Dédmamáink kalácsa hatodszor
A Citadella Civil Szervezet szervezésében a szenttamási Zsebszínházban 2018. március 25-én 6. alkalommal került megrendezésre a Dédmamáink kalácsa elnevezésű gasztronómiai rendezvény. Az érdeklődők az elkészített finomságokat délelőtt 9 és 12 óra között adhatták le, az ünnepi műsorra és az eredményhirdetésre pedig délután 15 órától került sor.
Ami a kalácsok felhozatalát illeti Mikustyák Éva, a Citadella elnökségi tagja elmondta, ezúttal is érkeztek vidéki kalácsok, a versenyre pedig az ügyeskezű asszonyok összesen 50 fajta sós és édes kalácsot neveztek be: – A kalácsokat négytagú zsűri értékelte: Tóth Ilona cukrász, a zsűri elnöke, a tagok pedig Kovács Szilvia, Nesebik Erzsébet és Slavka Lazić. A felhozatalt illetően elmondható, hogy a benevezett kalácsok mindegyike régi recept szerint készült, az akkori természetes alapanyagokból, tehát nem mesterséges és újkeletű porokból és krémekből. A kérdésre, hogy mi mindennel várták a közönséget, elmondta: ‒ Kulturális műsorral, vendégekkel, csoportokkal, akikkel ápoljuk a baráti kapcsolatot. Ezek a csoportok Gunarasról, Bogarasról érkeztek. Itt volt a kúlai polgármester-helyettes, valamint a szenttamási polgármestersegéd, Bergel Aranka. A kulturális műsorunk minden évben bővül. Felléptek a Pitypang Néptánc Egyesület, a bogarasi és gunarasi vendégeink, a szerb művelődési egyesület ‒ a Bard, voltak szavalók, citerások, színjátszók – mondta a rendezvény megálmodója.
Budai Rózsa, szenttamási háziasszony is kiállított: ‒ Úgy történt, hogy a munkatársnőmmel kaptunk egy nagyon régi receptet, aminek nem volt neve, és ezt, mivel előző nap kell megcsinálni, elneveztük tegnapi tortának. Ez most itt másképp van beírva, mogyorós pite, azt hiszem, úgy írták be. A tésztája nagyon egyszerű: kell három egész tojás, két kávéscsésze olaj, hat kávéscsésze cukor, két kávéscsésze tej, egy kávéscsésze liszt, két kávéscsésze mogyoró és egy sütőpor. Ezt mind összekeverjük, zsírozott, lisztezett tepsibe betesszük a rernibe. Míg sül, csináljuk a tölteléket. Abba kell öt csésze cukor, hat csésze tej, öt csésze mogyoró, négy rúd csokoládé és fél margarin. Lassan felolvasztjuk, és mire a kalács megsül, addig a krém is felolvad, és a forró tésztára ráöntjük a forró tölteléket. Ennyi az egész – mondja mosolyogva az idős háziasszony. A kérdésre, hogy a szerinte az idei rendezvényre benevezett kalácsok mennyire hagyományosak, elmondta, hogy azok szinte mindegyike az itt élők kedvencei közé tartoznak, úgy a sós, mint az édes sütemények. Tulajdonképpen az a lényege az egésznek, hogy azt, amit nagyanyáink valamikor sütöttek, újra elővegyük, bemutassuk azoknak, akik nem ismerik, és soha nem ettek hasonlót. Valamikor mindig azt készítették, amihez volt hozzávaló, vagy éppen idényjellegű gyümölcs, mint alma, málna, eper stb., télen pedig inkább sós falatokat, pogácsát vagy kelt kalácsot sütöttek, tette hozzá beszélgetőtársunk. Elmondta még, hogy szülikéje (régen ezen a vidéken így hívták a dédszülőt ‒ a szerző megjegyz.) kedvenc receptjei közül a család most is nagyon kedveli a jeges pitét és a darázsfészket, továbbá a mákos és szentjánosos kenyeret, süteményeket.
Szabados Etelka háziasszony habos-mandulás tortája a torták kategóriában első díjat kapott. Mint mondta, nagyon régi füzetben találta a receptet, ami nem más, mint egy mandulás tészta, ami habbal van megtöltve. Kipróbálta és bevált. Nem igazán kedveli a bolti hozzávalókat, így az alapanyagok legtöbbször természetes dolgok. Például a bolti habpor helyett tojásfehérjéből készíti a habot, a családnak az sokkal finomabb, egyszerűbb. A mandula is az udvaron lévő fáról van, azt darálta bele: ‒ Egy ekkora kis tortához kell húsz deka mandula, négy tojás, hat bögre cukor, öt bögre liszt, egy sütőpor, ami egy kicsikét fölfújja, kikeverődik, és a többi már fantázia dolga. Hogy hagyományosan legyen dekorálva, kevés hulladékból összegyúrtam, kis golyókat formáltam, azokkal körberaktam a torta szélét. Úgyszintén az alját is – magyarázta a szenttamási háziasszony. Hozzátette, a család mindenevő, így otthon nem igazán kell gondot vezetni arról, hogy sós vagy édes finomság kerül az asztalra.
Az előző évekhez hasonlóan a szervezők az idén is a benevezett kalácsok nagy részét humanitárius célokra ajánlották fel. Az édes és sós finomságok ezúttal a dreai Lurkóház gyermekeihez kerültek. Bolya Ilonka, a Lurkóház házfelelőse köszönetet mondott a szervezőknek az adományért, és hogy meghívták a ház képviselőit a rendezvényre: ‒ A dreai Lurkóház 11 éve működik, és második otthont ad az önhibáján kívül nehéz helyzetben lévő gyerekek számára. Idén 21 gyerekről gondoskodunk. Intézményünk a Poverello Alapítvány által létesült, igazgatója dr. Harmath Károly, ferences szerzetes. Házunk nem működne jótevőink, adományozóink nélkül. Szívből eredő köszönet illet minden jótevőnket, nemes lelkű embert, aki nagy odaadással, alázatossággal segít, és az ünnepeket is szebbé teszi a gyerekek számára. Nagyon igaz az a mondás, hogy a jó ember jót hoz a szívéből, ez a mai napon is bebizonyosodott – mondta az ajándékot megköszönve a Lurkóház házfelelőse. Egyúttal a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából minden jelenlévőnek kellemes ünnepeket és sok sikert kívánt.
A zsűri elnöke, Tóth Ilona szenttamási cukrász az idei felhozatalt értékelve elmondta, meglepően választékos és nagyszerű volt: ‒ Sokféle sütemény van, a tortától kezdve sós, kelt kalácsokig. Nagyon szorgalmasak voltak az asszonyok, sokféle süteményt készítettek, meg vagyunk elégedve. Több sütemény van, mint a múlt évben, van olyan, amivel ritkábban találkozunk, meg olyan, amit én nem is ismerek. Ami a környezetünkben megszokott, az itt van. Aprósütemények, herőce, mondjuk az nem annyira mindennapos, de a mákos kelettől a hajtogatottig, a pogácsáig minden nagyon szép és jó.
Kovács Szilvia, a zsűri egyik tagja, aki kilenc évet töltött a cukrász szakmában elmondta, a kelt és a sós kalácsoknál nagyon szoros volt a végeredmény, és nehéz volt dönteni, hiszen a minőség mindegyiknél nagyon jó volt. A kérdésre, hogy osztályozásnál mely kritériumokat tartották szem előtt elmondta, hogy minden olyan dolgot néztek, ami egy kalácsnál fontos: ‒ Az első, ami talán egyik legfontosabb, a kinézete, a kalács külseje. Ez azonnal megmutatja a kézügyességet és a kreativitást. A folyamat következő lépése a sütés, ami ugyancsak nagyon fontos, vagyis hogy úgy alulról mint felülről rendesen meg legyen sütve a kalács. Harmadsorban pedig megkóstoljuk, és az ízének is tökéletesnek kell lenni. Ez a három legfontosabb kritérium lett osztályozva – mutatott rá a zsűritag.
Az idei Dédmamáink kalácsa rendezvényre 30 versenyző négy kategóriában közel 50 féle kalácsot nevezett be. A zsűri döntése alapján az édes süteményeknél Varga Éva végzett az első helyen (almáspite), a második Szűcs Julianna (mákos-diós pite), a harmadik pedig Gaudai Magdolna (meggyes-diós lepény) lett. A sós sütemények kategóriájában Pejdl Emese túrós pogácsája lett az első, a második helyre a szenttamási Női Fórum került (prója), a harmadik helyet pedig Csúzdi Borbála zsíros pogácsája érdemelte ki. A kelt kalácsoknál is nagy volt a konkurencia. A zsűri az első díjat Salamon Anettának ítélte oda (fonott kalács), a második helyre Pápista Irén (mákos kelett) került, a harmadik pedig Mudrinski Klára (jeges kifli) lett. A torták kategóriájában Szabados Etelka mandulás-habos finomságát díjazták.
A kulturális műsor keretében fellépett a gunarasi Rozmaring asszonykórus, a bogarasi Pipacs gyermekcsoport, citerazenekar és asszonykórus, a helyi Pitypang Néptánc Egyesület tánccsoportjai, a Bard néptánc egyesület fiatal táncosai, Molnár Zsolt (citera) és Salamon Ákos (primtambura), a szenttamási Liliomfi Színtársulat, valamint Balázs Luca, Lévai Angéla, Keller Nikoletta és Szabados Etelka szavalók. Az ünnepélyes eredményhirdetést követően a vendégeket a Musical Band zenekar szórakoztatta.
Paraczky László
