Gyakorolnak a Krisztus Katonák Szenttamáson
A Krisztus katonák egyedülálló húsvéti szokás Bácskában. A katonák feladata húsvétkor a szentsír folyamatos őrzése mellett a papok kísérése is volt, ugyanis a templomban lévő tömegben utat kellett törni, hogy a plébános eljusson a szent sírig, illetve az oltárig. Manapság megváltozott a kép, a katonák a szentsírnál a nagypénteki sírbatételtől a feltámadásig szolgálnak. Egészen pontosan a szent sír előtt, kivont karddal, vigyázban, egymással szembe fordulva őrzik a sírt, ami fél órás váltásokkal szombaton az esti feltámadási szentmiséig tart. A kucsmát a lányok díszítik ki, a katonák pedig az ünnepi hangulat fokozása céljából a szentmise ideje alatt vigyázban állnak az oltár mellett. Szenttamáson kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig is él ez a szép húsvéti hagyomány.
Majoros Ferenc egykori Krisztus katona elmondta, annak idején ő is kivont karddal vigyázta a szent sírt, akárcsak édesapja és nagyapja. Régi fényképek és dokumentumok alapján bizonyítható, hogy ez a húsvéti szokás a két világháború között már élt Szenttamáson, és generációról generációra szállt.
‒ A katonák a nagypénteken állnak fel, amikor Jézus Krisztust leteszik a sírba. Innentől vigyázzák a sírt, így nagyszombaton egész nap, a feltámadás miséig. Valamikor a szentmise nem 7 órakor kezdődött, hanem éjfélkor, addig őrizték a sírt. Húsvétvasárnapján ugyanúgy fent állnak az oltárnál, ünnepélyesebbé téve a húsvéti ünnepet, a vasárnapi szentmisét – magyarázta Majoros Ferenc.
Mint mondta, a Krisztus katonák betanítását nagyapjától az apja vette át, ő pedig tőle, és kisebb megszakításokkal ez a hagyomány egészen a 80-as évekig elejéig élt, majd megszűnt.
‒ A nyolcvanas évek végén, pontosabban 1988-ban a néhai Bezalló István, Brasnyó Gergely és Gertner Sándor eljöttek hozzánk, s az apámmal megbeszélték, hogy húsvétkor felelevenítik ezt a szép hagyományt. Újraindult tehát a sírvigyázás, a sorkatonaság után pedig már én is beálltam húsvétkor Krisztus Katonának. A fiatal fiúk tanítását Gergő bácsi kérésére 1999-ben vettem át, és egészen 2007-ig sikerült minden évben megszervezni a sír őrzését. Utána egy újabb szünet következett, míg 2015-ben Bergel Ákos felkért, hogy kezdjük el újra a katonák betanítását – mesélte Ferenc.
– Igen nehezen indult újra az egész, hiszen nehéz volt beszerezni a kellékeket, főleg az öltözéket, a csizmákat és a báránybőr sipkát, vagy ahogy errefelé mondják, a kucsmát. Valamikor a Krisztus katonák nagykorú legények voltak, manapság viszont túlnyomórészt középiskolások, ami ugyancsak bonyolítja a betanítást, hiszen többségük ingázó diák, emiatt nehezen lehet összehangolni a próbákat.
A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának segítségével sikerült megoldani az öltözéket, azzal, hogy már a lányok is népviseletbe öltöznek, ami méginkább hagyományossá, ünnepélyessé teszi ezt a szép szokást. Az idén 10 önkéntesünk van, csaknem mindannyian „veteránok“. Fontos, hogy fenntartsuk Szenttamásnak ezt a hagyományát, ameddig csak lehet, ameddig lesz, aki akarja – mondta a katonák tanítómestere.
(A fotók az idei próbán készültek.)
Paraczky László
