VMTDK: Az első nap a művészeti produkciók jegyében telt
A Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium tizenhét éves tradícióval a háta mögött 2018. november 23‒25-ig az Újvidéki Egyetemen az idén is megrendezte a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát. A VMTDK olyan rendezvény, amely egy helyre invitálja az egyetemi hallgatókat, fiatal kutatókat, művészeket legújabb eredményeik bemutatására.
A művészeti produkcióknak pénteken az Újvidéki Egyetem Rektorátusának üvegpavilonja és amfiteátruma adott otthont.
A rendezvénynek ‒ amelyet dr. Csányi Erzsébet, a VMTDK tudományos bizottságának elnöke nyitott meg ‒ ezúttal is két regisztere volt: az egyik a dupla tárlat, amelyen hagyományos értelemben vett képzőművészeti alkotások voltak láthatók, a másik pedig az előadóművészek gyűjtőkategóriájához sorolható alkotásokat tömöríti. A tárlatot megelőzően az üvegpaviljonban az alkotókkal Szarka Mándity Krisztina művészettörténész beszélgetett, majd a rektorátus földszintjén Transzhumán valóság elnevezéssel az idei Kristálygömb nyertese, Vass Szabolcs önálló tárlatának megnyitójára került sor. A Steraliss kvartett – Györe Szabolcs et al komolyzenei produkcióját követően 19 órai kezdettel mgr. Lázár Tibor festőművész megnyitotta meg a VMTDK közös tárlatát.Itt a feltörekvő művészek képeit állították ki, Ótos Annabella, Klájó Adrián, Kiss Natália, Úri Friderika, Varga Emília, Rác Gyöngyike, Turkály Emma, Monyóv Glória, Szabados Zsófi, Gyömbér Imola, Szabó Kornélia és Csorba Emil alkotásait, akik rajzokkal, fotókkal, installációval és videóval egyaránt indultak.
Csányi Erzsébet többek között kifejtette, korunkban már a fiatalok is nagyon szkeptikusak, tehát nem csak az a bizonyos fiatalos lázadás van jelen: ‒ Nem csoda, hogy megjelenik a szkepticizmus, hiszen a valóságban élnek, és érzékelik mindazt, ami körülöttük zajlik. Ezért igyekszünk létrehozni olyan eseményeket, mint amilyen a VMTDK is, amelyek mégis az öröm és az alkotás színterén működek. Idén kivételesen két kiállítás is nyílik. Vass Szabolcsnál középiskolás kora óta látni lehetett azt a fejlődést, ami örömünkre szolgál. Ő nem csak az akadémiának a kötelező stádiumait járta ki és teljesítette kiváló eredménnyel, hanem a legtudatosabb művésznek tűnik a fiatalok között. Rendkívül fontosnak tartom a RokonIlonka című facebook projektjét, amely egy társadalomkritikai reflexióval átitatott alapállást tükröz, tehát végre egy olyan fiatal, aki a mély valóságból szívja azokat a nedveket és hatásokat, amelyekre egy művésznek szüksége van, és azután arra ironikusan, sarkasztikusan és gúnyosan, illetve humorosan, viccesen reagál. A valóságban nagyon fontos a művészeknek ez az egyensúlyozó és szelepjellege, hiszen a kultúra ott van, ahol szabadság van, és ahol a kritika is meg tud jelenni – magyarázta Csányi Erzsébet.
Mgr. Lázár Tibor kifejtette, a kutatások során gyakrabban botlunk bele kérdésekbe, mintsem megoldásokba. Hasonlóan van ez a művészetben is. Az állandóan felmerülő kérdések egyike, hogy vajon a művészet kihatással lehet-e a társadalomra, vagy általánosabban: a világunkra. Erre végleges válasz semmiképp, de egy hozzávetőleges és valamelyest járható utat fölkínálhatunk, mégpedig: a művészet terepe a politikai, társadalmi, gazdasági, technológiai stb. változások ,,pulzusának” állandó kitapintása. Ezek összesége egy olyan halmaz, amely a jelen társadalmának valóságát képezi. Ahol különböző, sokszor egymásnak ellentmondó eszmék sokasága létezik egyidőben – mutatott rá a festőművész. Hozzátette, a változtatás lehetőségével, a művészetben rejlő erővelvagy hatalom nélküliséggel kapcsolatban megannyi művésznek is akadtak gondolatai, köztük Picassónak is, melyből néhányat idézett is.
A kiállítást értékelve Szarka Mándity Krisztina rámutatott, az első ránézésre kortárs problémával szembesít: ‒ Egy olyan világ ez, ahol már nem az ember a főszereplő, sokkal inkább a gépek, robotok. A második ránézés azonban a múltba irányít bennünket, egészen a távoliba, a maszkok ősi világába, illetve egy kevésbé távoliba, a '80-as évekbe, amikor a transzhumanizmus mozgalommá növi ki magát. De mit is jelent ez a kifejezés? Nemes Z. Márió szavaival: ,,nem koherens gondolatrendszer, hanem olyan filozófiák és álláspontok heterogén összessége, melyben közös halmazba kerülnek a cyber-punk regények jövővíziói, posztmodern teoretikusok gondolatmenetei, pszeudo-vallásos dogmák, a legújabb természettudományos kutatások eredményei és futurológiai spekulációk“. Natasha Vita-More megalkotta az ember utáni ember fogalmát, a XXI. századi ember testtorzóját. Gazdag képzőművészeti háttértudományának köszönhetően képes bármilyen tudományos hipotézist művészi formába önteni. Vass Szabolcs is rendelkezik a szükséges háttértudással, Sáfrány Imre sámánjai, Ács József autós korszaka, Benes József ember és gép viszonyát kutató művei idéződnek...Egy újratervezés, az emberi forma újratervezése zajlik. Nem ad választ arra, hogy a transzhumán valóság volt, van vagy lesz. De azt láthatjuk, hogy az ember még mindig fő viszonyítási pont, az utána érkező ember utáni ember pedig emberi jellemvonásokkal rendelkezik, társas lény, és ugyanolyan törékeny, mint őse. Natasha Vita szerint, ha egy művész sikeres akar lenni, műveivel azt kell megmutatni, hogy merre képes fejlődni az emberiség. Vass Szabolcs művei mutatnak egy három idősíkot egyesítő utat, állomást, ki-ki magának eldöntheti, hogy amit látunk, az a múlt, a jelen, vagy a jövő valósága.
Rác Gyöngyike Szabadkán a Művészeti Akadémia grafika szakán tanul, negyedéves. Idén harmadszor szerepel a VMTDK-n: ‒ Két külön munkát hoztam. Az egyik címe A három nap, a másik a Kincses térképek. Az elsőben három napomat festettem le, kombinált technikával, hozzá tartozik egy legenda is, aminek alapján a munkák leolvashatók. Előbbinél az elmúlt évekből kivettem három napot, ami számomra pozitív vagy negatív okokból fontos volt, ezeket festettem meg. Második munkám az Európa Kollégiumban készült, a kollégisták közreműködésével, őket képviselem. Beengedtek a saját szobájukba, megengedték, hogy kikérdezzem őket. A tárgyak, amelyek a képet körülveszik, ezek a ,,kincsek”, innen a Kincses térképek elnevezés. Fontos mozzanat, hogy számukra miért fontosak ezek a tárgyak, és miért veszik magukat körül velük. Ami a kiállításokat illeti, a Művészeti Akadémia keretein belül szoktuk kirakni a munkákat, Újvidéken pedig a jövő év tavaszán tervezünk egy közös kiállítást.
Ótos Annabella, a Művészeti Akadémia harmadéves hallgatója. Elmondta, hogy tavaly fényképezte a VMTDK-t, a történet innen indult: ‒ Megtetszett és képekkel/fotókkal szerettem volna megmutatkozni. Egy ideig, pontosabban négy hónapig Amerikában dolgoztam, a kiállított fotókon pedig megragadtam a saját és a kaliforniai hangulatot. Mindenki azt hiszi, hogy Amerika a lehetőségek országa, munkámmal pedig rá szerettem volna világítani, hogy mennyire az. Ott ugyanis van pénz, és minden, amit csak szeretnének az emberek, viszont akinek nem sikerült, ott az álom szomorú valósággá vált. Fotóim tehát közvetlen közelről szemléltetik az ellentétet a gazdag réteg és a hajléktalan emberek között. Az egyik legfontosabb eszközöm a képeknél a nappali fény, nem szeretek használni semmiféle műfényt. Ha sötét a kép, akkor olyan, ha nincs benne színtelítettség, akkor is olyan. A kidolgozásnál a természetes fényt a mai technológiával lehet ugyan korrigálni, de az már nem eredeti, hanem mesterséges – magyarázta a fiatal művész.
A temerini születésű Úri Friderika a középiskolát Újvidéken fejezte be, Pécsett tanul tovább, a tervező-grafikus szak másodéves hallgatója. A VMTDK-ra Kezedbe ég, pilládra felhő elnevezéssel egy illusztrációt hozott: ‒ Tulajdonképpen az egész papírkivágásos technikával állt össze, és mivel szeretek barkácsolni, több különböző anyagot használtam hozzá. Nagyon szeretek változatos anyagokkal dolgozni, így ruhaanyaggal, különböző textíliákkal, vattával stb.,de ez mellett akvarell technikával is nagyon szeretek dolgozni. Az itt kiállított munkámban például vallási motívumokat használtam. A doboz tetején megjelenik az isteni szem, az egyfajta őrző-védő motívumot jelképez. A közepén egy kisbaba van, amit a régi magyar motívumok között is felfedeztem, kicsit változtattam rajta, így könnyebb volt felhasználni – mondta Friderika.
A szenttamási Szabados Zsófi az újvidéki Művészeti Akadémiagrafikai tervező szakán tanul. Elsőéves, és ez az első kiállítása VMTDK-án: ‒ Idén a szív témát kaptuk, és azt találtam ki, hogy egy szív alakú térkép legyen a középpontban.Ezen a térképen megtalálhatóak a szívemhez, valamint a múltamhoz köthető kedves alakzatok, tárgyak. Mint minden térképen, itt is van egy ún. cél. Az én szívemhez legközelebbi cél pedig a lovakkal ér véget, hisz kiskorom óta ,,lóbolond” vagyok, tavaly pedig ez az álmom is beteljesült, saját lovam lett.
A nagybecskereki Varga Emília, az újvidéki Művészeti Akadémia másodéves hallgatója, munkájával a bánáti városból az őserdőbe repíti a kiállítás látogatóit. Az alkotáson az őserdő keresztmetszete látható, melyben betekintést nyerünk a föld rétegei alá. A föld rétege alatt rejtőzik a szellem, aki a dzsungel szívét őrzi.Ez köré épült egy hatalmas templom. Az inspirációt az adta, hogy Közép-Amerikában nemrégiben felfedeztek egy ilyen templomot a dzsungelben, és nagyon meglepődtem azon, hogy erről milyen kevesen tudnak. Így a kutatást is egy picit belecsempésztem a munkába. Egyébként nagy tisztelője vagyok a tradicionális technikának, viszont az elmúlt években nagyon sokat tanultam digitálisan dolgozni, rajzolni, és ezeket próbálom most összefűzni, olyan dolgokat alkotni, amit még nem sokat láttak. Az előrehaladásban nagyon sokat segít az Európa Kollégium, szinte minden támogatást megkapunk – mondta a bánáti egyetemista.
A művészeti produkciók második részében az amfiteátrumban bemutatásra került az Érzelmek szakadéka című performansz, azt követően pedig Patyerek Réka rendezésében az Incognito performansz.
Paraczky László
