Művelődés

Szenttamas.rs

 

A fellépők többsége bármilyen magyarországi fesztiválon felléphetne

Csantavér adott otthont az elmúlt hétvégén a vajdasági magyarság legnagyobb népzenei és néptáncfesztiváljának, a 39. Durindónak és az 52. Gyöngyösbokrétának. A vajdasági magyar népzenei együttesek, néptánccsoportok és szólisták hagyományápoló és hagyományőrző, ifjúsági és felnőtt kategóriájú, nem verseny jellegű szemléjének zsűrizése immár nyilvános, a szakzsűri értékeléseinek kivonatolt változatát pedig utólag eljuttatják a csoportokhoz.

A Fesztivál Művészeti Szakbizottságának tagjai, dr. Bárkányi Ildikó néprajzkutató, muzeológus, Borsi Ferenc népzeneoktató, Csizmadia Anna népdalénekes, Juhász Erika népdalénekes, népzenetanár,  Kiss Zsélykó néptáncoktató, koreográfus, Kisimre Szerda Anna néptáncpedagógus, népzeneoktató, Kelemen Zsolt népzenész, Németh István az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének munkatársa, Raj Rozália hímző- és viseletkészítő-oktató, Rontó Márta népzeneoktató, Szabó Annamária népdalénekes, Szűcs Gábor néptáncpedagógus, koreográfus, Szűcsné Urbán Mária néptáncpedagógus, koreográfus és Vakler Anna népdalénekes, népzenetanár voltak.

Szűcs Gábor

A vasárnap megredezett Gyöngyösbokréta „szünetében” Szűcs Gáborral beszélgettünk, aki 1991-től a Jászság Népi Együttes tánckarvezetője, 1996-óta pedig művészeti igazgatója és vezetője.  A jászberényi Árendás gyermektáncegyüttes alapítója, melynek 2004-ig volt vezetője. Nagy szerepe volt Jászberényben a Viganó Alapfokú Művészetoktatási Intézmény létrejöttében, ahol jelenleg, mint igazgatóhelyettes dolgozik, s közel 500 gyermek szakmai munkáját irányítja kollégáival együtt. A Csokonai-díjas alkotó feleségével Máriával, ugyancsak koreográfussal, néptáncpedagógussal ült a színpaddal szembeni emelvényen. Mindkettőjüknek most volt alkalma először látni és zsűrizni a  fesztivált. Szűcs Gábor elmondta, nem hiába tartják már 52. alkalommal a Gyöngyösbokrétát, hiszen egy gyönyőrű rendezvényről van szó, amelynek nemcsak múltja és jelene van, hanem jövője is.

− Találkoztam a volt kollégákkal, akik zsűriztek már itt, és elmondták, hogy a fesztiválon jó minőség és nagyon sok csoport van, akik ilyenkor összejönnek, és meg tudják magukat mutatni. Az egészben az is nagyon jó, hogy a fesztiválnak nincs versenyjellege, és szerintem sem szabad ezeket a csoportokat versenyeztetni egymással. Hangsúlyozom, nagyon jó a lehetőség, hogy be tudnak mutatkozni, és van egy szakzsűri, aki el tud mondani nekik néhány véleményt arról, hogyan és milyen módon kellene tovább csinálniuk. Több együttest felismertem, dolgoztunk is együtt, így például a Cirkalommal a Fölszálott a páva című tehetségkutató műsorban találkoztunk, ezenkívül több együttest láttam már magyarországi fellépésen. Ezek az együttesek a rájuk jellemző formákat hozták, egy nagyon öntudatos oktatói és koreográfusi munka folyik sok műhelyben. Látszik az a fajta igényesség, amely a magyar néptáncot kell hogy bemutassa, viseletben, zenében, koreográfiában, táncstílusban és nagyon sok műhelyben mélyre ható tánctudást látunk, ami azt jelenti, hogy nagyon sokat foglalkoznak az adott táncanyaggal, és azt stílusosan táncolják a színpadon. Magyarországon is sokat zsűrizek, van tapasztalaton ezen a téren, és nyugodtan elmondhatom, hogy sok együttesnél, akit láttam ma egyáltalán nem észrevehető, hogy magyarországi vagy vajdasági a csoport, annyira hűen visszatükrözik a néptáncot és koreográfiát. Ez pedig azt jelenti, hogy a fellépők többsége bármilyen magyarországi fesztiválon ott lehetne. Öröm volt számomra tehát, hogy a felsorolt jelenségek erősebbek a vajdasági együtteseknél. A koreográfiák megformálása nehéz kérdés, ez szubjektív történet, mindenki úgy fogadja és zsűrizik, ahogyan ezt látja. Ezt nem lehet úgy mérni, mint a sportban vagy például a labdarúgásban, hogy győzelem esetén három, döntetlenkor meg egy pontot kapok, hanem nagyon sok szálat, fonalat külön-külön kell osztályozni. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy ebben a történetben is voltak olyan alkotások, amelyekkel már találkoztam.

Természetesen ma már nagyon nehéz autentikus folklór-koreográfiákat alkotni, hiszen ezeket illetően nagyon sok olyan történet lezajlott, amelyek már megjelentek a színpadon. Ma is ilyeneket láttunk, amelyen nem kimondottan táncházi produkciók, de eredetiek. Nagyon sok jó színpadi képet, megformálást láttam, amely nem egy szokványos koreográfiai megoldás, hanem egy kicsit túlmutat ezen, ezáltal pedig egy érdekesebb képet ad, és a befogadónak is sokkal hamarabb tud élményt nyújtani. Vannak olyan táncegyüttesek, amelyeknél úgy láttam, hogy ez a történet egy kicsit elmaradt. Vagy azért, mert a műszaki vezetők nem kapnak elegendő segítséget, vagy nem néznek eléggé utána a dolognak. Úgy gondolom, hogy itt vannak az úgynevezett tévutak, amelyeket a Vajdasági Művelődési Szövetség egy kicsit tudna kezelni, és azokra a területekre, ahol ez kevésbé működik, szakembereket tudna küldeni. Nyitott viszont a kérdés, hogy ezt a segítséget az adott területen mennyire igénylik – magyarázta Szűcs Gábor. Mint mondta, látott olyan példát, amire azt kell mondania, hogy ez kevés, és amelyen egy kicsit túl kell lépni.

− Azt gondolom, hogy a lehetőség ma már mindenki előtt ott van. A múlt század hetvenes éveitől eredeti filmeken, gyűjtéseken szerepel az anyag, a Magyar Tudományos Akadémiától is el lehet kérni őket. Meg kell keresni azokat az alkotókat, oktatókat, akik tényleg jó szakemberek, és meg kell őket hívni a csapathoz, és akkor talán ez a néhány tévút, tévhit olyan irányba változna, amelyekből láttunk jónéhány példát a nap folyamán fellépők között – emelte ki a magyarországi szakember.

Paraczky László