Nem unalmas a nyár Szenttamáson
Épül az új piac, újabb szennyezés történt a Bácskai Nagycsatornán, (végre) elkészült a Dózsa György utca harmadik szakaszán az új aszfaltút, és még egy csomó említésre méltó dolog történt a héten.
Még csak egy hét telt el a legmelegebb hónapnak tartott augusztusból, és máris annyi minden történt, hogy szinte lehetetlen pár mondatban összefoglalni. Kulturális téren zajlik a legtöbb esemény, de ezek többségét este tartják.
Kezdjük talán a „legrégebbi” eseménnyel. Egy hónap alatt befejeződött a Dózsa György utca (már nagyon várt) harmadik szakaszának a felújítása. Nem hosszú, mindössze kb. 300 méteres új útról van szó, s ezáltal az itt élők több évtizedes álma valósult meg. Ugyanis az utcában az óriási kátyúk miatt lehetetlen volt a közlekedés, így a gépkocsik és a határba igyekvők már jó ideje a járdán közlekedtek. Most egy új, 3 méter széles aszfaltút van a település egyik leghosszabb utcájának a végén, fellélegeztek a lakók. Az új útszakasz hivatalos átadása ugyan még nem történt meg, de (talán) hamarosan erre is sor kerül.
Rátérek a Dózsa György utcával párhuzamos Miloš Obilić utcára, ami egyenesen a városközpontba visz. Félúton megszólal a zsebemben a mobiltelefon. A Nagyhídhoz hívnak, újra bűzlik a csatorna vize, és valami barnás „izé“ úszik a felszínen. Az egykori hotel előtt hagyom a bicajt, a híd lábánál már vagy 10-15 horgász jött össze. Fotóznak, morgolódnak. Újra jön Verbász felől a szennyvíz. Idén nyáron ez a második ilyen „hullám”, mondja a halőr. A horgászok kiszedik a haltartókat a vízből, ahogy látom, pár ezüstkárász a reggeli fogás. Közben elmondják, a szennyezést nemrégen jelentették a tartományi felügyelőségnél, ők Újvidékről hamarosan ideérnek. Mindössze 15 percet vártunk, tényleg jöttek a felügyelők. Hosszas beszélgetés következett egyetlen záradékkal: Verbász felől jött a szennyezés, nem a túloldalon lévő alkoholgyárból. Nyilatkozni senki sem akar. Mert minek? Megszokták már a szenttamásiak, főleg a csatorna mentén élők. A bűzt is, a szennyezést is.
Mintegy 300 tartós élelmiszert és higiéniai szereket tartalmazó csomagot, továbbá 10 kg lisztet osztott szét a Vöröskereszt helyi szervezete. A csomagokat a rászorulók többsége kerékpáron, egy részük talicskán tolta haza. A raktár előtt már a reggeli órákban hosszú sorok alakultak ki. Itt is készítek néhány fotót a sorbanállókról, akik lehajtott fejjel, lesütött szemmel, türelmesen és lassan haladnak előre. Vajon mi jár ezeknek az embereknek ilyenkor a fejében?
Szerdától Zsúnyi Tibor személyében új pap érkezett Szenttamásra a nyugdíjba vonuló Szarvas Péter atya helyett, aki a tisztelendő nővérekkel a kanizsai zárdába költözött. Jelentős esemény ez, hiszen hárman összesen 146 évig (42, 44 és 60) évi szolgálták az itteni híveket és a templomot. Tibor atya vasárnap tartotta első „bemutatkozó” miséjét, és köszöntötték a hívek is. Az atya elmondta, a plébánia munkájában változások lesznek, hiszen egyedül van, és együttműködésre kérte fel a szenttamásiakat. A nagy hőség ellenére még mindig gyönyörűen virágzik a plébánia előtti, Jácinta nővér által gondozott kert, a túloldalon pedig újra lehet dinnyét, burgonyát és hagymát vásárolni. Tegnap a görögdinnye kilója 40 volt, ma már csak 35 dinár, a burgonya és a hagyma viszont egyaránt 60 dinárba kerül. A krumpli és a hagyma egyáron van? Ilyesmi még soha nem fordult elő. Az ún. Kuszli sarkon lévő parkolóban gyönyörű cserepes virágokat árult egy hölgy, de a déli harangszó előtt „eltűnt”.
Tovább tekerem a kerékpárt Begluk irányába, dél van, lassan tetőzik a hőség. A Szívnél egy kisebb csapat gyerek fürdik a Krivajában. Megállok fotózni, de észrevesznek, és megkérnek, hogy inkább ne… Így távolabbra megyek, onnan lekapom őket. Közben eszembe jutnak a régi szép idők, amikor még fél Szenttamás fürödni járt a Krivajára. A tukiak a Szekszer hídról ugráltak a 3 méteres vízbe. Ez volt az ún. lóúsztató, a bal parton pedig (kb. ott, ahol most kosárlabdapálya van) volt az ún. békaúsztató. Itt kb. 70-80 cm mély volt a víz. (Itt tanultam meg hatéves koromban úszni – a szerző megjegyz.) Régen a Krivajának a tuki szakasza közel 100 méter széles volt. A Szívnél a városi gyerekek mellett a tulsóvégiek fürdöttek. A beglukiak a falu szélére, a Szurdokhoz jártak, a Kancsár-tanyához közel volt egy kiváló fürdőhely, szintén 2-3 méter mély vízzel. Mára mindebből már csak a Szív maradt. A Szekszer hidat is lebontották. És jön a kérdés: mennyire alkalmas ma a Krivaja vize fürdésre?
Az Október 19. utca elején rátérek a, bukdácsolós, vagyis hullámosra sikeredett kerékpárútra. Mert ezt a biztonságosabb közlekedés végett csinálták annak idején, hogy a kerékpárosok ne az amúgy is nagyon forgalmas Becsei úton közlekedjenek. Elgurulok a Szvastárig, ahol már napok óta aszfaltoznak. Készül az új piac. Közben vizet iszok a táskában lévő üvegből, amely útközben langyosra melegedett. Miközben az útászok lapátolják a forró aszfaltot, fotózok, és elmerengek. Nem tudom elképzelni, hol lesznek itt a piacozó asztalok, hová parkolják majd az áruval megrakott kocsikat, utánfutókat és kiskamionokat a kofák és a viszonteladók? Az egyik narancssárga munkaruhás férfi rátámaszkodik a lapátra, és megszólít, hogy adjak neki vizet. Mutatom a félig üres fél literes műanyag palackot, és odakiáltok, hogy meleg a benne lévő víz. Csóválja a fejét, odajön és két kortyra kiissza az egészet. Bólint, és megköszöni. Visszabólintok.
Közben meg azon gondolkodom, hogy a rajcsúri városrész fotózása ma már elmarad. Vizem sincs, és 37 fok van. Inkább holnap folytatom.
Szöveg és fotó: Paraczky László
