Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
57/b. rész
William Dufty: Cukor blues
Olvasónapló – 5. rész
Az első részt itt találják:
http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-1-resz
A második részt itt találják:
http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-2
A harmadik részt itt találják:
http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-3-resz
A negyedik részt itt találják:
https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-4-resz
A könyv magyar nyelven is elérhető. A New York Times egyik riporterének cukorbetegség által okozott komplikációk miatti haláláról így ír a szerző: „Amikor egy akár ismert, akár ismeretlen narkós meghal, ki beszél „anyagcsere-komplikációkról”? Természetesen senki. A heroin gyilkol. A narkósok a narkótól halnak meg. Az alkoholista is gyakran a bűneibe hal bele. De amikor valaki cukor bluesban hal meg, a gyászolók gyakran cukrot szolgálnak fel a halotti toron. A cukormérgezés olyan szóösszetétel, amely nemigen jelenik meg nyomtatásban.” (Dufty: 107)
Az író elmondja, hogy a filmekben, médiában, színdarabokban mindig másféle betegségek kerülnek elő, de a cukorbluesról még nem írtak vagy nem szerepelt filmekben, két kivétellel, amelyekben két ember ismerte be nyilvánosan, hogy cukorfüggő, illetve hipoglikémiában szenved: Merv Griffin és Andy Warhol. A következő idézetből nem tudom, mit hagyhatnék ki, ezért beszéljen helyettem a szerző: „A fekete, mohamedán próféta, Elijah Muhammed szerint a cumisüvegből táplált csecsemők gyakran gyűlölik meg anyjukat és imádják üvegeiket. Ez akár a magas, fehér bőrű, jóképű George-ra is igaz lehetett volna, aki maga is cumisüvegből, tápszerrel táplált csecsemő volt. Az első adag cukrot a cumin keresztül kapta. Alig bújtak ki az első fogai, cukrot evett a Corn Flakesszel és a narancslével és a reggeli tojást ízesítő ketchuppal is. Szülei talán még nem figyeltek fel, sok millió sorstársukhoz hasonlóan arra, hogy a ketchup tele van cukorral. (Még a hetvenes években is csak kevés fogyasztó vette észre, hogy a címkéken feltüntetett alkotórészek csökkenő sorrendben követik egymást a tömegük alapján. A finomított cukrok különböző elnevezései tovább bonyolítják a helyzetet. A ketchup, amelynek címkéjén paradicsom, cukor, dextróz, ecet, só, hagyma és fűszerek szerepelnek, kétféle finomított cukrot is tartalmaz: a dextróz a rejtett cukor.) Vacsorára minden este hús, krumpli és mirelit zöldborsó volt terítéken, amelyet vagy rengeteg cukorral készült házi pite követett vagy őszibarackkompót cukorszirupban. Ha jól viselkedett, lefekvés előtt vagy egy szelet csokoládé volt a jutalma vagy egy üveg Seven-Up és csokibonbon. A fogai nagyon korán elkezdtek kilyukadni. A torka folyton be volt gyulladva, így ötéves korában kivették a manduláját. Minden tipikus gyermekbetegségen átesett, így a mumpszon és a kanyarón is, ezenkívül 1954-ben a fél nyarat ágyban töltötte forró vizes borogatások között, valamilyen egzotikus allergia okozta rohamok miatt.” (Dufty: 109)
A kis George a cukorbeteg nagymamájának halála után három évvel maga is megkapta a diagnózist és inzulint kellett beadnia magának. Kalóriát kellett számolnia, a szénhidrátok minőségére viszont nem fektettek hangsúlyt. Az inzulininjekció mellett magával hordta a teljes felszerelést, amellyel azt beadhatta magának, a vizelettesztcsíkot, valamint a nyakában a vészhelyzetben hívható telefonszám lógott, a tárcájában pedig egy vészhelyzetre szóló cetli, amelyen írta, mit kell tenni: cukrot juttatni a szervezetébe, és az ajánlott források között kóla is szerepelt. A drogfogyasztáson át eljutott a keleti táplálkozásig és hirtelen jobban lett, igaz, hogy kórházba került a sok inzulin miatt, de ott lecsökkentették az adagját. A függőségek (inzulin, drog) különböző élethelyzetekbe sodorták, és gyűlölte az anyját, aki rászoktatta a cumisüvegre, amelytől egyenes út vezetett az injekciós tűig – áll a könyvben.
Az apróbb problémák, amelyeket az állapota okozott, megmaradtak, habár a nagyobb sokkokat sikerült elkerülnie. „Megkörnyékezett egy lányt, aki hajlandónak is mutatkozott..., és ekkor George csütörtököt mondott. Az első stresszhatásra elernyedő pénisz a közelgő inzulinsokk árulkodó jele volt. Az ifjú hölgy ámulva figyelte, ahogy George kicsomagol egy mézes cukorkát, és mohón befalja.” (Dufty: 116) A falási rohamok után egyik végzetből esett a másikba. Megpróbált semmit sem enni, néha pedig cukortartalmú ételeket falt be, majd újra a keleti étkezéshez jutott, és a napi 60 egység inzulint két év alatt 15 egységre csökkentette.
A szerző elmondja, hogy a Kínai Nagy Fal építésekor a kulikat savanyú káposztával és finomítatlan barna rizzsel tartották jó erőben és egészségben, majd pedig a mongolok hozták el Kínából a savanyú káposztát Európába, amikor is egészen Magyarországig jutottak. Julius Ceasar légióit is említi a szerző, akik a világtörténelem leghatékonyabb hadigépezetének tagjai voltak, és ellátmányuk csak gabonából állt. Fejenként egy zsák gabonát vittek magukkal, nem volt sem cukruk, sem konyhájuk, sem orvosaik, csak sebészeik.
„Útjuk során a gabonát vagy egészben, feldolgozatlanul fogyasztották, vagy megőrölve kását készítettek belőle káposztával és más zöldségekkel kiegészítve, amihez hozzá tudtak jutni. Plinius értékelése szerint Rómát a káposzta védte meg az orvosok kezétől sok száz éven keresztül.” (Dufty: 120) A bajok kezdetének a St. Louis-i keresztes seregek a cukorban gazdag Egyiptom ellen intézett támadását jelöli meg az író, amikor is kudarcot vallottak „vérző, gombás fogínyük, bőrük véraláfutásai és feldagadt lábuk miatt.” (Dufty: 120, amelynek forrásaként a szerző a következőt jelöli meg: I. Stone: The Healing Factor. 26. o).
A kínaiak, a mongolok, a rómaiak és a javasasszonyok tudták, hogyan gyógyítható a skorbut, de a boszorkánysággal foglalkozókat megégették, és mindenféle gyógyító érintéssel próbálták kezelni a betegeket, hol királyok érintésével, hol szentekével, de Voltaire feljegyzett egy ilyen esetet, amikor semmi sem történt az érintés után. Dufty elmondja, hogy a szárazföldön szolgálatot teljesítő katonák hozzájuthattak valódi ételekhez, de a tengeren szolgálók adagját a királyok kénye-kedve határozta meg. A parasztok is teljes ételt fogyasztottak, de a városi népeknek mindig valamilyen finomításon átesett ételek jutottak, amelyektől megbetegedtek, nem úgy, mint a falusi emberek. A beteg tengerészek történetei sokáig furcsának tűntek, voltak, akiket Kolumbusz kitett egy szigetre meghalni, majd pedig egészségesen találtak rájuk pár hónappal később, később pedig úgy vélték, hogy színlelnek, ezért megkorbácsolták a betegeket a gyógyulás érdekében. A vikingeket és a föniciaiakat viszont elkerülte a skorbut a hajóútjaikon, hiszen vittek magukkal savanyított zöldségeket.
„A javasasszonyok talán el tudták volna látni megfelelő tanácsokkal a királynő haditengerészeit is, ha nem kellett volna azzal bíbelődniük, hogy a máglyahalál elől meneküljenek.” (Dufty: 123) Sokszor elfelejtették megemlíteni, hogy az Erzsébet korabeli matrózok olyasmit fogyasztottak, amit a régi hajósok nem: cukrot és rumot.
„Az egyik legrégebbi orvosi figyelmeztetés a cukor és a skorbut közti összefüggésre dr. Thomas Willistől származik. A figyelmeztetés Willis halála után jelent meg egy latin nyelvű, Svájcban kiadott könyvben Diatriba de Medicamentorum Operationibus in Humano Corpore (Vitairat a gyógyszerek hatásáról az emberi testben) címmel. Erősen helytelenítem azt a gyakorlatot, amikor valamit cukorral tartósítanak vagy ízesítenek — írja értekezésében dr. Willis. — Megítélésem szerint a cukor elterjedése és mértéktelen fogyasztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a skorbut ilyen méreteket öltött az utóbbi időben..." (Dufty: 123-124)
A cukor egyre szélesebb körben történő elterjedése egyre több gondot okozott, már nem csak a kiváltságosak körében, hanem minden rétegben. „A cukor olyan természetellenes édesség volt, amelyet a finomítás során megfosztottak C-vitamin tartalmától, és a természetes cukornádat kitevő anyagok 90%-ától. A természetes édességek mesterséges, koncentrált édességekkel való helyettesítése volt a skorbut kiváltó oka.” (Dufty: 126)
1750-ben egy hajóorvos a történelem első írásban rögzített kísérletét hajtotta végre és felfedezte, hogy azok, akik narancsot és citromot ettek, sokkal jobban lettek, meggyógyultak. A Királyi Haditengerészet mégsem ismerhette el, hogy valami gond van a katonák táplálásával, ahogyan a hajóorvos azt jelentette, ezért még 50 évig korbáccsal gyógyították a skorbutot. A probléma okát nem keresték meg, és a tüneteivel sem foglalkoztak eléggé, habár különféle elméletek születtek azzal kapcsolatban, hogy mi okozza a skorbutot. Amikor a XIX. század fordulóján a szoptatás kezdett kimenni a divatból és a cukrozott sűrített tej széles körben elterjedt, a csecsemők is azt kapták. Ekkor a skorbut új fajtája, a Barlow-kór terjedt el. 1933-ban dr. W. Price a Yukon területein olyan indián törzsekre bukkant, akiknek a fogazatát és egészségét nem károsította a skorbut. Ezek az emberek szinte kizárólag vadászatból éltek, nem fogyasztottak narancsot vagy citromon. Elárulták neki, hogy nem szabad a fehér ember boltjában kapható lisztet és cukrot fogyasztani. Elmesélték neki, hogy a leölt jávorszarvas tetemét a vesék felett nyitják fel és a mellékveséket, amit zsírgolyónak neveztek, osztották annyi részre, ahány tagú a család. A jávorszarvas összetett gyomrának második falát is megeszik. A szabadban élő állatokat tanulmányozva jöttek rá, hogy ezeket kell megenni. Az izomzatot és a szárnyasok mellehúsát pedig gyakran a kutyáknak adták. A Yukon indiánok aszkorbinsavat nyertek az állatok mellékveséjéből.
A heti receptért pedig kattintsanak ide:
https://berta-irma.com/fasirt-rolad
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)
