EGY IZGALMAS KÖZEG
A 18 éve fennálló VMTDK beágyazott, stabil, intézményesült tudományos rendezvény
A tizennyolcadik Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát 2019. november 23-án 9:30-kor nyitották meg az ünnepi zenei és film-összeállítással, beszédekkel. Dr. Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács általános alelnöke és a TDK Határok Nélkül program szakmai vezetője és Vass Szabolcs tavalyi Kristálygömb Díjas szavai után Dr. Csányi Erzsébet a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium és a rendezvény tudományos bizottságának elnöke megnyitójában elmondta, hogy az idei VMDTK-ra 136 résztvevő regisztrált a Kárpát-medence minden régiójából. A VMTDK szekciói felölelik a tudományok és művészetek minden területét, s a konferencia nagyban hozzájárul az igényes magyar szaknyelv fejlesztéséhez.
A VMTDK top-témája idén a FÖLD volt, ehhez kapcsolódóan 10 órától az amfiteátrumban Huszár Rudolf (Martonos−USA) akadémikus, az MTA Földtudományi Osztályának tagja tartott plenáris előadást.
Utána négy fiatal lépett fel, ketten a FÖLD témához kapcsolódva egyrészt a földnek mint anyagnak, rögnek, másrészt mint szülőföldnek, otthonosságnak, identitásnak a vonatkozásait vették górcső alá: Deák Iréna (Újvidék) Szülőfölddel kapcsolatos asszociációk kognitív nyelvészeti elemzésével foglalkozott, Orsós György (Pécs) A mi földünk – Nacionalizmus és lokális identitás a pécsi és a szarajevói utcanevek változásainak tükrében címmel értekezett. Ezután Reéb Zsófia (Szabadka–Budapest) Amygdalamagok lokális kapcsolatrendszerének strukturális vizsgálata és Pletikoszity Árpád (Újvidék): Autonóm robot tervezése az Eurobot 2019 nevű versenyre című előadásait hallhatta a közönség. A tudományos diákköri szekcióülésekre délután fél kettőtől került sor a Technológiai és a Mezőgazdasági Kar termeiben. A VMTDK felölel minden művészeti és tudományos ágat, így az élő, az élettelen, a műszaki tudományok, a társadalomtudományok, a humán tudományok és a művészetek területéről a legváltozatosabb témák szerepeltek.
Ezt követően sor került a konferencia kiértékelésére, a szekcióelsők okleveleinek kiosztására, ezenkívül átadták a Kristálygömb Díjat is, amelyet idén Oláh Tamás színházelméleti doktorandusz érdemelt ki. A díjazott, aki már kilenc éve aktív résztvevője a VMTDK-nak, elmondta: megerősítés a díj, illetve lelkesítő hatása is van, hogy ezután is részt vegyen a konferencia életében: − Visszatekintve az elmúlt tíz évre, számomra a VMTDK-n való találkozások voltak a legfontosabbak, illetve az, ahogyan az ember itt kísérletezni és rögtönözni megtanul. Egy izgalmas közeg. Szerintem mindannyiunk számára fontosak ezek a pillanatok. Hiszek a pillanatokban, amelyeknek mindannyian részesei vagyunk, akár azon, akár ezen az oldalon. Megismételhetetlenek, de mégis jó rájuk emlékezni. Nekem ezt jelentette ez a 10 év VMTDK.
A plenáris diákköri tudományos ülésszakot az újvidéki BTK Német Nyelv és Irodalom Tanszékének negyedéves hallgatója, Deák Iréna nyitotta meg, aki már tavaly is részt vett a konferencián, az OTDK-n pedig különdíjat kapott. Tudományos munkájának címe: A szülőfölddel kapcsolatos asszociációk kognitív nyelvi elemzése. A fiatal kutató elmondta, a szülőföld témakör mindannyiunkban kelt valamilyen asszociációt, legyen az pozitív vagy negatív. Magyarország és Szerbia határos egymással, de a magyarok Szerbiában nemzeti kisebbségként élnek, a másikban viszont többségi nemzetként. A kutatás folyamán, amelyben magyarországi és vajdasági magyarok, továbbá Szerbiában élő szerbek vettek részt, a szülőföld fogalmával kapcsolatos asszociációkat gyűjtötte össze kétnyelvű internetes kérdőívek alapján, majd ezeket a kategorizálást követően elemezte: - Elsősorban egy hasonlat keresése volt a cél, mégpedig ,,A szülőföld olyan, mint...” és ezt a hasonlatot indokolni kellett. A kutatás során kiderült, hogy ezek a hasonlatok többnyire metaforikusak és metonímikusak. Az elemzés kimutatta, hogy nemzeti hovatartozástól függetlenül a szülőföld téma pozitív metaforikus tartalmakat hoz, így például: hogy az egy olyan hely, ami biztonságot fejez ki, vagy az otthonnal egyenlő. A több ilyen és hasonló kérdéssel végzett kutatásból arra következtetünk, hogy a nemzeti identitás valójában nem hat ki arra, hogy mit asszociálhat a szülőföld témakör, hiszen az adatközlők többnyire pozitív tartalmakat asszociáltak, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek voltak.
A szenttamási Kancsár Zsolt a Műszaki Tudományok Karának negyedéves hallgatója, aki egy szoláris fűtésszabályzó működéséről és annak a gyakorlatban való alkalmazásáról tartott előadást. Mint mondta, dolgozatában részletesen kifejtette és kidolgozta egy olyan egyedi, innovatív hőszenzor kialakítását, amely elősegíti a megújuló energiaforrások kihasználását: − Egy olyan készülékről van szó, amely központi vezérlőegysége két hőmérsékletet figyel. Az egyik egy szoláris napkollektor hőmérséklete, a másik hőérzékelő pedig a szobahőmérsékletet figyeli. Abban az esetben, amikor a napkollektor hőmérséklete magasabb a szobahőmérsékletnél, elindít egy ventilátort, így a meleg levegő a csőrendszeren keresztül bejuthat a lakótérbe, s ezáltal az őszi, illetve tavaszi időszakban, amikor kint melegebb van, mint bent, megoldható a lakótér fűtése – magyarázta Zsolt. Elmondta még, hogy kicsi korától kezdve érdeklődik az elektronika és a mechanika iránt, érdekelték az újítások, ezen belül is a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatosan mindig is szeretett volna valamilyen egyedi készüléket tervezni. Olyat, aminek a kapcsolási rajzát sehol sem lehet megtalálni és letölteni sem, de a gyakorlatban alkalmazható. Így került kidolgozásra a fűtésszabályozó, amely kisebb átalakításokkal szinte mindenütt használható, emellett hozzájárul a kiadások csökkentéséhez is.
A szabadkai Radakov Alen az újvidéki bölcsészkar Történelem Tanszékének negyedik évfolyamára jár, a konferenciára pedig a Délvidék és Szabadka az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt című dolgozatával jelentkezett: − Érdekelnek a forradalomhoz kapcsolódó események, ebből kifolyólag néhány hónapig kutattam a szabadkai levéltárban, és ennek a kutatásnak az eredményeként született meg a mai prezentáció. Megpróbáltam minél objektívebben bemutatni az akkori magyar politikát és a szerbek hozzáállását ehhez a politikához, továbbá azt, hogy miért is kezdődött el a viszály a két nép között. A nagyobb eseményeket, amelyek megpecsételték a forradalmat, részben Szabadkán is dokumentálták, mivel a kormány tájékoztatta az összes nagyobb települést. Viszont egy teljesen új perspektíva tárul elénk, mert soha nem beszélünk arról, hogy a kisebb településeknek – ideértve Szabadkát is − milyen jelentőségük volt a forradalomban, és hogy ez pontosan miben nyilvánult meg. Hiszen valakinek a hadsereget el kellett látni élelmiszerrel, lóval, fegyverrel, a katonaságot pedig a kisebb településeken éppúgy toborozták, mint a nagyobb városokban. Mindent összegezve, arra próbálok rávilágítani, hogy az egész ország részt vett a forradalomban, nem csak azok a városok, amelyeket legtöbbször emlegetnek.
Šelemba Aleksandra, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar másodéves hallgatója Adáról érkezett, először vett részt a konferencián, és a társadalomtudományok szekcióban a Kétnyelvűség és empátia című dolgozatát mutatta be: − Azért kezdtem el foglalkozni a kétnyelvűséggel, mivel az édesapám szerb. Érdekelt, hogy mik azok, amelyek hasznosak benne, és miért jó a kétnyelvűség, hiszen nem csak a vegyes házasságokban született gyermekek kétnyelvűek, hanem Vajdaságban mindenki, hiszen folyamatosan használjuk a többség nyelvét. Szerbül beszélünk a boltban, a bankban, az orvosnál stb. Óvodától kezdve tanítják a szerb nyelvet, és az egész arról szólt, hogy ezek a kétnyelvű emberek mennyire empatikusabbak. A kutatások azt mutatták, hogy 75 százalékban vannak olyanok, akik második nyelvként beszélik a szerb nyelvet, hiszen nem csupán az említett helyeken használják, hanem barátaik is szerb nyelvűek, ezért nagyobb empátiaszintet mutattak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy jobban el tudják fogadni a másik nyelvet, a másik véleményét, mint azok, akik csak 25 százalékban beszélik a másik nyelvet.
Összegezve a VMTDK indulását és eddigi tevékenységét, Dr. Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács általános alelnöke és a TDK Határok Nélkül program szakmai vezetője portálunknak elmondta, fantasztikus az, hogy a konferencia teljesen spontán módon, organikusan és helyben indult el, 2002-ben Szabadkán. Akkor 56 résztvevője volt, a 18 év alatt pedig több mint 2200-an mutatták be kutatásaikat a tudományos szekcióüléseken: − Hiába volt Magyarországon már az 50-es évek óta komoly diákköri mozgalom, a határon túli területeken ennek nem volt hagyománya. Itt Vajdaságban, 18 évvel ezelőtt spontán módon megszerveződött ez a legszebb tradíciókat, a 19 századi önképzőköri produkciókat felidéző, tudományos többletmunkára ösztönző rendezvény, és elindult. Megvolt az első konferencia, de akkor még senki sem tudta azt, hogy lesz-e második. Viszont kísérletezett, változott egy picit, és mára már kettős szerepe van: egyrészt az ifjúsági tudomány ünnepe itt Vajdaságban, és mindig bevonzza a környező országokból a tanárokat és egyetemistákat, ugyanakkor van egy kifejezetten fejlesztő, tehetséggondozó, helyi erjesztő szerepe, amely nélkül az itteni magyarság sokkal szegényebb lenne. Egyszerűen egy húzóerőt ad, amelyről már nem csupán azt kell tudni, hogy van, hanem azt, hogy lesz jövőre is, meg azután is, tehát már intézményesített dolog. Beágyazott, stabil rendezvény, ugyanakkor cseppként tükrözi a tengert, az egész Kárpát-medence magyar diákköri tevékenységét. Mint tanár elmondhatom, hogy hiába akarjuk mi összerakni a legjobb tudásunk szerint a tantervet, ami alapján a diákok bejönnek és tanulnak az egyetemen, valójában nem tudunk egyéni tantervet kidolgozni, ez lehetetlen. Azt viszont meg tudjuk csinálni, hogy adunk nekik egy teret. Mint a műkorcsolyában, ahol van egy kötelező és egy szabadon választott kör. Tehát, ha valóban korcsolyázni szeretnél, akkor a szabadon választott programon vagyis körben kiélheted magad. Magadat is ki tudod próbálni, s meg tudod mutatni a többieknek is, hogy te tudsz, és hogy igazán mit tudsz.
A 18. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia programja az esti TDK-bulival zárult a Zeppelin hajón.
Paraczky László
