Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
77. rész
Az óvodamentes időszak igenis befolyásolja egy blogger anyuka munkaidejét. A Családi Körnek már nem írok, mivel nem tudtam minden héten új recepteket kipróbálni, és egyszerűen úgy éreztem, könnyebb lenne, ha nem lenne rajtam a nyomás, hogy mindig valami újat alkossak. Az életmódunk, amely az egész családomra vonatkozik, nem egy modern ételekből álló, minden nap újdonságot produkáló életmód, hiszen a klasszikus ételeket fogyasztjuk liszt és cukor nélkül. A bloggal sem haladtam úgy, ahogy szerettem volna. Valójában sehogy sem haladtam, de igyekszem behozni a lemaradást. Elindítottam egy interjúsorozatot, amelynek következő részeit hoztam el most Önöknek. Az első egy írott riport, és mellette készítettem még két videót is. Az egyik videóban Nagy Balázzsal beszélgettem, a Ketogén életmóddal élők csoport egyik adminisztrátorával, a másikat pedig Boros G. Lászlóval, a Kaliforniai Egyetem professzorával és kutatójával.
KETOGÉN GYEREKEK, KETOGÉN CSALÁDOK
A gyermekek táplálása majdnem annyira kényes téma, mint a várandós nők táplálkozása. Úgy érzem, nagyon sokan, még szakemberek is, félreértelmezik azt a kijelentést, miszerint mindent enni kell. A mindennek, szerintem, a minden tápanyagot kellene jelentenie, és nem a „mindent, ami kapható”. Tápanyagokra van szüksége a fejlődő szervezetnek, nem pedig mesterséges ételekre. Ha valaki el szeretné hagyni a mesterséges ételeket, az nagyon sok nehézségbe ütközhet, főleg, ha a gyermekeit is meg szeretné kímélni a boltok polcain található rengeteg szeméttől. Igen, szemét, hiszen sok veszélyes adalékanyagot tartalmaznak, károsak az agyra, a szívre, az érrendszerre, magára a fejlődésre és az életre is. A gyermekek a természetes táplálékból eltávolított valódi vitaminokkal csak ritkán találkoznak, helyettük pedig hozzáadott és vitaminnal dúsított agyoncukrozott „élelmiszert” kapnak. A gyermekeink viselkedése és egészsége miatt úgy döntöttünk a férjemmel, hogy mi kiszállunk az ördögi körből, és valódi ételekkel, magas zsír, moderált fehérje és alacsony szénhidrát alapú étrenddel tápláljuk őket, és minden nap csodáljuk életünk legjobb döntésének eredményeit. A Keto kismamák és anyukák csoport egyik adminisztrátoraként azon gondolkodtam, hogy mások is elmesélhetnék történetüket, hátha sokkal több ember lesz képes ennek hatására lemondani a bolti finomságokról, és újra felfedezni az otthon főzés és sütés élményét, és megtapasztalhatják a cukormentes élet csodáját. Az élet a cukor elhagyása után kezdődik.
Nem mindenki szeretné vállalni a nevét, mivel nem egyszerű élet ez, még akkor sem, ha otthon, családi körben sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet tudnak élni. Az interjúalanyomat nevezzük ezért Krisztának.
– Hogyan kerültetek kapcsolatba a ketogén táplálkozással? Fogyni szerettetek volna, vagy az egészségeteken javítani? Ki kezdte, és hogyan vette rá a másikat az életmódváltásra?
– A férjem 2018 telén elszédült, rosszul lett, majdnem elájult, amellett, hogy addigra már hónapok óta folyamatosan beteg volt, influenza-szerű tünetekkel, könnyen elkapott mindent. Próbált változtatni, egészséges életmódot folytatni, vitaminokat szedni, amit az orvos javasolt (többet sajnos nem tudott még javasolni sem), és hiába kért vérvételt, az sem mutatott ki semmit.
Aztán egy nap a Youtube-on szembejött egy video, ami nagyon érdekes volt. Ekkor kitalálta, hogy kipróbálja a csak húsevést. Ez november közepén lehetett, és elkezdte magát egyre jobban érezni. Én januárban csatlakoztam, mert a karácsonyi sütiket még el szerettem volna készíteni a családnak, és persze szerettem volna enni is belőlük. Mivel a férjem addigra már jó néhány kilótól megszabadult, nagyon megtetszett a dolog, és motivált is abban, hogy én is így táplálkozzam.
– Milyen idős volt ekkor a gyermeketek? Mikor kezdtétek őt ketogén vagy szénhidrátcsökkentett módon táplálni?
– A gyermekünk 2019 áprilisában csatlakozott olyan elhatározásból, hogy elegünk lett abból, ahogyan a bölcsiben táplálták. Ez kicsit korábbra nyúlik vissza, mivel voltak epilepsziás görcsei 6 hónapos korától (lehet, hogy csak lázgörcs volt, az okát nem tudták megmondani, szerencsére kb. csak havi 1 volt), amire gyógyszert kapott, amit 14 hónapos koráig szedett, majd aggódva az agyi fejlődéséért saját felelősségre orvossal egyeztetve leépítettük az adagját, végül el is hagytuk a gyógyszert. Ekkor áprilisban volt egy utolsó nagy görcse, amiből egy hétig tartott a felépülés, és ahogy jobban elkezdtük kutatni a témát, rájöttünk, hogy a cukor okozhatja a gondot. Így nála is elkezdtük elhagyni a szénhidrátokat. A lányunk nem epilepsziás, nincs diagnosztizálva, csak annyi, hogy valami görcsöket okozott nála. Legtöbbször összefüggött a lázzal, így erős a gyanú, hogy egyszerű lázgörcsei voltak, amelyek pedig nagyon hasonlóak az epilepsziás görcsökhöz.
– Előtte fogyasztott cukrot, bolti édességet, nasikat? Hogyan etettétek a babátokat a hozzátáplálás kezdetén?
– Sajnos hagyományos elveken kezdtük a hozzátáplálást, de mi a cukros ételeket kerültük. Liszteset ugyan kapott, de mértékkel. Kenyeret is csak keveset, viszont a bölcsiben iszonyatosan sok kenyeret evett, mindenféle, főleg édes feltétekkel, majd gyümölcstálakat fogyasztottak, és édes kekszekkel öblítették, és mindennapos volt a hiszti, a dühkitörés, az ordítás úton-útfélen. Sajnos magam is egy-egy darab bolti babakeksszel vagy rágcsával tudtam csak hazahozni onnan, hogy legalább 10 percig ne legyen ordítás.
– A váltáskor volt, amit követelt, de ti már nem szerettétek volna neki adni? Miről mondott le a legnehezebben?
– Az áprilisi görcse után egyre kevesebbet, rövidebb időre vittük be a bölcsibe, amit nehezményeztek is, hiába mondtuk el, mi a baj. Akkorra már gluténmentes kenyeret vittem neki és gluténmentes kekszet is, hogy ne maradjon ki mindenből. Amikor elvettük tőle ezeket, nagyon sokáig ordított még a sütikért, de szépen lassan abbahagyta. Itthon már sem gluténmentes kenyeret, sem kekszet nem kapott, mivel igyekeztünk teljesen átalakítani a táplálkozását.
– Milyen változást vettetek észre nála, amikor lecsökkentettétek, majd minimalizáltátok a szénhidrátot?
– Amikor nem kapott már édességet, szinte egyik napról a másikra lenyugodott, nem volt már erőszakos, nem kiabált az utcán, és sokkal gyorsabban fejlődött is.
– Most hányszor eszik a kicsi? Mit szeret és mit nem enni?
– 3-4-szer eszik egy nap, ebből egy étkezés kb. mindig gyümölcs (bár nem minden nap kér, akkor is csak áfonyát, epret vagy málnát kap). Imádja a rántottát, steaket, fasírtot, pörköltet, szereti a zöldségeket is, de érdekes módon soha nem eszi össze a zöldséget a hússal. Egymás után sem, tehát vagy csak hús vagy csak zöldség. Szereti a tejtermékeket is, amelyeket mértékkel fogyaszthat.
– Hogy viszonyul az édes ételekhez?
– Mára már nem hiányolja az édeset, mert egyáltalán nem is kap, maximum csak szülinapkor egy kis mézzel ízesített joghurt tortát. De mi magunk sem fogyasztunk már édeset, így nem is nagyon kerül szóba.
– A pároddal együtt döntötök esetleg új ételek kipróbálásáról, szerettek kísérletezni?
– Főleg én szeretek új ételeket enni, amik beleférnek az életmódba, a párom jobban szereti a steak-fasírt kombinációt.
– Hogy oldjátok meg a születésnapokat?
– Ez egy kicsit bonyolult. Ha a lányunknak van szülinapja, mindenkinek elmondom, milyen lesz a süti, és, hogy ne hozzanak nasit. Nyilván az ő gyerekük máshoz szokott, de ez akkor sem érdekel, mert a lányom szülinapjáról van szó. Tapasztalat, hogy más gyerekek nem nagyon eszik meg a lányom tortáját, mert számukra nem elég édes, és nincs rajta fondant bevonat és csilli-villi marcipán. Ha mi vagyunk meghívva, akkor is elmondom, hogy mi nem eszünk olyat, és viszem a saját készítésű sütimet, rágcsámat neki, és esetleg, amíg az ünnepelt tortáját felvágják, mi játszunk az udvaron. Eddig nem volt nagyobb gond, most viszont, hogy iskolába kerül, meglátjuk, hogy tudjuk elkerülni ezeket a bolti dolgokat.
– Mi a helyzet a játszóterekkel? Nálunk a gyerekek sok édességet vagy sós nasit fogyasztanak ott.
– Szerencsére itt nem olyan a játszóterezés, mint otthon, itt nem bandáznak annyit. Tapasztalatom az, ha egyik eszik is valamit, nem kínálják meg a más gyerekét. Illetve mi úgy szoktuk csinálni, hogy csak akkor kap enni, ha elindultunk hazafelé. Tehát nem a játszótéren eszi meg.
– Van esetleg valami, amit még elmesélnél?
– Megdöbbenéssel tapasztalom azt, hogy ha a gyerekem vegetáriánus esetleg vegán étrendet követne, rengeteg orvos/szülő támogatná, segítené, míg a ketogén diétát követő gyereket egyből veszélyeztetettnek érzik, holott ez egy teljes értékű táplálkozás. Azt is normálisnak tartják, ha a hozzátáplálást már 4 hónapos korban elkezdik, vagy ha mogyoróvajat teljes kiőrlésű kenyérrel adnak a gyereknek… Mi ebből, köszönjük szépen, de nem kérünk. Közben óriásplakátokon hívják fel a figyelmet, hogy a metabolikus szindróma mennyi gyerekéletet követel. Csak még azt nem tudják, mitől van ez a betegség.
– Érdekes, hogy egy valószínűleg hiányállapothoz vezető teljesen növényi táplálkozást szívesebben támogat bárki, mint egy olyat, amely minden szükséges tápanyaggal ellátja a szervezetet. Az emberek nem ismerik a ketogén táplálkozást, és mivel sokak számára ez csak egy diéta, nem ismerik fel, hogy valójában ez az ideális táplálkozás. Lehet arra hivatkozni, hogy mind különbözőek vagyunk, de az is jusson eszünkbe, hogy az emberi faj az egyetlen, amely ezt kifogásnak használja arra, hogy ne kelljen megennie a valójában neki szánt táplálékot. Tudom, ez a kijelentésem sem tetszik sokaknak, de rajtunk kívül mely faj válogat még jó dolgában, hogy ezt megeszem, ezt pedig nem. Szívesebben eszünk műételt, hogy utána versenghessünk másokkal a panaszáradatban, amelyben, jaj, milyen jó, amikor mi győzünk, mert a mi életünk és mindennapjaink sokkal rosszabbak másokénál.
Nem kell egyetlen cikknek, egyetlen szakértőnek sem hinnünk. Ha egy ilyen ártalmatlannak tartott dologról van szó, mint a táplálkozás, akkor miért nem merjük kipróbálni? Teszteljük le, vajon mi történik, ha egy hónapig elhagyjuk a saját vagy az egész család étrendjéből a cukrot és a lisztet! Rövid távon bonyolulttá válik az életünk, mert fogalmunk sincs, mit együnk, de idővel történik majd valami: valami, ami miatt talán soha többé nem akarunk majd magas szénhidráttartalmú táplálkozást folytatni. A gyerekek is sokkal kiegyensúlyozottabbak, vidámabbak, és sokkal könnyebb velük megbeszélni bármit. Ne feledjük, a szakemberek is mindenhol azt tanácsolják, hogy beszéljük meg gyermekünkkel a problémát, magyarázzuk el neki, mit miért lehet és miért nem lehet! Mégis, hogyan beszélgessünk el egy cukortól felpörgött, szinte részegnek tűnő (igen, sajnos olyat is láttam már, hogy a részeg emberek viselkedéséhez kísértetiesen hasonlító viselkedést produkáltak óvodás gyerekek) gyermekkel, aki képtelen odafigyelni arra, amit mondunk?
Ahogy mondani szoktam, a szülők idegei szempontjából mindenféleképp megéri, és a gyermek sem úgy nő fel, hogy azt hiszi, rossz vagy kezelhetetlen.
Interjú Nagy Balázzsal:
https://www.youtube.com/watch?v=Rjzyeu46ngU&t=2s
Interjú Boros G. Lászlóval:
https://www.youtube.com/watch?v=8Xh9qvvaCTQ
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: https://berta-irma.com)
