Zsúnyi Tibor plébános ünnepi gondolatai

Advent második vasárnapja mindig különleges alkalom: az ünnepvárás csendes öröme és a közös gyertyagyújtás melegsége betölti a szíveket. Idén is, az adventi koszorú második gyertyáját a gyerekek tiszta éneke kíséretében gyújtottuk meg. A gyertyák lángja nemcsak a karácsony közeledtét jelzi, hanem arra is emlékeztet minket, hogy ebben a várakozó időszakban különösen fontos az egymásra való figyelés és Isten csodáinak meglátása.

Advent, amely szó szerint „eljövetelt” jelent, arra hív bennünket, hogy készítsük a szívünket. Nem csupán az ajándékok vagy az ünnepi díszek kapják ilyenkor a főszerepet, hanem a lélek csendes előkészülete is. Ez az időszak arra emlékeztet, hogy Isten nemcsak kétezer évvel ezelőtt jött el a világba, hanem ma is jelen van az életünkben, ha észrevesszük Őt. A mindennapjainkban rejlő apró csodák – egy szeretetteljes mosoly, egy segítő kéz, vagy éppen egy gyermek őszinte éneke – mind-mind az Ő közelségére mutatnak.

Advent közepén járva talán a sűrű hétköznapok zajában elfelejtjük, hogy Isten arra hív minket, hogy megálljunk egy pillanatra. Ő meghív a vele való találkozásra, és a meghívás ott rejlik a csendes imában, a közös családi pillanatokban, vagy éppen az adventi koszorú köré gyűlve. Amikor a második gyertyát meggyújtjuk, annak fénye emlékeztet minket: a világosság egyre növekszik. Ez a világosság nemcsak a szobát tölti be, hanem a lelkünket is, ha engedjük.

Fontos, hogy ilyenkor ne csak saját szívünkre figyeljünk, hanem egymásra is. Advent a közösség ideje, amikor az egymás iránti szeretetben és törődésben is megélhetjük Isten jelenlétét. Az apró gesztusok, a szomszédnak vitt sütemény, egy meleg szó vagy egy segítő tett mind olyan ajándék, amely a másik számára Isten szeretetét közvetítheti.

Ahogy közeledik karácsony, a várakozás izgalma is fokozódik. Az adventi időszak azonban arra hív, hogy ne csak a külsőségekre, hanem a lényegre figyeljünk. Az igazi készülődés a szívünkben történik: elengedni a haragot, megbocsátani a sérelmeket, és teret adni a szeretetnek. Ez a belső munka teszi igazán ünneppé karácsony szent éjjelét.

Az adventi koszorú gyertyáinak lángja egyre fényesebben hirdeti: közeledik a Megváltó eljövetele. Készítsük a szívünket, hogy befogadhassuk Őt – és közben ne feledjük, hogy az egymásra figyelésben és az apró örömök megosztásában már most is találkozhatunk az Ő szeretetével.

Áldott adventet kívánunk mindenkinek!

Közzétette: Németh Dezső