Hírek

Szenttamas.rs

 

A szenttamási világbajnok

A kutyás világ színe-java látogatott 2015. június 11-e és 14-e között Milánóba, ahol az ottani Vásárközpont adott otthont a nagyszabású Világ Kutyakiállításnak. Az idei World Dog Show több fajcsoportban mintegy 30000 kutyát vonultatott fel. A szenttamási Benkó Klára kutyatenyésztő Don Juan Thomas of Wanaby Bay tibeti masztiff kutyája 17 hónaposan lett fiatal világbajnok.

Klárát szülei otthonában kértük fel egy riportra, ahol elmondta, hogy kicsi korától fogva beleneveledett a kutyatenyésztésbe, hiszen szülei már évtizedek óta fajkutyatenyésztéssel foglalkoznak, de szinte minden állatfajt kedvelnek és tartanak is a háznál.

− Lassan negyed évszázada vagyok a kinológiában, hiszen első kutyámat 12 éves koromban kaptam. Szüleim abban az időben szibériai husky fajtákat neveltek, sokat jártak kiállításokra és vittek magukkal. Valósággal faltam a kutyákkal kapcsolatos kérdéseket, a kicsi kutyáktól fogva egészen a felnőtt korúakig minden érdekelt. Mivel a husky nem igazán az én világom volt, a szüleim teljesítették a kívánságomat, és egy német boxer kiskutyát kaptam ajándékba. Ez alapozta meg azt, hogy szinte az egész életemet a kutyatenyésztésnek szenteljem.

A kérdésre, hogy a jó kutya mellett mi kell egy embernek, hogy igazi kutyatenyésztővé válljon, Klára elmondta, hogy akinek nincs érzéke az állatokhoz, inkább ne is fogjon hozzá: − Megfelelő hely, kifinomult érzés, nagyon jó szem, megfelelő szakismeret az egyedekhez és a párosításokhoz, figyelni az új vérvonalakat, a kitartás mellett pedig egy csomó pénz is kell. Ha ezek közül valami hiányzik, kár belevágni – magyarázza Klára.

Szerbia a fajkutyatenyésztésben európai viszonylatban valahol a középmezőnyben áll. A szenttamásiak között, de országos viszonylatban is, mennyire érzed magad profinak?

− Igen, relatív jól állunk a kutyatenyésztést és a fajtakinevelést illetően. Jómagam úgy érzem, sok mindent tudok, kiismertem egyes fajtákat, törekszem, hogy minden értelemben és minőségben jó kutyákat tenyésszek, amit úgy a nagytenyésztők mint a kutyabírák határon innen és túl elismertek, tehát ebből a szempontból profinak érzem magam. Mióta világbajnok kutyám van, azóta meg főleg, hiszen sok tenyésztőnek egész életében nem adatik meg, hogy világbajnok kutyája legyen. A legfontosabb azonban, hogy ha már elértem a csúcsra, akkor megtartsam a színvonalat – teszi hozzá mosolyogva.

Még mielőtt rátérnénk a világbajnok kutyusra, röviden próbáld összefoglalni eddig elért eredményeidet.

− Nagyon nehéz ez a kérdés, hiszen magam sem tudom, hogy hány hazai és külföldi kiállításon vettem részt, és hányról hoztam haza bajnoki arany, ezüstérmet és serleget. Ami a tárgyi elismerésektől még fontosabb, az az, hogy rengeteg ember ismer, tudja, hogy ki vagyok és mennyire komolyan dolgozom a kutyákkal. Szinte az egész világból megkeresnek, az internetes korszak óta pedig egyre többen. Számomra ez jelenti az igazán nagy elismerést, amikor az ismert tenyésztőkkel beszélgetünk, tanácsokat adunk és kapunk, és szakemberként fogadnak maguk közé.

Saját kenneledet 2004-ben Of Wanaby Bay néven hivatalosan is bejegyeztetted. Ebből került ki azután a 17 hónapos világbajnok, tibeti masztiff kutya, hivatalos nevén Don Juan Thomas. Az egészben az érdekes az, hogy a győztes kutya szüleit is magad nevelted.

− Igen, így van. Előtte még el kell mondanom, hogy a 2000 évek elején két fajtával kezdtem el komolyan foglalkozni, mégpedig az ősrégi kínai mopsz és a tibeti masztiff fajokkal. Ebből nőtte ki magát a kennel, és ezekkel a fajtákkal szereztem a már említett hírnevet és elismerést. A tibeti masztiff hazánkban nem túl ismert, nyugaton és csaknem az egész világon azonban igen népszerű. Nagyon  ragaszkodik a családjához és rendkívül hűséges. A házban élő összes többi állatot a „sajátjának” tekinti, és úgy is kezeli. A gyerekekkel szemben igen toleráns, türelmes és óvatos. Idegeneket nem enged be, amíg a gazdája azt nem jelzi, hogy meg lehet bízni bennük. A „birtokán” kívül nem tanúsít territoriális viselkedést, de az idegenekben másutt sem bízik – mondta Klára.

− Don Juan Thomas apja Sauron Bisurmay, anyja Tantra Bisurman, kicsi korukban Lengyelországból hoztam be őket, mindkettő Intersampion titulussal rendelkezik, és több országban a legmagasabb helyezést értem el velük a kiállításokon. Az idei világbajnokságon Milánóban 4 napon át mintegy 30 000 kutyát vonultattak fel. Maga a részvételi számarány is mutatja, hogy talán nem volt olyan ország, ahonnan legalább egy kutya ne vett volna részt a megmérettetésen. A masztiff mezőny is erős volt, hiszen csaknem 60 kutyát neveztek be, mintegy 15 országból. Többnyire olyan országokból jöttek, ahol ez a fajta nagyon népszerű, mint például Kína és Oroszország. Nagyon nehéz volt, hiszen nálunk nyár van, a masztiff ebben az időszakban vedlik, a hegyvidékeken, ahol hideg van, illetve a másik világrészeken a kutya szőrzete teljes. Ennek ellenére Thomas szőrzete és teljes külleme elnyerte a bírák tetszését, ezáltal pedig a világbajnoki titulust is. Több szakértő a helyszínen megjegyezte, a kutya annyira szép, hogy akár a fajtagyőztes titulust is elhozhattuk volna – mondta beszélgetőtársunk.

Mennyire igényes a tibeti masztiff, és vannak e hátrányai?

− Nem igazán igényes fajta. Nem válogatós, szinte mindent megeszik, amit eléje teszek, viszont nem falánk, csak annyit eszik, amennyire szüksége van. Granulátummal, továbbá csirke- és marhahússal etetem őket. Éjszaka a kennelben, napközben az udvaron vannak. Nem szoktam sűrűn fürdetni őket, a szőrüket ettől függetlenül ápolni kell, de nem kell túlzásba vinni. Hozzászoktak az itteni éghajlathoz, nyáron a hűvösben vannak, viszont szeretik a hideget és a havat is.

Fiatal korod ellenére is sok eredményt elértél a kutyatenyésztés területén. Hogyan tovább? Kitartasz ennél a fajtánál, vagy esetleg gondolkoztál azon, hogy másik fajtákkal is megpróbálkozol?

− Egyelőre nem váltok, megmaradok a mopsz és a tibeti masztiff mellett. Viszont azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy manapság sokan csak pénz látnak a kutyatenyésztésben, pontosabban a hirtelen meggazdagodás lehetőségét. Amikor rájönnek, hogy ez közel sem egyszerű és könnyű, a legtöbben feladják. A másik oldalról viszont jelen van az irigység is, ha látjuk, hogy a tenyésztő kolléga jobban halad előre, mint mi. Igazából nehéz a kettő között egyensúlyt tartani, de úgy érzem, nekem sikerült. Elértem a célomat, és bebizonyítottam, hogy kitartó és odafigyelő munkával sokat lehet előre haladni. Mint már említettem is, szeretném megtartani ezt a szintet, és további kiváló példányokat kinevelni. Igazán örülök annak, hogy Ausztráliát kivéve az egész világon vannak kutyáim, amelyek ebből a kennelből származnak. Van saját honlapom, könnyen megtalálnak az emberek, és mint mondtam, talán sokszor ez a legfontosabb.

A világbajnok képek

A világbajnok képek

A világbajnok képek

A világbajnok képek

Paraczky László