnek most, és mi fog velük történni, amennyiben nem vigyázunk a Földre – mondta Zsófi.

Ótos Anabella negyedéves az újvidéki akadémián, nagyon szeret fotózni, és már több alkalommal is részt vett a kiállításon. Ezúttal A 7. csoda elnevezésű fotósorozattal érkezett, amely a Grand Canyonról készült: − Mivel a Colorado folyó völgye a 7. csoda a világon, az idei konferencia témája pedig a Föld, úgy éreztem, hogy a helyszínen készült fotóknak itt a helye. A folyó ugyanis teljesen kivájta a földet, mely jól kivehető a sziklákon lévő rétegeken. Látjuk a hegyeket, a folyónak a szintjeit, és persze a barna szín árnyalatait. A második dolog, amivel szerettem volna reflektálni a föld-témára, az az, hogy a digitális és analóg fényképezőgép közül az utóbbit választottam, azt, amelyben filmtekercs megy. Mivel az analóg filmnek a legjellegzetesebb részei a szemcsék, azt párhuzamba vontam a földnek a porhanyósságával, illetve a darabosságával. Tekintettel arra, hogy manapság félig viccként vesszük a természetvédelemmel és az újrahasznosítással kapcsolatos dolgokat, úgy zártam le a témát, hogy a kanyon is el fog tűnni, ha nem teszünk semmit ezzel kapcsolatban. A kép tehát lassan fakulni kezd, míg végül teljesen eltűnik, illetve fehér lapot kapunk, de az is eltűnik. A halványulási folyamatot 29 képen mutatom be – magyarázta a fiatal művész.

A pénteki rendezvény az egyéb művészeti produkciókkal a rektorátus amfiteátrumában folytatódott. A színházművészet kategóriában Csuvárdity Tamara (Szabadka) mesemondással lépett fel, a Mese a halálról és a szegény emberről c. népmesét adta elő. Tóth Johanna (Újvidék) performanszában József Attila személyiségzavarának tüneteit dolgozta fel művein keresztül „A semmi ágán ül szivem...” címmel. Verebes Andreától (Újvidék) A játék öröme c. performanszot láthattuk, Albert Éva, Gavran Emma, Major Evelin, Móricz Virág Kinga, Rasztovác Henrietta, Rózsa Viola,Pap Rebeka, Petro Éva, Turi Orsolya (Újvidék) pedig Tolnai Ottó verseinek földmotívumaira épített a Gaia c. performanszban.

A palicsi Verebes Andrea, a Művészeti Akadémia mestehallgatója a színházművészet kategóriában A játék öröme című performanszot dolgozta fel: − A kutatásom célja az volt, hogy a gyermeki játékkedv, amivel születünk, amikor még kifinomult érzékeink vannak, hogyan tűnik el, milyen emberi magatartások miatt kopik ki az életünkből. Magában véve a színészi hivatásban szerintem az egyik alapkő az, hogy visszataláljunk a gyermeki játékörömhöz. Ritka az a példa, aki ezt nem növi ki, és ebben tudja leélni az egész életét. Szerintem az iskolában, a szocializáció folyamán kezd el fakulni, később, amikor az ember az egyetemre kerül, majd saját magának kezdi megteremteni a dolgokat, akkor sajnos a világ, a Föld körülöttünk olyan, hogy ez egyszerűen kiveszik belőlünk. De vissza lehet találni hozzá és soha nem fog belőlünk teljesen kikopni. Ezt valamilyen erővel fel lehet éleszteni, s ezt próbáltam bemutatni.









 

Paraczky László

 

szenttamas.rs