Hírek

Szenttamás.rs

 

A festmények érzelmet takarnak

 

Braco Azarić festőművész alkotásaiban gyönyörködhettek mindazok, akik jelen voltak a Kultúrotthonban megrendezett kiállításon. A tárlatot március 12-én Božana Stojković, az intézmény dolgozója és Fuszkó István szenttamási fafaragó, a művész jó barátja nyitotta meg.

A bevezetőben elhangzott, Braco Azarić 1951-ben született a Kikinda melletti Torontáltószegen (Novi Kozarci), ahol ma is él és dolgozik. Első önálló tárlata Kragujevácon volt 1973-ban, ezt követően pedig számos képzőművészeti kiállításon, festőműhelyek alkalmával láthatták műveit. Fuszkó István elmesélte hogyan ismerte meg a művészt és szülőfaluját, hogyan jött létre a barátság Azarićtyal, aki most állít ki először Szenttamáson. Hozzátette, még mielőtt sor került volna a kiállításra, a nap folyamán ő is bemutatta saját szülővárosát a művésznek, annak minden szépségével, jellegzetességével.

A kiállított művekről és munkájáról szólva Braco Azarić elmondta, az általa használt technikát és festési módot kevés művész alkalmazza: − Egy ideig Kragujevácon éltem, és ott ismertem meg egy művészt, aki hasonló módon festett, munkája pedig erős hatást gyakorolt rám. Az expresszionizmus olyan irányzat, amit az ember hosszasan tárol magában, majd ez hirtelen feltör, és vászonra kerül. Kevés művész alkalmazza, mert nem lehet megtanulni, vele kell születni, és csupán idő kérdése, hogy mikor jön elő, azaz mikor fedezed fel magadban a csodát. Kevés az ilyen alkotó, ugyanis a mai modern művészeknek a munkáiból hiányzik a lelkiség, az érzelmek. Nem hordoznak magukban semmit, így a látogató könnyen „telített” lesz. Úgy érzem, a festészetem Konjović munkájához áll legközelebb, és nagyon örülök, amikor ezt mások is észreveszik, hiszen a legismertebb vajdasági művészről van szó – magyarázta Azarić. Kifejtette, bár gyökerei Boszniához kötik, a Vajdaságon kívül élők festményeiben azonnal felfedezik az alföld enyhe és finom expresszionizmusát: − Az inspirációt olyan dolgokból, történetekből merítem, amelyek érzelmileg megérintenek, és ezek nem feltétlenül szép dolgok. Van például olyan festményem is, amelyhez a Vajdaságba menekülők adták az ihletet. De ezt nem akkor festettem, amikor mindez történt, hanem sokkal később, amikor tudatosult bennem, hogy mi is történt valójában. Az ilyen festményeknek lelke van, és a szemlélőnél a legfinomabb reakciót váltja ki. A művészet éppen erre szolgál. Hogy megvigyázza az ember lelkét – mutatott rá a művész.

Az expresszionista festő, magáról azt vallja: „Saját érzéseinket vászonra vinni hatalom, mely Isten ajándéka”.





 

Paraczky László

szenttamas.rs