Sport

Lezajlott a II. Mirjana Kupa Szenttamáson

 

Immár második alkalommal szervezték meg a sporhorgászok számára szeptember 13-án Szenttamáson a Mirjana Kupát. A verseny, melyre egyéni sporthorgászok nevezhettek be, a Bácskai  Nagycsatorna partján (a Nagyhídnál) úsztatós kategóriában zajlott. A gyülekező és a bejelentkezés reggel 7 órakor volt, ezt követően reggelire, majd a horgászhelyek kiosztására került sor. A verseny 9 és 12 óra között zajlott, a zsákmány mérése után pedig közös ebédre került sor, amelyen a legjobbaknak kiosztották az érmeket. Pekality János horgászbíró elmondta, hogy az idei kupára 28 sporthorgász jelentkezett, a helyiek mellett többek között Apatinból, Zomborból, Cservenkáról, Verbászról, Újvidékről, Horgosról, Pirosról is érkeztek versenyzők. Az I. szektorban az első helyet Blanuša Mišo (6900 gr), a másodikat Bolešnjikov Vanja (6450 gr), a harmadikat pedig Vukčević Sava (6240 gr) szerezte meg. A II. szektorban Fanc Tamás lett az első (6860gr), Knežević Ljubomir a második(5380 gr) és Fullajtár Szilvi a harmadik (5020 gr) hallal. A III. szektorban István Franciska lett az első (4040 gr), Strugar Radoslav a második( 3830 gr) és Stošić Siki a harmadik (3120 gr). A kupa abszolút győztese  Blanuša Mišo lett, aki a versenyen a legtöbb halat fogta, az érem mellé serleget is kapott.

 

A horgászat gyógyított meg

 

A kérdésre, hogyan jött létre a Mirjana Kupa sporhorgász verseny, a turiai Mirjana Karać  szervező  röviden elmesélte az előzményeket: - Körülbelül 7 évvel ezelőtt emlőrákban betegedtem meg, a diagnózis után az állapotom napról-napra rosszabbodott. A metasztázis már 50 százalékban jelen volt, az orvosok teljesen lemondtak rólam. Teljesen legyengült  a szervezetem, tehetetlen voltam, dolgozni nem tudtam, mozogni is csak nagyon nehezen, mások segítségével. Mivel a férjem nagyon szeretett horgászni, ápolásom miatt viszont nem tudott menni, kértem vigyen magával ki a vízpartra. Így kezdődött a horgászat iránti szeretetem. Az apróbb vízi állatok, madarak, a csend és nyugalom, ami körülvett, éreztem, jót tesz. A férjem rengeteget segített, a karjai között vitt le a partra, hozott kényelmes széket, napernyőt is, hogy könnyebben átvészeljem a nehéz időszakot. Ugyanis a kemoterápiák után sokkal rosszabbul éreztem magam, folyamatosan hánytam, feküdnöm is kellett sokat. De amikor ez elmúlt, betett a kocsiba és levitt a horgászhelyre. Adott egy horgászbotot, hogy próbáljam ki, milyem érzés halat fogni, és rám ez is nagyon pozitívan hatott. Egyre jobban éreztem magam, kezdett visszatérni az önbizalmam, az étvágyam és a kedvem is jobb lett. Az orvosok nem győztek csodálkozni, mennyit javult az állapotom, nem találtak rá magyarázatot. Amikor elmeséltem nekik, hogy horgászni járok és a víz melletti nyugalom nagyon jólesik, nem hittek nekem. A leletek azt mutatták, hogy a rák rövid idő alatt csaknem teljesen visszahúzódott, a családi élet is helyrerázódott, én pedig egyre többet jártam horgászni. A horgászat gyógyított meg. A Bácskai Nagycsatorna mellett már  a Krivaja és a Beljanska bara horgászati adottságai is vonzóak lettek. A férjem eleinte kicsi és könnyű horgászbotokat vett nekem, hiszen a műtétek után a kezem be volt dagadva, nem tudtam nehezet emelni, később viszont már komolyabb felszerelést is vettünk, hiszen a Szenttamási Mozgáskorlátozottak Egyesületének és a Nyugdíjasok Klubjának tagjaként elkezdtem horgászversenyekre is járni, és itt szinte kötelező a professzionális felszerelés használata. A versenyeket illetően a szenttamási Šaran Sporthorgász Egyesület elnöke több apró, de fontos dologra is megtanított, megmutatta, hol milyen botot és milyen csalit kell használni, milyen horoggal kell horgászni, stb. A hobbi horgászat és a versenyszerű sporthorgászat között hatalmas a különbség. Az elmúlt évek alatt több, mint 20 érmet szereztem a különbözö versenyeken. Az itteni horgásztársak biztatására és segítségével tavaly először rendeztük meg Szenttamáson a Mirjana Kupa egyéni horgászversenyt, melynek nagy sikere lett, az idén pedig folytattuk ezt a hagyományt – mondta a díjkiosztás után hírportálunknak Mirjana Karać.

Paraczky László