Kézimunkáztak, koszorút fontak
Második műhelymunkáját tartotta szombaton a szenttamási Kézimunkakedvelők Egyesülete
A szenttamási római katolikus templom udvara és hittanterme adott otthont a helyi Kézimunkakedvelők Egyesülete második idei a műhelymunkájának, amelyen a vajdasági kézimunkázók és hagyományőrzők találkoztak. A kosárfonást, a dekupázst és a kézimunkázást magában foglaló, tapasztalatcserére épülő műhelymunkát ezúttal is a Taníts, tanítalak mottó vezérelte.
A szervezők nevében Füstös Erzsébet, a Kézimunkakedvelők Egyesületének elnöke köszöntötte a résztvevőket, és elmondta, hogy a vendéglátókon kívül más vajdasági helységekből is érkeztek érdeklődők, mégpedig a verbászi Aranykalász, a topolyai Orchidea, az újvidéki Mimóza, a kishegyesi Dália, a tiszakálmánfalvi Árvácska, az óbecsei Búzavirág, valamint a pirosi és a kutaspusztai csoportok.
− A mai műhelymunka három különböző helyszínen folyik. Az egyik csoport a vesszőfonást választotta, a másik csoportban dekupázs technikával dolgoznak, a hittanteremben pedig karácsonyra hangolódunk és ünnepi motívumokat hímezünk, továbbá két helyen horgolnak az asszonyok. Egyik csoport az őszi dekorációt, ezen belül pedig tököt, a másik helyen pedig fenyődíszeket horgolnak. A programot közös reggelivel és ebéddel egésznaposra terveztük, a legfontosabb pedig az, hogy a munka nagy lelkesedéssel folyik – sorolta az esemény koordinátora.
A vesszőfonás titkaiba az érdeklődőket Füstös Tibor, szenttamási kosárfonó vezette be, aki ez alkalomból kétfajta vesszőt készített:
− Egy-egy csomó főzött, hántolt amerikai fűzvesszőt és a héjas aranyfűz vesszőt hoztam. Mindkettőből kis koszorúkat próbálunk készíteni. Egy relatív könnyű feladatról van szó, egy-két próbálkozás után a kéz megszokja a hajlításokat és a fonatot. A koszorúkészítés egyébként a vesszőfonásnál a legegyszerűbb feladat – mondta Tibor.
− Ez a vesszőfonás ábécéje, a legkönnyebb lépéssel kezdtük, jómagam például most készítek először koszorút. Ha sikerül, utána teszek rá valamilyen díszítést, ha pedig nem, akkor félreteszem, de mindenképpen megvigyázom. Arra már az elején rájöttem, hogy a vékonyabb vesszővel könnyebb dolgozni, jobban hajlik. Bár a vastagabbakat is áztattuk, azokat fel kell először tekerni egy kis nyújtófára, így meghajolnak, másképp nem lehet velük dolgozni – mondta a kishegyesi Végső János.
László Gizella az újvidéki Mimóza kézimunkacsoport tagjaival érkezett, először vállalkozott koszorú készítésére.
− Az első nem sikerült, de a második már jobb lett, a következő még jobb. A legnehezebb szerintem kiválogatni a megfelelő vastagságú vesszőt, amelyeket a nyújtófára tekerést követően összefonunk egy másikkal, harmadikkal. A cél az, hogy minél többet áztassuk, mert akkor nem törik el. Karácsonyra kidíszítjük és ajtókopogtató készül, de mindenszenteki koszorú alapnak is megfelel – mondta Gizella.
Az udvar egyik sarkában álló asztalnál egy csoport fehér színűre festette a literes üvegeket. Gál Teréz elmagyarázta, hogy először egy kicsi szivacs segítségével a víz alapú fehér festéket viszik az üvegre, miután megszárad még egy sor festék kerül rá, majd tetszés szerinti szalvétával díszítik.
− Nem nehéz munkáról van szó, a munkamenet is egyszerű. Miután az alapfesték megszáradt, újra átfestjük, kiválasztjuk a megfelelő mintázatú szalvétát, ráragasztjuk, majd az egészet színtelen lakkal átfestjük. A fehér alapszín egyszerű, de ezt tetszés szerint mindenki maga választja – mondta Teréz.
Hozzátette, jelenleg likőrös üveget készít karácsonyra, de ez mellett a konyhára például a rizsnek, sónak és borsnak is lehet készíteni tetszetős üvegeket.
A szenttamási műhelymunkán részt vett Paróczi Mária, a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének elnökasszonya is, aki többek között elmondta a Taníts, tanítalak mottóval a csoportok tulajdonképpen egymásnak adják át a tudást, közben pedig barátkoznak, társalognak. Október 19-én a csoportok Tiszaszigetre utaznak, ahol a szövetség tagcsoportjai közösen dolgoznak az ottani csoportokkal, november 9-én pedig Gunarason tartják a szövetség tisztújító ülését, amivel egyidejűleg sor kerül a nemzetközi kiállítást értékelő ülésre is.
Szöveg és fotó: Paraczky László
Közzétette: Németh Dezső
2024. október 4. 21 óra
