„Gion Nándor műveiben megvan minden, ami egy filmet nézhetővé tesz”
Vicsek Károly rendező volt a Gion Nándor Napok vendége
Az idei Gion Nándor Napok keretében Vicsek Károly filmrendezőt is vendégül látták a szervezők a szenttamási Népkönyvtárban. A rendező munkásságáról és filmjeiről, valamint a szenttamási születésű, Gion Nándorhoz fűződő munkakapcsolatáról mesélt a közönségnek.
Vicsek Károly életművét nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni, hiszen számos dokumentumfilmet, játékfilmet, tévédrámát készített, hazai és külföldi elismerésekkel, díjakkal büszkélkedhet. A Kubikusok című dokumentumfilm hozta meg az első hivatalos elismerést, az 1973. évi belgrádi dokumentumfilm-fesztiválon rendezői oklevelet kapott érte, majd ugyanabban az évben megnyerte az Amszterdamban megrendezett európai-szintű dokumentumfilm-fesztivál első díját. A vajdasági magyar film úttörője is egyben: a Kubikusok (1973) az első vajdasági magyar dokumentumfilm, a Parlag (1974) pedig az első vajdasági magyar játékfilm.
– Vajdaságban a 20-as, 30-as években próbálkoztak ugyan magyar film készítésével, de ezek még nagyon kezdtelegesek voltak, így a külföldieket tekintettem példaképeimnek: Jancsó Miklóst, Federico Fellinit. A 70-es, 80-as években évente 8 tévédrámát készített az Újvidéki Televízió, ebből egy magyar nyelvű volt. A filmeket hétfőnként közvetítették. Akkoriban 4-5 millió embernek volt otthon készüléke, és 3-4 milliós volt a nézettség, az utcák szinte üresek voltak. A filmeket feliratozták, így a más nemzetiségűek is megérthették. Amikor 1984-ben bemutatták a Késdobáló című filmet, egy zágrábi kritikus azt írta, hogy Jugoszláviában az Újvidéki Televízió átvette a vezető szerepet a televíziós műfajban – mondta a rendező.
Vicsek Károly filmjeiben a vajdasági tájé, az itteni embereké a főszerep. Arra keresi a választ, hogy milyen a kisebbségi sors, milyen problémáik vannak, mi foglalkoztatja őket. A nézők pedig ráismernek saját valóságukra, azonosulni próbálnak a látottakkal. Külföldön ez a témakör igazi egzotikumnak számított.
– A vajdasági tájról szól az egész életművem. A helyszínek kastélyok, tanyák, falvak, néhány város. A szereplők pedig olyanok, akiket elnyomnak, akikre jövevényként, kubikusként vagy éppen zsellérként tekintenek. A külföldieknek újdonság volt ez a téma. Számos külföldi fesztiválon díjazták a műveimet. A magyar alkotók hírét elvihettem a világba, úgy a színészekét, mint a zenészekét, a díszletervezőkét vagy a hangosítókét. Akkoriban felvehettük a versenyt a kelet- és a nyugat-európai országokkal.
Vicsek Károly neves vajdasági magyar írókkal dolgozott együtt: Deák Ferenccel, Gobby Fehér Gyulával, Gion Nándorral, Herceg Jánossal, Podolszki Józseffel, Fehér Kálmánnal. Gion Nándornak három művét filmesítette meg: a Naplemente (1982), a Testvérem, Joáb című regény, a Késdobáló (1984) az Ezen az oldalon novellafüzér és a Keressünk egy másik hajót! (1988), az Engem nem úgy hívnak című regény alapján készült.
– Gion művei nagy irodalmi értéket képviselnek. A gioni-világot gazdag történet, feszült mesemondás jellemzi, izgalmas, érdekes sorsok foglalkoztatják, merészen feszülnek a politikai gondolatok, tele van akcióval, szerelemmel. Minden megvan benne, ami egy filmet nézhetővé tesz. Emellett fantasztikus filmes dialógusai vannak, amelyek olvasva, vagy hallgatva nem jönnek át, képpel együtt tud érvényesülni a szöveg, ezért nagyon hálás az irodalma. Remélem, készülnek még filmek a műveiből, a fiatal rendezők felfedezik, hogy a mi vajdasági magyar irodalmunknak is van mondanivalója – fogalmazott Vicsek Károly.
A beszélgetést követően a közönség a részben Szenttamáson forgatott Késbobáló című filmet tekinthette meg a rendezővel közösen.
A Gion Nándor Napok keretében a szenttamási közönségnek bemutatkozik a Sikoly folyóirat (március 1.), március 8-án pedig a szerb olvasók részére is bemutatják a 2012. évi Gion Nándor Műfordítói Pályázat kiadásra javasolt novellafordításaiból szerkesztett kötetet, Gion Nándor Priče iz Keglovićeve ulice című művét.
Pintér Andrea
