Isten világossága kiszüremlik az égből életünkbe
Keresztény testvérek!
Sokszor rácsodálkozunk az állandó kérdésre, vajon ki fog bennünket meggyőzni arról, amiről állandóan azt halljuk, hogy a legfontosabb dolog, és ami hitünk egyetlen alapja? Péter mondja: „harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta, igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után”. Ma sem mondhatunk mást, minthogy csak egy válasz létezik, és ez a válasz annyira egyszerű és világos – azért mert Krisztus feltámadt.
Isten nem a sírban van, a halál helyén. Isten az élet, legyen az akármilyen. Isten élővé lesz az ember életében, aki rádöbben arra, hogy nem lehet élni, ha Krisztus nem támadt fel. Ezért olyan különleges a mai evangélium mondata: „Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt”. Hitt, mert többet látott az üres sírnál. Látta, hogy mennyire igaz az, hogy él az, aki annyira szerette az embereket, aki átérezte az ő életüket és megváltoztatta őket.
Ha megértjük húsvét üzenetét, akkor felismerjük, hogy az ég nincs teljesen bezárva. Isten világossága kiszüremlik az égből életünkbe, eleinte gyengéden, de később annál erősebben. Ilyenkor öröm születik bennünk függetlenül attól, hogy mennyire nehezek és elviselhetetlenek problémáink. Ekkor mi magunk is hasonlókká leszünk Mária Magdolnához, Péterhez és Jánoshoz, akiken keresztül az ég láthatóvá válik és leereszkedik a földre.
Ekkor megtapasztaljuk, hogy Isten él. Ő a mi oldalunkon van. Nem létezik olyan probléma, nincs az életnek és a világnak olyan része, ahová az Ő világossága nem tudna eljutni. El fogunk jutni a felismerésig, hogy egyszer minden rossz elbukik, mert Ő uralkodik az egész világon. Attól a pillanattól mi Isten logikájának tanúi leszünk, attól függetlenül, hogy a világ elutasítja Őt. Ez az Isteni logika mindig azonos: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.”
Újra szükségünk van meghallani és emlékezni az angyal intelmére: „Miért keresitek az élőt a halottak között?” Ez az intelem segít minket kilépni szomorúságunkból az öröm és a remény fényébe, amely remény elgördíti a sziklát a sírokról, valamint biztat minket az örömhír hirdetésére, és amely képes mások életét megújítani.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot, és a Feltámadt Krisztus bőséges áldását!
Dr. Pénzes János
szabadkai megyéspüspök
