Közösségben élve

Folynak a próbák a szenttamási hagyományápoló klubban

A szenttamási Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klub keretében idén három amatőr színészcsoport működik. A szenttamási klubban a legfiatalabbakkal (Süsü csoport) Blazsanyik Zsaklina foglalkozik, a középső, a Liliomfi növendékek csapatát az általános iskola felsősei, a Liliomfi színjátszó csoportot pedig a felnőttek alkotják. A középső és az idősebb csoporttal két éve Tóth Dániel színművész dolgozik, ő írja és rendezi a darabokat.

− A növendékek az általános iskolás korosztály, velük tavaly a Kis szörnyek nagy gubancban című előadást csináltuk, amelyet én írtam. Idén is az én irományomat adjuk elő, a címe Krimivel átfont tini sztori a kis zenés, szerelmes suliban. Ez igencsak beszédes cím, a történet pedig arról szól, hogy van egy kis zenés iskola, akár egy musicalben, ahova egy csapat fegyenc menekül be, és akkor kezdődnek a bonyodalmak. Jönnek a nyomozók, rejtélyes módon eltűnnek a diákok, végül az egész helyzet egy mókás, fergeteges fináléban oldódik meg. A felnőttekkel viszont komolyabb témát dolgozunk fel, nem fiktív történetet. Szenttamásról és Vajdaságról szól, azaz arról, hogy milyen számunkra az itteni világ. Az egész egyfajta tükör is. Olyan dolgok szerepelnek a darabban, amiket vajdasági fiatalként látok a környezetemben, arról, hogy milyenek vagyunk mi, akik itt élünk, és ezt próbálom valahogy megfogni. Ezért hívják az előadást Dél pannóniai mozaiknak, ugyanis nem egy történetet látunk, hanem mozaikszerű jeleneteket a mi vajdasági életünkből.

A kérdésre, hogy mennyire tudták a gyerekek beleélni magukat a szerepkörbe és a munkamódszerbe Tóth Dániel elmondta, hogy mindez egyénfüggő.

− Azt látom, hogy az elmúlt évhez viszonyítva nagyon sokat fejlődtek. Nem tudom pontosan, kinek mennyi tapasztalata volt, de azt hiszem a legtöbb gyereknek semennyi. Amikor tavaly elkezdtem velük dolgozni, meg kellett ismertetni velük az alapdolgokat. Olyasmit, hogy mit jelent színészcsoportba járni, melyek azok a dolgok, amelyek itt követelmények. És jó látni, hogy ezeket már megtanulták. Tehát idén már úgy jöttek, hogy tudják mi vár rájuk, sokkal könnyebben dolgozunk, sokkal hamarabb elkezdték a szerepeket felvenni és a szöveget is megtanulni. Szóval látszik a fejlődés, ami szerintem nagyon jó – tette hozzá a rendező.

A tavalyi előadás nagyon jó visszhangra talált, több díjat is kaptak, Magyarországon is bemutatták.

− Idén is benevezünk versenyekre mindkét darabbal, a középső csoporttal a bácsfeketehegyi gyermekszínjátszó találkozóra, a nagyokkal pedig a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójára. Soha nem az a cél, hogy díjat nyerjünk, viszont jólesik, amikor egy csapat munkáját díjazzák. Azon felül, amit a közösségépítés ad, szerintem a munkafolyamat természetes velejárója. Azért járunk az ilyen csoportokba, hogy közösségben élhessünk, és amikor kapunk egy plusz pozitív visszajelzést, hogy tényleg megéri csinálni, az mindannyiunk számára hátszelet jelent – mondta a fiatal színész.

Forrás: Magyar Szó, Paraczky László