A január 25-ei pálforduló elsősorban Saul, azaz Pál megtérésére, hitének megfordulására emlékeztet. Mivel Pál nézetei hirtelen gyökeresen megváltoztak, a pálfordulás kifejezést ma akkor használjuk, ha valaki váratlanul, az addig vallott nézeteinek pont az ellenkezőjét kezdi hirdetni.
Valentin de Boulogne festménye (1618 körül)
A Biblia szerint Pált a tizenharmadik apostolként tisztelik. Az Újszövetség Az apostolok cselekedetei című könyve szerint a későbbi Szent Pál Jézus születése után néhány évvel Saul néven látta meg a napvilágot, a mai Törökország területén lévő, kis-ázsiai Tarzusz városában. Rabbinak és sátorkészítőnek tanult, és a farizeusok, azaz a zsidó törvények és előírások megtartásához mereven ragaszkodó szekta követője lett. A Biblia szerint Jézus elítélte a farizeusok gőgös magatartását. A farizeus kifejezés is ismert, leginkább a képmutató, álszent emberekre használjuk napjainkban. Saul később részt vett a keresztények üldözésében, és épp Jeruzsálemből Damaszkuszba indult, hogy az ottani keresztényeket, a keresztre feszített Jézus követőit foglyul ejtse és Jeruzsálembe vigye, amikor az úton összeesett, majd megjelent neki. Ezt az Apostolok cselekedetei így meséli el: „Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Erre megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az folytatta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned. Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva. Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: Ananiás! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, Uram! Az Úr így folytatta: Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje. Ananiás azonban azt felelte: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet. De az Úr azt mondta neki: Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel. Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, azután ételt vett magához és megerősödött. Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia. Mindazok pedig, akik hallgatták, csodálkoztak és megjegyezték: Nem ez az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívták, és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja őket a főpapokhoz? Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és tanúságot tett Krisztusról”.
Innen ered a damaszkuszi út kifejezés is. Saul megtért, Jézus szavai és a csodás gyógyulás hatására keresztény tanokat hirdetett ezt követően. Egy gondolat még a damaszkuszi út kifejezésről. Mindenkinek megadatik a lelki változás, ehhez azonban szembe kell néznünk korábbi hibáinkkal, vállalni az újrakezdés nehézségét, hiszen Pálnak is hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték megtérését. „Saul voltam, de Pál lettem” – ma is ismert a Pálnak tulajdonított mondás. Pál kiváló szónok volt, így sokakat megnyert a kereszténység ügyének. Ezért is nevezték a népek apostolának. Különböző foglalkozásoknak a védőszentjévé is vált: az újságíróké, a kosárfonóké, a kötélgyártóké és a köszörűsöké. Pálnak az Újszövetségben tizennégy levelet tulajdonítanak. Halálának idejére vonatkozóan nincsenek biztos források,a hagyomány szerint 67-ben, de talán már 66-ban végezték ki Néró idejében.
Az időjárás hirtelen, gyökeres megváltozását, megfordulását is várták régebben a tél közepét jelző Pál napján. Pál jeget tör, vagy csinál, tartották. Amennyiben aznap szép, napos idő van, akkor úgy tartották, még sokáig tart a hideg, téli idő. Ellenben ha köd ereszkedett le, akkor bizony nem voltak jók a kilátások. Mint oly sok napnak, ennek is volt a termésre való hivatkozása. „Pálforduló hogyha tiszta, / bőven terem mező s puszta./ Pálforduló hogyha nedves, / lesz a kenyér nagyon kedves.” A jó idő bőséges termést, a köd a jószág pusztulását jelentette. Mivel január végén járunk, bizony ez az időszak már gondos beosztást igényelt a paraszti gazdaságoktól, szigorúan be kellett osztani a télire eltett eleséget, mert a tél vége gyakran nélkülözést hozott. A várt tavasz közeledése, a természet ébredése fontos volt, ezért számon tartották a tél fordulópontját, amely a néphagyomány szerint Szent Pál megtérésének ünnepére esik.
Forrás: Internet
jan 25, 2025 06:00 de.
