Gion Nándor csodálatos regényében Rojtos Gallai István a Virágos Katona segítségével utazott el oda, ahová csak akart. Elolvastam, és legalább háromszor meghallgattam Seres Zoltán nagyszerű előadásában, és egyre jobban érlelődött bennem az elhatározás: ezt látnom kell. A malom maradványait, ahol Stefan Krebs megalapozta a családja jövőjét, a Szívet, ahol a sváb molnár lánya, Rézi találkozott Rojtos Gallaival és Török Ádámmal.
A Kopasz Halász csónakja helyett nekem be kellett érnem az autóval. Pedig nagyszerű vízi út lehetne a Balatontól a Krivajáig. Talán egyszer majd sikerül hasonlóan, mint a regény főhősének.
Megkértem Richárd öcsémet, hogy kísérjen el erre az utazásra. A határt Bácsalmás és Bajmok között léptük át. A szerb oldalon is meglepően rövid okmányellenőrzés után folytathattuk az utunkat. No igen! Az utak! Nem túl jók, de nyugodt tempóban, teljesen normálisan lehet közlekedni. (Amúgy sem tanácsos száguldozni, mert az arrafelé sokba kerülhet.)
Bácskossuthfalván (Ómoravicán) rövid pihenőt tartottunk. Itt született feleségem anyai nagyapja, akit sajnos nem ismerhettem személyesen. Mintha otthon lettünk volna. Az utcán, a téren, mindenütt magyarul beszéltek. Topolyánál rátértünk a Szabadka – Újvidék országútra. Átautóztunk Kishegyesen, ahol az ismert énekesnő, Rúzsa Magdi töltötte a gyermekkorát.
Feketics után (a határtól kb. 75 km-t autózva) rövidesen megpillanthattuk Szenttamás (Srbobran) tábláját. A bevezető úton várt minket kedves vendéglátónk, Paraczky László újságíró. Így nem okozott gondot a Popovača venac utcában a Gion Nándor emlékház megtalálása.
A szépen felújított és gondozott házban a számtalan dokumentum és kép mellett megnézhettük egyebek mellett az író dolgozószobáját és a citerát, amelyen az író nagyapja zenélt a házi bálokon és a földesúr, Váry János névnapján.
Az emlékház egyben a helyi magyarság találkozóhelye, közösségi épülete is, de szükségük lenne egy nagyobb befogadóképességű helyre is. A ház többek között otthont adott már a képzőművészeknek is, akik hálájuk jeléül kárókatonákat ábrázoló szobrot faragtak a az udvarra.
László elkalauzolt minket a bevezetőben említett nevezetes helyekre is. Amikor a szív alakú gáthoz és a Gavanski-féle vízimalom romjaihoz értünk, elszorult a torkom. Felemelő érzés, ha az ember számára így válik valósággá egy regény.
Sajnos a Krivaját helyenként nagyon benőtte a nád. Elképzelések vannak a terület rendezésére, de nem tudom, mikor és mennyi valósul meg belőlük. Az biztos, hogy egy nagyon hangulatos kirándulóhely lehetne belőle.
Folytatva utunkat, a Magyar utcán át jutottunk el az 1870 körül épült Kálváriához, ahol Rojtos Gallai és néha Török Ádám figyelte a „vakond embereket”, akik az egész napi földtúrás után fáradtan és rosszkedvűen tértek vissza a Zöld utcai otthonukba.
A Kálvária a II. világháború után egyre elhanyagoltabb lett, az 1970-es években gyakorlatilag romokban állt. Kísérőnk elmondta, hogy a kilencvenes évek végén kezdtek hozzá a felújításhoz.
Büszkék erre a helyre azért is, mert a helyi magyarság példátlan összefogásával végezték el a munkát. Volt aki anyagokkal, mások a munkájukkal, szakértelmükkel, vagy éppen egy üveg pálinkával vagy 1-2 tyúkkal támogatták az építkezést.
Voltak kevésbé szívmelengető pillanatok is a felújítás során. Például amikor 1999-ben a tetőn dolgoztak és felettük a NATO bombázói repültek.
Az oltárképeket és a stációképeket – így a Virágos Katonát is – Morvay László magyarországi művész készítette időtálló tűzzománc technikával.
2001. augusztus 19-én áldották meg a felújított Kálváriát, és a szenttamási amatőr színjátszók az István, a király című rockoperával tették még emlékezetesebbé az alkalmat.
Fotózás a Virágos Katonánál, majd visszasétáltunk a Gion Emlékházhoz, miközben László fáradhatatlanul mesélt.
Hazafelé még egy rövid városnézés Szabadkán, ahol egyszer érdemes lesz hosszabb időt eltölteni. Végül az otthoni emlékezést megkönnyítendő egy kis jóféle sligovicát is beszereztünk, és irány a tompai határátkelő.
Nagyszerű élmény volt! Köszönjük szépen! Ha üzenhetnék a túlvilágra, vagy a regény hallhatatlan világába Rojtos Gallai Istvánnak, elmondanám, hogy a Virágos Katona újra visszatért!
Linkajánló:
http://www.gionnandoremlekhaz.org/
Bódis Attila, Veszprém, Magyarország
júl 21, 2014 08:12 de.
