Művelődés

 

A nők elleni erőszak volt a téma

 

Tegnap, november 25-én volt a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja, és kezdetét vette az a 16. akciónap, amellyel a világ sok pontján több tízezer civil szervezet egyidejűleg rendezett kampánysorozata zéró toleranciát hirdet a nők elleni erőszakkal szemben.

Megdöbbentő az a tény, hogy minden harmadik nő valamilyen szexuális erőszak, abúzus áldozata volt élete során, de ami ennél is jobban megdöbbent, az a hideg közöny, amivel ezt nagyon sokan kezelik. Ugyancsak megdöbbentő adat, hogy a világon minden 18. másodpercben bántalmaznak egy nőt, azaz évente több millió nőt ér fizikai erőszak, de csak néhány ezer eljárás indul emiatt.

A nők elleni erőszak volt a témája annak a péntek esti tribünnek is, amelyre a szenttamási kultúrotthonban került sor, és amelynek vendégei az újvidéki Biljana Živanov és Ivana Rodušek pszichológusok tartottak vetítéssel egybekötött előadást. A sok helyen még mindig tabutémának tartott családon belüli erőszakról elmondták, a fő cél felhívni a nyilvánosság figyelmét a helyzet súlyosságára, a szolidaritás kifejezésére az áldozatokkal szemben, valamint emlékeztni a döntéshozókat a felelősségükre.

Az újvidéki Metiz Edukációs és Konzultációs Központ munkatársai a jelenlévőkkel ismertették a nők elleni erőszak leggyakoribb formáit, előzményeit és következményeit, és újra rámutattak a szomorú statisztikai adatra, miszerint az utóbbi 10 évben 327 nő veszítette életét a családon belüli vagy az összeköltözést követő erőszak következményeként.

A bevezető után elhangzott, nagyon fontosnak számít a rendszeres és tartós megoldás, továbbá azon intézményeknek, amelyhez a nők fordulnak segítségért, nagy szerepe van/lenne a hálózati tevékenységnek.

Nagyon hiányzott viszont az érdeklődés, ami tulajdonképpen az első lépés a megelőzés, illetve segélykérés módja felé. Úgy tűnik, nincs meg a kellő öntudat, vagy nem eléggé ért meg a probléma megértésének súlyát illetően. A nők elleni erőszak probléma jelentkezésekor sajnos ritkán történik meg a szembesülés, és nagyon sokan csak egyszerűen elcsavarják a fejüket és hallgatnak.

A probléma iránti igazi, kritikai hozzáállás még nem nyert kellő megerősítést társadalmunkban, legtöbbször csak egy-egy szenzáció erejéig, vagy képmutató sajnálkozás jelentkezik az áldozat iránt. Amikor az extrém esetek felkerülnek a világhálóra, vagy megjelenteti őket a sajtó, akkor kapnak publicitást, és ez legtöbbször a profit után (értsd – bulvárhíreket közlő) rohanásnak köszönhető, hiszen hirtelen megugrik az olvasottság, nézettség, ezzel együtt pedig a bevétel is. Hogy milyenek a következmények, azzal más (sajnos) senki sem igazán törődik. Mint ahogyan azzal sem, hogy hogyan lehet az erőszakoskodókkal igazából felvenni a harcot, megállítani őket, A szürke és bonyolult hétköznapok, a kor, amiben élünk hozták magukkal ezt a társadalmi „örökséget”. Viszont egy olyan problémával állunk szemben, amihez alaposan fel kell gyűrni az ingujjat, és erőfeszítéseket tenni azért, hogy az áldozatok száma a minimálisra csökkenjen.

A november 25-e alkalmából szerevezett tribün társszervezője a szenttamási Szociális Központ volt, akinek munkatársai a közös tájékozatás folyamán helyi vonatkozásban is ismertettek néhány konkrét adatot. Mint elhangzott, éppen a központ az, amely helyet ad a ilyen áldozatokkal való találkozásnak, beszélgetésnek. Az általuk felvázolt statisztika csak az elmúlt három hónapra vetítve mutatta ki a családon belüli erőszakos cselekményeket. Ennek érelmében az idén augusztusban 11 családon belüli erőszakot jegyeztek. Ebből 4 pszichikai, 4 fizikai, 3 pedig gazdasági „leszámolás” volt (az utóbbi esetben a pénz játszotta a főszerepet). A további nyilvántartás szerint hat esetben jegyeztek partner elleni erőszakot, ahol a feleség volt az áldozat, három esetben valaki a szülők közül, az erőszakoskodó pedig nagykorú gyermek volt. Két olyan esetről tudnak, amikor a gyermek esett áldozatul a szülői erőszaknak. Szeptemberben 8 esetben történt feljelentés: 2 pszichikai, 4 fizikai, 5 partnerek közötti erőszak, két esetben a gyermek rátámadt a szülőkre, egy eset pedig intézményben történt. Október folyamán 9 erőszakos viselkedést jegyeztek a családokban. Ebből 5 fizikai, 4 pszichikai, 6 partnerek közötti erőszak, 2 esetben a gyermek volt az erőszakoskodó, az áldozatok pedig a szülők, egy esetben pedig a gyermek volt az áldozat. A Szociális Központ dolgozói elmondták még, hogy az erőszakos viselkedést nem lehet számokkal kifejezni. Az álmatlan éjszakákat, a szidást, káromkodást, pofont, ökölcsapást, törött kezeket és a törött oldalbordát sem. Megálljt kell parancsolni az erőszaknak! – üzenik a tribün résztvevői.

A péntek esti összejövetelen ugyancsak elhangzott, a 16 Akciónapot 1991 óta rendezik meg világszerte, és a civil szervezetek mellett intézmények és magánszemélyek is csatlakoznak az akcióhoz. A cél, hogy rámutassanak: a nők elleni erőszak súlyos emberi jogi jogsértés, amely veszélyezteti az áldozatok életét, biztonságát, egészségét, testi épségét és méltóságát.

 

P. L. (Fotó: A. Š.)