Gion Nándor életével, műveivel, munkásságával ismerkedhettek
A járványügyi helyzet enyhülésével egyre több kulturális rendezvényt szerveznek Szenttamáson
A Múzeumok Éjszakája rendezvényt először Franciaországban tartották meg 1999-ben, majd lassan a világ más országaira is átterjedt. 2019 májusában Szerbiában 50 település múzeuma csatlakozott a kezdeményezéshez, amelyet tavaly a járványügyi helyzet miatt elhalasztottak, idén pedig egy hónappal később, júniúsban kerül rá sor. A polgárok általában 17 és éjfél után 1 óra között tekinthetik meg a különböző programokat, amelyek közös mottója: „A művészi kifejezés szabadsága”.
A szenttamási Gion Nándor Emlékházban június 19-én tartották a Múzeumok Éjszakája rendezvényt. A kisváros egyetlen múzeumában a program 19 órakor kezdődött, amikor Német Dezső és Horváth Futó Hargita, az emlékház munkatársai felelevenítették a ház történetét, Gion Nándor életének egy-egy fontosabb állomását, és szó volt a szenttamási születésű író műveiről is. Az érdeklődők ezt követően megtekintették az emlékházban lévő gyűjteményt, melynek „kisebb része hagyatéki anyag (a Gion-család könyvtára, használati tárgyak, fényképek, levelek, dokumentumok), a többi tudatos gyűjtő- és kutatómunka eredménye (az író műveit tartalmazó kötetek, folyóiratok, fordítások, kiadatlan kéziratok, rajzok, a művei alapján forgatott filmek, dokumentumfilmek az életéről és munkásságáról). A családi ház valamikori ebédlője az adminisztrációs és fogadótér, illetve kutatószoba funkcióját is betölti, ezenkívül itt tekinthető meg a könyvesszekrényekben elhelyezett családi könyvtár. Gion Nándor szobájában az eredeti helyén látható az ágya és bútora, a családi festmények, játékszerek, itt kapott helyet az íróasztala a lámpával és az írógéppel, a valamikori tisztaszobában pedig a Gion Nándor élete és munkássága témájú kiállítást" ( idézet: Horváth Futó Hargita: Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában).
A Múzeumok Éjszakája az emlékház udvarában társalgással zene, tv, kávé és üdítő mellett a késő esti órákig folytatódott.
Fotó és szöveg: Paraczky László
