Utasunk Paraczky László, újságíró
Immár a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól tudják a koncepciót, akik nem, azoknak pedig gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Paraczky László egy igazi szakmai veterán, aki több mint 30 éve van jelen az újságírás világában. Gyerekkorától kezdve aktívan tevékenykedett ezen a területen. Rádiós tapasztalatai mellett ő volt az, aki már a 90-es évek második felében felismerte, hogy újságírói hiány van, így elkezdett tudósítani és cikkeket írni. A Szenttamási Rádió magánosítása után azonban elérkezett a váltás ideje: újságíróként kezdett dolgozni, a Pannon Rádiónak és a Mária Rádiónak tudósított. Később lépett az életébe a Magyar Szó. Szakmai pályafutása során rengeteg tapasztalatot szerzett, és volt olyan mentor is, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy riporter lett belőle. Németh Zoli, a Magyar Szó munkatársa volt az, aki elsőként segítette a cikkek írásában, és ő tanította meg neki, hogyan legyen sikeres riporterként. Azóta Szenttamás, Verbász, Kúla és a környező települések lettek az ő terepe, ahol a közösségi élet fontos pillanatait örökíti meg.
Mi motivál a munkádban?
– A községekben és településeken élő magyar kisebbségi közösség jelenti számomra a legfőbb motivációt. Míg például Szenttamáson a magyarság helyzete még viszonylag stabil, addig Verbászon és Kúlán már jelentősen megfogyatkozott a magyar ajkú lakosság. Egy másik meghatározó tényező volt az az igény, hogy a magyarság ne maradjon tájékoztatás nélkül. Amikor ugyanis megszűnt az önkormányzati alapítású magyar média, például a rádiók, jelentős információs űr keletkezett, a falvak magyar lakossága hirtelen megbízható helyi hírek nélkül maradt. Bár a régióban továbbra is működött a Pannon TV vagy a Vajdasági RTV, nem tudtak elegendő teret biztosítani a kisebb települések magyar közösségeit érintő témáknak. Ezt felismerve 2007-ben elhatároztam, hogy a szenttamási magyarság nem maradhat tájékoztatás nélkül. Ez a döntés egyfajta fordulópont volt számomra. Ekkor már körvonalazódott bennem, hogy milyen módon próbálok majd megoldást találni, és végül a szenttamás.rs portál létrehozásával sikerült is ezt megvalósítani. Természetesen ott van a Magyar Szó is, amely naprakész és terepi információkban gazdag hírekkel látja el az olvasókat. A legnagyobb kihívást talán az jelenti, hogy a munka folyamatos utazással jár, de a cél, hogy a kisebbségi magyarság hiteles és rendszeres tájékoztatáshoz jusson, mindennél fontosabb.
Elárultad, hogy számodra küldetés szórványban újságírónak lenni. Ezt az előzőekben elmondottak miatt érzed így?
– A szórványmagyarság leginkább a saját környezetében a mindennapi gondjaival küzd. Ezeket a problémákat kell felismerni, felkarolni és megírni, mert hiszem, hogy a szórványmagyarság az a hajszálgyökér, amely összeköti a közösségünket az erősebb gyökerekkel, és ebből az összetartozásból táplálkozunk. Fel kell azonban tenni a kérdést: mi történik, ha ezek a hajszálgyökerek elszakadnak? Ez az a gondolat, amely mindig motivált, és ma is azt vallom, hogy ezt nem szabad megengednünk. Azok a magyar emberek, akik apró falvakban élnek, akár ott, ahol alig százan vagy százötvenen maradtak, ugyanúgy aktív és fontos részei a magyar közösségnek. Ezek az emberek nem feltétlenül azt akarják tudni, hogy Újvidéken mennyibe kerül a tojás, vagy Szabadkán milyen áron árulják a krumplit és a tűzifát. Őket az érdekli, mi történik a saját közösségükben: hogyan alakul a helyi gazdaság, milyen politikai döntések születnek, mi zajlik a mezőgazdaságban. Újságíróként, amikor megérkezem egy-egy településre, az emberek gyakran szinte rám zúdítják azokat a gondokat és történeteket, amelyekről korábban nem is tudtunk, pedig ezek fontosak a magyar közösség szempontjából. Minden ilyen találkozás megerősít abban, hogy nem szabad hagyni, hogy ezek a hajszálgyökerek elszakadjanak, mert nélkülük az egész közösség elgyengülhet.
Visszahúzódó személyiséged miatt számodra többet ér egy jól elkészített riport és az alanyok visszajelzése?
– Amikor egy közösségtől visszajelzés érkezik, az sokkal többet jelent bármilyen díjnál. Hiszen az elismerések, lehet az egy oklevél, amit berámázunk és a falra akasztunk, vagy egy tárgy, amely felkerül a polcra, mind értékesek, de az igazi elismerés a közösség szívből jövő köszönete. Egy jól megírt cikk sikerélményt jelent, amikor tartalmilag és szerkezetileg is összeszedett munka kerül ki a kezem alól. A szakmai elismerés is fontos, de nem érhet fel azzal, amikor a közösségből jön a hála és az öröm.
Veled beszélgetve, úgy érzem, hogy te már nem tudnád az életedet újságírás nélkül elképzelni. Jól érzem?
– Jól érzed. Jelenleg nagyon aktívan dolgozom, és valóban őszintén szeretem azt, amit csinálok. Nem tudom, hogyan fogom folytatni a jövőben, de most mindenhol ott vagyok. A Magyar Szó számomra nem csupán egy munkahely, hanem a második otthonom. Úgy érzem, az életem része, mert vele kelek, és vele fekszem. A tévézés is újdonság volt számomra néhány évvel ezelőtt, a rádiózás azonban mindig is a szívem csücske maradt. Soha nem akartam abbahagyni, hiszen nagyon vonzott ez a világ, és ez a mai napig megmaradt. Azonban érzem, hogy hatvan felett már nem olyan könnyű felvenni a sebességet a fiatalokkal, és talán a világ, különösen az újságírás világa is megváltozott. De amíg az egészségem engedi, addig szeretném folytatni.
Forrás: Magyar Szó, Kállai Göblös Nikoletta
A teljes video
febr 25, 2025 08:00 de.
