A 2024-dik évi Milan Dundjerski Díj odaítélésének megindoklása
A magyar nyelvű pályaművek és az első díjat nyert alkotás értékelése
1. Dezsőke: Te
Dévity Tamás (Kishegyes)
Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka
2. Színház: Függöny
Lakatos Krisztofer (Óbecse)
Közgazdasági-Kereskedelmi Középiskola, Óbecse
3. Borvörös: címtelen
Gere Flóra (Gunaras)
Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka
Az idei évi pályázatra magyar nyelvű pályaművek csupán középiskolásoktól érkeztek be, egyetemistáktól nem. A versek száma ugyanakkor a korábbi években mindkét kategóriába befutott pályaművek számát meghaladta, és a magyar nyelvű versek mezőnye érték tekintetében is erősebb volt a korábbi évek pályázati anyagainál. A beküldött versek között egyetlen olyan sem akad, mely a középiskolás korosztály jellemző tárgyait: a felnőtté válás nehézségeit, az értelem keresését, a szerelmi érzést vagy a társadalom égető problémáit (például a szexuális erőszak kérdését) anakronikus, szentimentális vagy esetleges közhelyek segítségével fejezné ki. Ellenkezőleg: a versek a világirodalom és a magyar irodalom klasszikus és kortárs szerzőinek ismeretéről tanúskodnak. A szerzők alulstilizált, a mindennapi beszéd elemeit is tartalmazó versnyelvet használnak, az irónia eszközével és groteszk effektusokkal, tudatosan építik fel költeményeiket. A pályázati anyagban három, a Dezsőke, a Borvörös és a Színház jeligével pályázó versenyző költeményei képviselnek egyenletesen magas színvonalat. A Színház jeligével beérkezett két költemény a látszat és a lényeg ellentétére kérdez rá, a századforduló költészetének eszközeit megidézve. A Borvörös jeligét választó fiatal költő első, címtelen versének lírai énje szaggatott, kétsoros versszakokban ad önmagáról eredeti és hiteles jellemzést. A képek és a meghökkentő megállapítások sorjázása Villon Apróképek balladájára emlékeztet. Nekem szerelem című versében pedig a mélységében ambivalenssé váló, ellentmondások sorával kifejezhető szerelmi érzést mutatja be.
A Dezsőke jeligéjű szerző Te című költeményét javasoljuk Milan Dundjerski Díjra. A költemény lírai énje megnevezetlen gyerekkori barátját szólítja meg, barátját azzal szembesíti, hogy az egymástól távol töltött idő alatt negatív előjelű változás ment benne végbe:
amióta utoljára beszéltünk,
téged már teljesen más érdekel,
más világba csöppentél,
olyan szavakat használsz,
rád sem ismerek már,
szofisztikált lettél, „pedigrés”.
A költemény világosan kifejezi, hogy a versént és a gyerekkori társát egymáshoz kapcsoló barátság mekkora értéket képviselt. A záróstrófában a lírai én az értékvesztést úgy teszi végérvényessé, hogy felidézi a pillanatot, amikor feléje közeledő, rég nem látott barátját megpillantva rádöbbent, már nem azt a személyt látja, akit egykor közelről ismert.
Dr. Utasi Csilla
Felhívás
Időjárás
