IN MEMORIAM
Đorđević Ilona
(1948‒2024)
Đorđević (szül. Kiss) Ilona 1948-ban született Törökkanizsán. Tanulmányait követően 1973. május 14-én kezdett el dolgozni Szenttamáson szerb mint környezetnyelv tanárként a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában. Nyugdíjba vonulásáig a szenttamási magyar diákok 35 nemzedékét tanította államnyelvre. Minden generáció kedves, türelmes, empatikus tanárnőként tartotta számon, aki annak érdekében, hogy élményszerűvé tegye a nyelvtanítási folyamatot, sűrűn eltért a tantervben előírt tananyagtól, újságolvasó órákat tartott, amelyre a Politikin zabavnik nevű napilapból és más népszerű magazinokból hozott a diákok nyelvtudási szintjének megfelelő ismeretterjesztő cikkeket, képregényeket, szövegeket az élet praktikus dolgairól, s azokat olvastatta, elemeztette, fordíttatta. A beszéd- és íráskészség fejlesztését változatos témák kigondolásával, szituációs gyakorlatokkal, változatos interakciókban oldotta meg. Igyekezett használható szintű nyelvtudást biztosítani, s tudatosította ennek hasznosságát a felsőfokú tanulmányok és a munkavállalás területén, a mindennapi élethelyzetekben. Fontos volt számára a nyelvtanulási hajlandóság motiválása, a beszédbátorság fokozatos növelése. Óráin igyekezett megismertetni a célnyelvi kultúrát, sok ismeretet közölt az akkori Jugoszlávia kulturális, földrajzi és történelmi sajátosságairól.
Đorđević tanárnő az 1980-as évek második felében volt a szerbhorvát nyelv tanárom, 1999-től pedig kolléganője lettem a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában. Egykori tanítványaként mindig a rendelkezésemre állt, tanácsokkal segítette a munkámat. Sokat dolgoztunk tantárgyaink, a szerb nyelv és az anyanyelv kereszttantervi összehangolásán, a környezetnyelv tanítási folyamatában ugyanis támaszkodott a tanulók anyanyelvi kompetenciájára, szövegértési stratégiáira. A tanáriban szakmai kérdésekről, a nyelvtanítás módszereiről, az újabb diáknemzedékek motiválási lehetőségeiről, könyvekről, de az élet apró dolgairól, táplálékkiegészítőkről, receptekről, utazásokról is beszélgettünk. Amikor Szenttamásra érkezett, senkit sem ismert, de pályája alatt tanítványain keresztül szinte mindenkit megismert, emlékezett diákjainak a szüleire is. Kapcsolatunk nyugdíjba vonulása után sem szakadt meg, két héttel ezelőtti kávézásunk alkalmával felidéztük a valamikori időket, mesélt arról, hogyan került ide, adomákat diákjairól, akiknek az életét az iskolából való távozásuk után is követte. Ha a Sárga kút környékén találkoztunk vele, mindig szakított időt a beszélgetésre.
Ide küldetett, s helytállt. Jóságával, szeretetével gazdagabbá tett bennünket. Mi, egykori diákok és kollégák tisztelettel hajtunk fejet tanárunk, kollégánk, barátunk előtt. Emlékét megőrizzük.
Nyugodjék békében!
Đorđević Ilona földi maradványait 2024. május 15-én (szerdán) déli 12 órakor a katolikus gyászszertartást követően a pravoszláv temetőben helyezik örök nyugalomra.
Horváth Futó Hargita
