1848 elején egyre inkább érzékelhetővé vált a Habsburg-birodalom külpolitikai helyzetének megrendülése, a Pozsonyban ülésező magyar rendi országgyűlés munkája ugyanakkor holtpontra jutott. Az európai forradalmi mozgolódások (Palermo, Nápoly, Milánó), majd a február 22–24-i párizsi forradalom híre mozdította ki a holtpontról magyar politikát. Kossuth Lajos 1848. március 3-i felirati beszédében – a sorok közé rejtve – alkotmányos átalakítást követelt a birodalom egész területén. Kossuth német nyelvre azonnal lefordított és nyomtatásban terjesztett beszédének jelentős hatása volt Bécsben.
Március 13-án kitört a bécsi forradalom.
1848-ban Pest-Buda már az ország jelentős szellemi központjának számított. Itt tömörült a nemesi és polgári értelmiség elit. A fiatal értelmiség egyik jelentős, radikális csoportja, a „márciusi ifjak”, ahogy később nevezték őket, a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit.
A máricusi ifjak március 19-ére, a József-napi országos vásár napján, francia mintára nagygyűlést és bankettet akartak szervezni a Rákos mezejére. Az Ellenzéki Kör vezetői gondosan előkészített országos akciót akartak. A bécsi forradalom hírére a Pilvax körének vezetői úgy döntöttek, hogy maguk cselekszenek. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidacs János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározták, hogy másnap érvényt szereznek a Tizenkét pont közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének, s cenzori engedély nélkül kinyomtatják a Tizenkét pontot és Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt.
Másnap, március 15-én reggel Petőfi és társai a szemerkélő esőben elindultak a Pilvaxból az egyetemre. Az egyetemi ifjúság csatlakozása után mintegy ezren folytatták útjukat a Hatvani utcába, Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Itt Irinyi a nép nevében lefoglalta a sajtót, majd a nyomdászok kinyomtatták a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.
Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, és a tanács tagjait is rábírta arra, hogy csatlakozzanak a Tizenkét pont követeléseihez. Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg elindult Budára, hogy a végrehajtó hatalom legfontosabb kormányszékével is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből a jobbágyfelszabadítás egyik szószólóját, Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, elfogadta a Tizenkét pontot, Táncsicsot szabadon bocsátotta, s eltörölte a cenzúrát. Országgyűlési küldöttség utazott Bécsbe, melynek célja az volt, hogy az uralkodó nevezze ki teljhatalmú helytartóvá István nádort és miniszterelnökké gróf Batthyány Lajost, valamint tegyen ígéretet arra, hogy az országgyűlésen alkotott törvénycikkeket szentesíteni fogja. A március 17-én kiadott királyi leirat azonban csak István nádor kinevezését tartalmazta, és felszólította a nádort a felelős minisztérium hatásköréről szóló törvénycikk felterjesztésére. Kossuth és Batthyány azonban rávették a nádort, hogy teljhatalmával élve, nevezze ki Batthyányt miniszterelnökké, s István nádor még azt is elérte, hogy a király jóváhagyta ezt a lépést.
Forrás: internet
márc 15, 2025 09:35 de.
