Az első lépések a művészet világában

Bemutatjuk a Süsü színjátszó csoportot

2024. december 20-án kerül színpadra a Süsü színjátszó csoport Grincs című előadása, a szenttamási Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának Karácsonyi kavalkád műsorán. A csoport főpróba gyanánt az ovisokat szórakoztatta az előadásával december 19-én a Barbie óvodában, ahová a Piroska és farkas óvoda csemetéi is ellátogattak.

Legelső beszélgetőtársam Robotka Angéla, a Hagyományápoló Klub elnökasszonya volt.

Honnan jött az ötlet, hogy pont ilyen korosztály számára tartatok majd foglalkozásokat?

– Az ötlet, hogy ilyen korosztállyal is szeretnénk foglalkozni az kb. 10 éve született, hiszen akkor rendezte meg Robotka István a Mikulásváró című előadást. Később néhány mesejátékot dolgoztunk fel a Liliomfi növendékek nevű csoporttal. Idén olyan helyzetbe kerültünk, hogy vannak alsós érdeklődők és kis kamaszok is ezért szétválasztottuk a csoportot, és az új csoport a Süsü nevet kapta.

Mi volt az alapelképzelés?

– Tekintettel arra, hogy ez a csoport majdnem teljesen új, fontosnak tartottuk, hogy játékkal vezessük bele a gyerekeket a színészet világába, így az mellett, hogy ismerkednek a drámapedagógia alapokkal, a játékra is jut idő, sokszor vegyítve a kettő. Zsaklina remek munkát végez. A mostani előadásuk által látom, a csoport nagyon jól érzi magát és a csoportvezetőjük, Martin is megtesz mindent, hogy a gyermekek fejlődni tudjanak, fejlődjön a magabiztosságuk, koncentrációjuk, önbizalmuk és nem utolsósorban a szép magyar szókincsük. Nagy jövőt látok a kis csapatban.

Zsellér Martin a színjátszócsoport vezetőjét, arra kértem meg, hogy mutassa be a csoportot.

– A Süsü színjátszó csoport nyolc alsós lányból áll, konkrétan harmadik és negyedik osztályosokból. A tagok gyorsan csapattá kovácsolódtak, ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az iskolából már ismerik egymást. A próbák érdekesek és nagyon jó hangulatban telnek. A rendezőnk, Blazsanyik Zsaklina minden próbára különféle érdekes játékokkal készül, amelyek még inkább hozzásegítik a csapatot a gördülékeny munkához.

– Miért tartod fontosnak azt, hogy már ilyen korban megismerkedjenek a színházzal? Milyen előnyökre tehetnek szert a színészkedésnek köszönhetően?

– A színjátszás nagyban elősegíti a gyerekek kifejezőkészségének fejlődését, szép, artikulált beszédre tanít, fejleszti a testbeszédet, de nem utolsó sorban a csapatszellemet erősíti és igazi csapatjátékosokat nevel.

Martin végül elmondta, hogy nagyon büszkék mint a növendékekre, mint a rendezőre, és örömmel tölti el őket, hogy a fiatalabb korosztályt is érdekli a színjátszás.

Következő beszélgetőpartnerem Blazsanyik Zsaklina. Zsaklina a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem drámapedagógia szakának negyedéves hallgatója. Ő a Süsü színjátszó csoport rendezője.

Mi volt az inspirációd a darab megírásához?

– Inkább azt mondanám, hogy a darabot én állítottam össze az eredeti mű alapján a csoport igényei szerint. Az elsődleges szempont az volt, hogy a gyerekek számára egy olyan témát válasszunk, ami közel áll hozzájuk, ami valóban érdekli őket. Fontosnak tartottam, hogy közösen válasszuk ki a témát, így mindenki érezhette, hogy az ő véleménye is számít. A darab alapjául a Grincs című történetet választottuk, amely egyaránt szórakoztató és tanulságos. A gyerekekkel közösen dolgoztuk ki a jeleneteket, saját maguk alkothatták a karaktereket és sokszor a dialógusokat is. És a végére egy olyan történetet kaptunk, ami az eredeti történetre épül, de a csoport ötleteit is tartalmazza. Ezzel szerintem még inkább magukénak érezhetik a történetet. Ezáltal nem csupán passzív résztvevői, hanem aktív formálói lettek az előadásnak.

Mesélj egy kicsit magáról a darabról!

– A darab Dr. Seuss Grincs című klasszikus meséje alapján készült, azonban az adaptáció során figyelembe kellett vennünk a gyerekek létszámát és a csoport összetételét. Emiatt a darab nem követi teljesen az eredeti szöveget, hanem egy sajátos, csoportos alkotás lett, amely lehetőséget ad a gyerekek kreatív ötleteinek integrálására.

Hogyan fogadták a gyerekek a darabot?

– Mivel a darab témáját közösen választottuk ki, és a gyerekek aktívan részt vettek a színpadra állításában is, nem meglepő, hogy nagyon pozitívan fogadták. Mivel a történet is közel állt hozzájuk, könnyen azonosultak a szerepeikkel, és örömmel vettek részt az előadásban. Az, hogy ők maguk is alkothattak, növelte az elköteleződésüket, és így a darab minden egyes pillanata valódi élménnyé vált számukra.

Milyen nehézségekbe ütköztetek a próbák során? Nehéz volt összehangolni a csapatot?

– A próbák során, mivel több gyerek is először állt színpadon, alapvetően az volt a legnagyobb kihívás, hogy mindannyian megtalálják a helyüket és komfortosan érezzék magukat a színpadon, ez többé-kevésbé sikerült, de nyilván azért vagyunk itt, hogy fejlődjünk, időre van még szükség, amivel nincs semmi baj, bele fognak jönni és nekem külön öröm, hogy ezen az úton én indíthattam el őket. Remélem a jövőben is folytatni fogják mert mindig jobban és jobban fog menni nekik.

És te miért tartod lényegesnek, hogy a fiatalok már korán kapcsolatba kerüljenek a színházzal? Milyen előnyöket nyerhetnek a színjátszás révén?

– Azért tartom fontosnak magát a drámát, mert a mai világban annyira nehéz kapcsolódni, találkozni egymással, és annyira kevés olyan dolog van manapság, ami ezekre a társas érintkezésekre épül, a dráma és a színház pont ilyen, ezekre épül. Teret kapnak ahhoz, hogy egy reális, élő térben tudjanak egymással találkozni, beszélgetni az iskola keretein kívül. Ha már ilyen korban elkezdődik a színházi nevelés, akkor valószínűleg felnőtt korukban örömmel fognak majd színházba is járni, valamint könnyebbé válik az egymáshoz kapcsolódás is. Maga a színészkedés nagyon sokat tud fejleszteni, egészen a kommunikációs készségektől kezdve, a testtartáson keresztül a beszédművészeten át mindenre kiterjed, és ezek mind olyan dolgok, amelyeket a hétköznapokban is hasznosítani tudnak. Nagyon sokat tud fejlődni az önismeret, ami egy nagyon fontos dolog. Javul az önértékelésük, elhiszik azt, hogy képesek az egyes dolgok megvalósítására. A lányok hozzáállása nagyon jó, törekednek, akarják csinálni ezzel megkönnyítik a munkánkat. Örülök, hogy együtt dolgozhatok velük. Külön köszönettel tartozom a szülőknek, hiszen mint a szövegtanulásban, mint a jelmezek beszerzésében segítik a munkánkat. Szeretném megköszönni Martinnak, a csoportvezetőnknek, hogy tartja a kapcsolatot a szülőkkel, időpontot egyeztet és ha kell, még próbál is a gyerekekkel. A klub vezetőségének pedig köszönöm a bizalmat.

A színészcsemeték is nagy örömmel meséltek nekem a próbákról:

Paracki Zsóka (9 éves):

– A próbákon sokat szoktunk játszani, olyan játékokat, amelyek kapcsolódnak a színészethez. Nekem a kedvenc játékom a tükörjáték, amit úgy játszunk, hogy utánozzuk egymást, mintha a tükörben saját magunkat látnánk. Számomra a színészet a barátkozásról, utazásról és a tanulásról szól.

Lukács Larissza (9 éves):

– Én nagyon szeretek a próbákra járni, hiszen mindig tanulunk valami újat, de jut idő a játékra is. Számomra a színészkedés az érzések kifejezéséről szól, feszegetjük a határainkat, próbálunk minél jobbak lenni és mindent beleadni abba, amit csinálunk.

Pintér Nikoletta (10 éves):

– Számomra nagyon szórakoztatóak a próbák, mindig izgatottan jövök, hiszen nagyon családias a környezet. Számomra a színészet arról szól, hogy mindenki jól érezze magát, mi is, akik a színpadon állunk és azok is, akik néznek minket.

Szöveg: Tóth Nikoletta

Fotók: Blazsanyik Zsaklina, Rind Paracki Laura és Tóth Nikoletta