Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
68. rész
A tanulás lelki oldala
Emlékeztek az iskolában töltött napokra? Emlékeztek arra, amikor tanultatok, de reméltétek, hogy csak olyan kérdést kaptok, amelyre tudjátok a választ? Volt, hogy tudtuk a választ a többire is, de nem 100%-ban. Az ilyen bizonytalan témáknál, még ha tökéletesen tudtunk volna felelni nyugodt körülmények között, a pl.80%-os tudást az idegesség leredukálta 40%-ra. És mi volt akkor, amikor nem is készültünk? Bevallom, nálam ez ritkán fordult elő, de olyan is volt, 2-esért feleltem fizikából első félév végén, mert hát intő és kettes között álltam. De sokan voltak, akik mindig a kettesért feleltek, ha egyáltalán volt rá esély, hogy megkapják.
Abban a világban, ahol a jó jegyek irányítanak, akkor vagyunk értékesek, ha kitűnő vagy legalább jeles tanulók vagyunk. De vajon mit tanulunk itt meg? Azt, hogy csak a legjobb az értékes. És mit jelent legjobbnak lenni? Ki a legjobb? A legjobb tényleg jobb másoktól?
Én nagyon örülök annak, hogy a szüleim sosem írták meg helyettem a házi feladatot, és a fogalmazásokat sem, hiszen hatalmas öröm volt számomra, amikor 5. osztályban végre megértettem, mit is akar anyukám elmagyarázni, hogyan kell írni. Ettől a perctől kezdve többször is megkérdőjelezte a magyartanárom, hogy tényleg én írtam a fogalmazásaimat, miközben másoknak már évek óta a szüleik írták őket, és sohasem kérdezték meg tőlük, hogy tényleg ők írták-e. Csalódtam és nem értettem, de tény, hogy egyetlen délután, amikor végre megértettem, hogyan is kell írni, hatalmasat fejlődtem, és boldog voltam, csak a tanárom nem értette, hogy történt ez. Majd jöttek a díjak, amelyeket nyertem, és hatalmas önbizalmat adtak. A testnevelés viszont, akármennyire is szerettem volna, nem ment, és gyűlöltem. Futóverseny előtt még ki is festettem a bokám lila és kék szemhéjfestékkel, mintha elestem volna, hogy ne kelljen futnom, mert féltem a szégyentől. Most viszont tudom, hogy mit kellett volna akkor tennem, hogy abból is jobb legyek, de akkoriban csak a többi színkitűnő jegyem mentett meg a bukástól. Meg lehet egyáltalán bukni testnevelésből?! Nem tudom, de egy biztos: ami másoknak a lazítás volt az iskolában, az számomra a kínok kínja és a legnagyobb stressz volt.
A gyerekeknek és a felnőtteknek is szükségük van lehetőségekre és segítségre is. Tudjátok, a hal, ha elhiszi, hogy hülye, mert nem tud fára mászni, akkor egész életét úgy éli le, de, ha vízbe kerül, megmutatja mire képes. Idő és lehetőség kérdése, hogy kiderül-e, miben vagyunk tehetségesek. Most örülök annak, hogy voltak tantárgyak, amelyekkel nem boldogultam. Hogy miért? Mert a siker gyenge tanító, de a kudarc, bármennyire is fájdalmas, ha nem öl meg, erőssé tesz. Ha egyszer rossz voltál valamiben, még lehetsz jobb, de csak önmagadnál. Másokhoz mérten nincs jobb és rosszabb, csak más. Miért jó tanító a kudarc, amely teljesen össze tud törni egy embert? Mert utána tudja értékelni a sikert, a siker felé vezető utat, és mindent, ami a kudarctól jobb, persze, ha kibírjuk, és nem futamodunk meg. Már csak azt kell eldöntenünk, hogy mit jelent számunkra a siker: egy pillanatnyi boldog állapotot, egy aranyérmet, kitűnő bizonyítványt, jól fizető állást? Valóban boldog az, akinek mindez megvan? Vajon nem akar többet?
Mikor érünk célba? Mikor válnak valóra az álmaink? És mi történik, amikor valóra válnak? Megállunk és diadalittasan éljük az életünket? Az elért álmaink nem hoznak nekünk több felelősséget és bonyodalmat?
A hentes, akinél vásárolunk, mindig ad ajándékot a gyerekeinknek, és, ha az éppen nem kolbász, akkor virsli. Habár tartalmaz adalékanyagokat, kidobni csak nem fogjuk, így ki kellett találnom, mit kezdjek vele. Az eredményt itt találják:
https://berta-irma.com/virslivel-toltott-daralt-hus
Még egy finomságot hozok Önöknek, ami ronda és finom:
https://berta-irma.com/marha-husleves
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: https://berta-irma.com)
