Művelődés

 

Napút a Kontaktzónában

 

Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar kék termében december 5-én került sor a Magyar Tanszék újabb Kontaktzóna rendezvényére, amelynek vendégei ezúttal a magyarországi Napút folyóirat és a Napút Online internetes portál szerkesztőségének tagjai voltak: Szondi György költő, műfordító,szerkesztő, Toót-Holló Tamás író, szerkesztő, a próza és az esszé szakértője,  Babics Imre költő, a Napút versfelelőse és Szabó Palócz Attila, aki már 2004 óta él Magyarországon, és 2009-ben publikált először a Napútban.

A jelenlévőket Csányi Erzsébet tanszékvezető üdvözölte, aki ismertette a vendégek rövid pályarajzát.

Szondi György elmondta, az 1999 óta évi tíz számmal megjelenő Napút folyóirat az idén januártól online változatban is olvasható, mégpedig egy közös honlapon a Napkút Kiadóval és a Cédrus Művészeti Alapítvánnyal. Évente mintegy 60‒80 könyvet jelentetnek meg, amelyekből a hétfői bemutatkozás folyamán néhányat részletesebben is ismertettek, de beszéltek a folyóirat elsődleges célkitűzéséről és feladatáról, a kiadványokhoz fűződő témákról.

A folyóirat első embere hangsúlyozta, a honlapon nem ugyanaz jelenik meg, mint a nyomtatott változatban, bár részben hasonló rovatok vannak itt is: ‒ Az online változat naponta frissíthető, és olyan dolgok oldhatók meg gyorsan a felületén, amit a nyomtatott változatban nem tudunk azonnal lehozni. Emellett nagyon sok új rovatban tudunk lehetőséget adni másoknak, ezek viszont a papír alapú folyóiratban már nem férnének el. Maga az online az adott terjedelem mellett annak végtelen gazdagságában adja az időbeli és a terjedelmi lehetőségeket is – mutatott rá a főszerkesztő. Mint mondta, a honlap a Cédrus Művészeti Alapítvány által meghirdetett pályázatokra beérkezett munkáknak is sokkal nagyobb teret biztosít, mint a nyomtatott változat. Az online forma teret biztosít például a Levélfa blognak is, ahol a szerzők, hozzáértők, írók, stb. levél formájában próbálják egymás gondolatait továbbfejtve, és személyesebb hangú megszólításokkal megbeszélni a fontosabb dolgokat. Ugyancsak újdonságnak nevezte az olyan alkotásokat, amelyekre „véletlenül” kerül sor. Mint mondta, a poétai plan-air akciók keretében a szerkesztők alkalmaként három-három költővel egy általuk nem ismert helyre vonulnak ki, ahol azok mindössze fél órát kapnak arra, hogy körülnézzenek, leüljenek és megírják a verset – persze kézzel: ‒ Ezt a kéziratot a helyszínen lefotózzuk, később egy picit igazíthatnak rajta, és így jelenik meg dokumentálva, a fotókkal az egész improvizált teljesítmény – ecsetelte Szondi György.

Az online és a nyomtatott  változat összehasonlításával kapcsolatban Szabó Palócz Attila, vajdasági származású író és költő elmondta, ha azt vesszük figyelembe, hogy a nyomtatott verzió milyen kötöttségekkel és a terjedelemnek a behatárolásával jár, az online felület szinte korlátok nélküli: ‒ Egy online felület sokkal rugalmasabb, gyorsabban reagálhat bármire. Ez a gyakorlatban is megmutatkozik, hiszen egy-egy verssel – ha azt a szerkesztő jóváhagyja közlésre ‒ nem kell átfutási időt várni. Ugyanez vonatkozik más jellegű írásokra is. Ha például egy nagy, nemzetközi esemény történik, amire érdemes reagálni akár tárcában, akár valamilyen alkalmi írásban, az azonnal megtehető – mondta a zentai születésű író. Magáról a folyóiratról elmondta, annak tevékenysége nagyon szerteágazó, és nagyon sok szálon kapcsolódnak és kapcsolódhatnak hozzá a vajdasági szerzők is. Állandó jellegű, nem helyhez kötött pályázatok jelennek meg minden évben, ahova bárki, bármit és bármilyen mennyiségben beküldhet, és ahova innen is szép számban érkeznek munkák. A díjazott műveket pedig vagy a lapban, vagy egy külön mellékletben publikálják.

Bence Erika moderátorként kifejtette, hogy nagyon egységes, összetartozó és hasonló gondolkodású szerzői csoportól van szó. Három pontban lehet összefoglalni, mi az, ami összekovácsolja ezt a kulturális-irodalmi diszkurzust: ‒ Az egyik az, hogy a vendégek közül mindenki valamilyen módon az extrém magatartásnak pozitív értelmében alakítja opusát, egyedi utat jelöl ki magának a magyar irodalmi kultúrában. Leléptek a kánonok által megjelölt útról és „kivonultak” valamilyen módon – mutatott rá az egyetemi tanár.

A Kontaktzóna folytatásában az alkotások létrejöttének kérdéseiről, a jelenlévő szerkesztőségi tagok munkásságáról és a névváltásokról esett szó, végül a kiadott művekből egy-egy vers, részlet is elhangzott.

 

Paraczky László