A minoritás jegyében konferenciáztak Újvidéken

Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék konferenciája

Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék 2024. október 8-án és 9-én negyedik alkalommal szervezte meg nemzetközi tudományos konferenciáját, A minoritás poétikáit a Bölcsészettudományi Karon. A tanácskozás másfél napja alatt 24 előadás hangzott el hét ülésszakban. A konferenciára hét országból érkeztek kutatók. A tanácskozás kiírása minor irodalmon nemcsak a kisebbségi helyzetben keletkezett műveket, hanem a többségi normáknak ellenszergülő, szociális vagy politikai értelemben kirekesztett csoportok álláspontját vagy identitását szóhoz juttató, valamint emigrációban létrejött irodalmi alkotásokat érti. A tanácskozás előadói az ebben az értelemben meghatározott minoritás-jelenségeket a legkülönbözőbb szemszögekből közelítették meg.

A nyitóelőadásban a nemrég kilencvenedik életévét betöltő Ilia Mihály a kisebbségi irodalmakat a magyarországival és egymással megismertető kapcsolathálójáról, nagyon jelentős kultúrák közötti közvetítő munkájáról beszélt Virág Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékének tanára.

Ezt követően az Osztrák–Magyar Monarchia és annak széthullását követő minoritáskonstrukciók kérdéskörét járta körül Kertész Noémi (Miskolci Egyetem), Kovács Krisztina (Szegedi Tudományegyetem) és Biró Annamária (Babeş–Bolyai Tudományegyetem). A második ülésszakban Dánél Mónika (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Babeş–Bolyai Tudományegyetem) és Stephan Krause (Leibniz-Institut für Geschichte und Kultur des östlichen Europa) a perem és a centrum viszonyát átértelmező, Kelet-Európát irodalmi és filmes jelenségekre fókuszálva bemutató amerikai célközönségnek szánt tanulmánykötetük munkafázisait, szakmai és emberi tanulságait ismertették. Az erdélyi irodalom belső mozgásai, intertextuális kapcsolódásai kaptak helyet Tapodi Zsuzsa (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem) és Boka László (Partiumi Keresztény Egyetem, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont) előadásaiban. A délutáni első ülésszakban Szávai Dorottya (Pannon Egyetem) az elégia minor műfajként való megjelenéséről értekezett. Utasi Anikó (Óvóképző Szakfőiskola) a vajdasági, bácskai népmesék világába vezette be a résztvevőket, Ispánovics Csapó Julianna (Újvidéki Egyetem) pedig Majtényi Mihály szövegeinek nőalakjait vizsgálta. Az október 8-i utolsó szekcióban a betegség és az öregség létállapotának irodalmi ábrázolása állt Bence Erika (Újvidéki Egyetem), Novák Anikó (Újvidéki Egyetem), Medve Zoltán (Eszéki J. J. Strossmayer Egyetem) és Papp Ágnes Klára (Károli Gáspár Református Egyetem) előadásának középpontjában.

A tanácskozás második napját emigrációban keletkezett művekről szóló dolgozatok nyitották meg. Földes Györgyi (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont) Leonora Carrington szürrealista regényét elemezte. Mikola Gyöngyi (Szegedi Tudományegyetem) Nikola Milošević Sesztovról szóló esszéjéről beszélt az Új Symposion kontextusában. Paschall Margareta Lívia (Miskolci Egyetem) a jóval halála után felfedezett osztrák írónő, Veza Canetti munkásságát méltatta. A holokauszt kérdéskörét a legkülönbözőbb nézőpontokból világította meg Balogh Magdolna (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont), Rudaš Jutka (Maribori Egyetem), Mudriczki Judit (Károli Gáspár Református Egyetem) és Utasi Csilla (Újvidéki Egyetem). A nyelvváltásról, a kultúraközvetítésről és a transzkulturalitásról szólt Czetter Ibolya (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Savaria Egyetemi Központ) és Toldi Éva (Újvidéki Egyetem) előadása. Száz Pál (Comenius Egyetem) Szarajevó irodalmi reprezentációiban az ostrom alatti és azt követő városmetaforákat mutatta be.

A tanácskozás előadásai változatos témaköröket jártak körül, a minoritás különböző részterületei mégis összekapcsolódtak, ami az előadásokat követő élénk eszmecsere és vita is bizonyított.

A minoritás poétikái címet viselő konferenciasorozatnak az elmúlt négy évben sikerült magyarországi és magyar kisebbségi viszonylatban is saját arculatot kialakítania. A Magyar Tanszék az elkövetkezőkben is folytatni szeretné irodalmi tanácskozásai sorát, a tárgykörök idővel bizonyosan változni fognak majd, az egyediség, az eredetiség, a saját arculat megőrzése változatlanul fontos marad.