A Szenttamási Rádió rövid története (1968–2012)

A Szenttamási Rádió 1968. október 19-én kezdte meg működését, az akkori Tito Marsall utcában lévő épületben, a város szélén. Ugyanott volt középhullámú leadója és antennarendszere is, amely először a 207 méteres középhullámon (1449 Khz) dolgozott. Vajdaságban a helyi rádiók közül elsőként sugározta adását, mégpedig két nyelven, szerbül és magyarul. Ez nagyon megbecsült műsorkoncepció volt abban az időben, hiszen akkoriban csak az Újvidéki Rádiónak voltak többnyelvű műsorai.
            A kétnyelvű műsor hétköznaponként minden másnap került az éterbe, később pedig már csak szombaton és hétfőn nem szólt a rádió. A hétköznapi műsorok 4 órásra (14–16 óráig magyarul és 16–18 óráig szerb nyelven) bővültek, a vasárnapi műsorban pedig 6 órás szerb (8–14 óráig) és 4 órás magyar adást ( 14–18 óráig) sugároztak. Közben a középullámú adót is kicserélték egy nagyobb teljesítményűre (100 W), így szinte egész Vajdaság terültetén fogható volt az adás, sőt nem egyszer Magyarország déli részéről is jelezték, hogy folyamatosan követik a magyar műsorokat. Habár nem hivatalosan már regionális rádióként is emlegették, soha nem kapott ilyen jellegű sugárzási engedélyt, csak lokális médiaként. Kitűnő volt az akkori szerkesztőség együttműködése az Újvidéki Rádióval és a környező helyi rádiókkal mindkét adásnyelven. Ez a gyakorlat a későbbek folyamán főleg anyagi okokból szűnt meg.
            Az akkori adásokban elsősorban helyi jellegű hírek, tudósítások voltak túlsúlyban, ezenkívül politikai, kulturális, oktató (gyerekműsorok), de szórakoztató adások is. Sok rádiós szakembert nevelt ki akkortájt a Szenttamási Rádió, akik később az Újvidéki Rádióban vagy az ottani  televízióban folytatták a pályafutásukat (pl. Erős László, Kalmár Aranka, Grejlach Emma, Stevan Milosčin stb).
            1985-ben költözött át a Rádió a Liszt Ferenc utcába,  a mai helyiségekbe, amelyek már akkor teljesen megfeleltek a műszaki követelményeknek. Itt először egy-, később már két stúdiót is sikerült teljesen műszakilag rendbehozni és felszerelni. Ebben az évben kezdte meg a rádió a műsorszórást az ultrarövidhullámú adón a 91,5 MHz-en (később a 96,7 MHz-en), ami egyben sokkal tisztább és korszerűbb hangzást szavatolt. A szombat is „munkanap” lett, újabb 4–4 órával bővült az adás mindkét nyelven. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ezt követő néhány év volt a Szenttamási Rádió fénykora. 10 állandó foglalkoztatott és csaknem 20 külső munkatárs készítette a műsorokat. A magyar szerkesztőség lelkes csapata ekkor már rádiójátékokat, helyszíni közvetítéseket (különböző kulturális- és sporttal kapcsolatos eseményeket) készített, de itt készítette első lemezfelvételét többek között a Szenttamási Hetesfogat, a Szenttamási Betyárok és a Gunarasi Napsugár zenekar is.
            Az 1980-as évek végén újabb műszaki változás történt, először egy 100-, majd később egy 500 W-os URH leadót helyeztek üzembe, ekkor már állt az épület tetején a 16 méter magas antennarendszer, amely csak hozzájárult a nagyobb lefedettséghez. Ekkor már a Szenttamási Rádió a 102,6 MHz-en sugározta adását. A professzionális stúdió- és terepi felszereléssel és képzett szakemberekkel nem volt nehéz jó és hallgatott műsorokat készíteni. Ebben az időszakban maximálisan bővült az amúgy is kielégítőnek mondható lemeztár, rengeteg zenei anyagot gyűjtött össze a szerkesztőség, úgy magyar, mint szerb nyelven.
            A 90-es években a (délszláv) háborúk, sajnos, ebben a rádióban is éreztették hatásukat, a kilátástalanságban és nagy bizonytalanságban több munkatárs ezekben az években elhagyta az országot. A sok áramkimaradás igencsak megviselte a műszaki felszerelést, de a szerkesztőség nem adta fel, tovább készítette az adást, amelyet sokszor áramfejlesztő segítségével továbbítottak az éterbe. Amikor véget értek a háborúk, ismét fellendült az élet, új műsorokkal bővűlt a kínálat. Ekkor vetődött fel pl. a karácsonyi éjféli szentmise élő közvetítésének az ötlete, és a karácsonyi és újévi műsorok különkiadása, ami azóta már hagyományossá vált. Az 1999-es NATO-bombázások ideje alatt elég sok műszaki felszerelés, valamint értékes (hang)archívum tönkrement, megsemmisült. Az ezt követő években a Szenttamás Rádió fokozatosan áttért a számítógépes-digitális műsorszórásra, ám mivel a működéshez szükséges anyagi eszközök már ekkor csökkenni kezdtek, a szerkesztőség tovább fogyott, néhány dolgozó ugyanis a jobb életfeltételeket és körülményeket keresve hátat fordított az intézménynek. Helyükbe képzett, de csak ideiglenes alkalmazottak jöttek.
            Már 2004-ben kormányrendelettel döntöttek arról, hogy az összes önkormányzati (helyi jellegű, azaz az önkormányzat által pénzelt) médiát magánosítani kell. Akkorban nagy port kavart ez a hír, sőt a későbbiek folyamán is, hiszen szinte sehol sem volt szó a kisebbségi nyelven sugárzott műsorok idejének és pénzelésének a szavatolásáról.
            A Szenttamási Rádió szinte elsőként került „kalapács” alá,  a Magánosítási Ügynökség 2007. november 2-án eladta az intézményt. Azóta a dolgozók létszáma tovább csökkent, a műsor terjedelme viszont bővült. Immár új, Vajdasági Magyar Rádió – Szenttamás néven naponta 24 órás műsort sugároz, ebből a magyar adás időtartama heti 64 óra, de időközben a műsorszórás teljesen leállt. Elhallgatott a Szenttamási Rádió.