Hírek

Szenttamas.rs

 

A novella jegyében Szenttamáson

Tizenkettedik alkalommal hirdették meg idén február 1-jén a Gion Nándor Novellapályázatot

A szenttamási Gion Nándor Emlékházban augusztus 31-én hirdették ki az idei novellapályázat eredményeit. A bírálóbizottság – Antalovics Péter költő, újságíró, Bordás Győző prózaíró, kritikus, Piszár Ágnes kritikus, az Újvidéki Városi Könyvtár könyvtárosa és Jódal Kálmán prózaíró, esszéíró, műfordító sikeresnek találta a pályázatot, amelyre 71 jeligés pályamű érkezett.

A vendégeket és a díjazottakat először Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke köszöntötte, aki többek között elmondta, a novellapályázat célja Gion Nándor irodalmi munkásságának és irodalmi tevékenységének az éltetése, új novellák írásának serkentése, új regények írása, és a gioni irodalmi diskurzusok folytatása.

Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kultúrával megbízott tagja Simone Weil begyökerezettség fogalmáról, Szenteleky Kornél irodalmi programjáról és annak Gion Nándor életszemléletével történő összefüggéseiről szólt, végül pedig arról beszélt, hogy a realitás és az univerzalitás hogyan kapcsolódik össze Gion Nándor prózájában. Többek között kiemelte, a lokális identitás azért fontos, mert a lokalitás az, ami legközelebb van az egyénhez, és ez határozza meg a közösséget is, amelynek ez a tér adatott élettérül.

‒ A Magyar Nemzeti Tanács lehetőségeihez mérten, az észszerű kereteken belül mozogva mindenféleképpen kísérni fogja, segíteni fogja, és egy olyan hagyományápolás teremtés szándékát követi, amely a vajdasági és a szenttamási magyarságnak fontos, és a Gion Nándor-kultusz megalapozásában, tovább éltetésében kiemelkedő.

Radivoj Debeljački, Szenttamás polgármestere szerint a novellapályázat iránti növekvő érdeklődés újabb bizonyíték arra, hogy a helyiek kitartóan és jól őrzik az író emlékét.

‒ Fontos, hogy ez a hagyomány fennmaradjon, az önkormányzat pedig továbbra is támogatni fogja az ilyen és hasonló projekteket. Egyúttal ösztönözzük a kreativitást, új kulturális tartalmakat hozunk létre, amelyek megmaradnak az utánunk jövő nemzedékek számára – mondta a polgármester.

Dr. Horváth Futó Hargita, az emlékház munkatársa emlékeztette a jelenlévőket, hogy a Gion Nándor Szépirodalmi Pályázatok része a Gion Nándor Műfordítói Pályázat is, amelyet 2012 óta minden évben megjelentetnek. Az utóbbi időben meghívásos pályázatokat hirdettek, mert szerették volna, hogy Vickó Árpád végigfordítsa a Latroknak is játszott tetralógiát. Sajnos, csak az első három kötettel végzett. Július végén hosszú betegség után elhunyt.

‒ A fordítás és a kánon összekapcsolódik egymással, mert csak a lefordított műveknek van esélyük arra, hogy bekerüljenek más nemzetek, országok kulturális piacára. Gion Nándor művei ma csaknem húsz nyelven olvashatóak, s ehhez Vickó Árpád és fordítótársai munkájára volt szükség. Vickó Árpád 1972-ben kezdte el átültetni Gion műveit, elsőként az Ezen az oldalon novelláskötet Régi megható történet Adamkóról című novelláját, amely a Polja folyóiratban jelent meg, a Virágos katona regény fordítása pedig 1983-ban. Vickó volt a keresztapja a szerbre fordított Gion-művek szereplőinek: ő nevezte el Rojtos Gallai Istvánt, az író nagyapját Rojtavi Galaji Ištvannak, Csoszogó Török Ádámot Ćopavi Tereknek, Istenes Bíbic Mihályt Mihalj Bibic Bogomoljacnak, Szentigazt pedig Istinabognak. Ezek a szereplők több Gion-műben is visszatérnek, s a többi fordító is csak ezen a néven emlegetheti őket ‒ emlékeztetett Horváth Futó Hargita.

Az idei novellapályázat díjazottjai: 1.díj Hírlapíró a magasban (a szerző Vicei Károly Zentáról), 2. díj Föld, padló és forgószék (szerzője a bezdáni Beke Ottó), továbbá három 3. díj Keresztút a pusztán (szerzője Végső István, Kiskunhalas), És akkor beleharaptam (Varnyú Kristóf, Szenttamás) és Az álmok valóra válnak című novella (Harmat Csongor, Magyarkanizsa).

A beérkezett pályamunkákról szólva Antalovics Péter költő, újságíró, a zsűri elnöke elmondta, a beküldött írások változatos színvonalúak voltak, a mezőny pedig erős.

‒ A szövegek között akadtak kiemelkedőek, amelyek találó témaválasztással, igényes szépírói stílussal, a forma követelményeinek megfelelően szabályos szerkezettel, lélektani mélységű jellemábrázolással, érzékeny megszólalási attitűddel, kreatív mesélőkészséggel és dialógusokkal, vagy épp frappáns fordulatokkal hívták fel magukra a figyelmet. Akadtak ugyanakkor olyan pályamunkák is, amelyek kevesebbet mutattak fel a felsorolt erények közül. A zsűri egyfelől a megnövekedett mezőny miatt döntött úgy, hogy háromnál több pályamunkát díjaz helyezéssel, illetve azt is figyelembe vette, hogy a legjobb novellák különböző okokból más-más erények felmutatásával érdemelték ki az elismerést. A bírálók dicséretben részesítették azokat a szövegeket, amelyek ugyan nem értek el helyezést, de a mezőny legerősebb pályamunkái közé tartoznak – mondta a díjak átadását megelőzően Antalovics Péter.

Vicei Károly ötödik alkalommal vett részt a novellapályázaton, a Hírlapíró a magasban című munkája első díjat kapott. Korábban álnéven publikált, idén viszont saját nevét írta a beküldött két írása alá.

‒ A díjazott novellám arról szól, hogy 1928-ban Zentán volt egy repülős nap, amely tragédiával végződött. 14 éves nagybátyám kölcsönkerékpárral ott volt a nyolcezres tömeg szélén, a repülő valamilyen oknál fogva leereszkedett, a bátyám fejét ütés érte és meghalt.

A győri Balogh Gábor írása idén dicséretben részesült. Lapunknak elmondta, szinte az elejétől kezdve részt vesz az emlékház által meghirdetett szépirodalmi pályázatokon, regénnyel is pályázott.

‒ Igazából jobban fekszik a regényírás, a novellánál viszont az a jó, hogy a megjelenítési lehetőség egyszerűbb. A történelem a szívem csücske, jelenleg is egy történelmi regényen dolgozom, de még sok munka van vele, fél éven belül biztosan nem lesz kész.

A díjazott novellák szerzői oklevelet és pénzjutalmat kaptak. A bírálóbizottság négy alkotást külön dicséretben részesített, a 2024. évi antológiában pedig további 16 novellát javasolt kiadásra.

 















 

Forrás: Magyar Szó, Paraczky László

Fotó: Paraczky László

Közzétette: Németh Dezső

2024. szeptember 5. 11 óra

szenttamas.rs