Művelődés

 

Dragan Jovanović Danilov átvette a díjat

 

A szenttamási Zsebszínházban vasárnap este megtartott ünnepségen Dragan Jovanović Danilov požegai költő vette át a sorrendben 11-dik Lenkin prsten díjat, amelyet minden évben a legszebb szerb nyelvű szerelmes vers szerzőjének ítélnek oda. Mint ismeretes, a szenttamási Kultúrotthon így állít emléket a szenttamási Lenka Dunđerskinak, aki megihlette a minden idők legszebb szerelmes versének, a Santa Maria della Salutenak a szerzőjét. Az idei dr. Zoran Đerić, dr. Dragana V. Todoreskov és Biljana Puškar összetételű zsűri egyhangúlag döntött, hogy a díjat ezúttal Dragan Jovanović Danilov Stepenište című verse kapja. Az emlékplakettet, az aranygyűrűt és a pénzjutalmat a Községi Képviselő-testület elnöke, Radivoj Paroški, a Kultúrotthon igazgatónője, Branislava Sekulić, valamint Lazar Krajinović polgármester-helyettes adtaát.

A díjátadó ünnepséget dr. Nebojša Kuzmanović, tartományi művelődési és tájékoztatási titkárhelyettes nyitotta meg, aki kiemelte, Szenttamás Lenka Dunđerskitól és Laza Kostićtól óriási irodalmi-kulturális hagyományt örökölt, amelynek jelentősége a mai napig megmaradt: ‒ Ha visszatekintünk a múltba, és megnézzük, hogy 2006-tól kik részesültek ebben az elsimerésben, hamar rájövünk, hogy Szenttamás a közeljövőben egy szerb szerelmes versekből álló antológiát kap. Ez mindenképpen egyedi dolog, és támogatást érdemelt – hansúlyozta a titkárhelyettes.

Az idei díjkiosztó ünnepi hangulatát a Szerb Nеmzeti Színház Od raja do beznjenice című darabja fokozta, amelynek szerzője és rendezője Zoran Subotički. Laza Dunđerski szerepét Miodrag Petrović, Laza Kostić alakját Ervin Hadžimurtezić, Lenka Dunđerski főhőst pedig Jovana Radovanović, a fővárosi színművészeti akadémia hallgatója játszotta. Az előadás egyértelműen rávilágít az Osztrák‒Magyar Monarchia akkori, egyik leggazdagabb emberének, Laza Dunđerski leányának, Lenkának izgalmas, érdekes ugyanakkor érzékeny lelki világára. A Santa Maria Della Salute verset ezúttal Ervina Hadžimurtezić előadásában hallhatta a teltházas közönség.

Indokolva a zsűri döntését dr. Zoran Đerić a zsűri elnöke kiemelte, egyáltalán nem volt könnyű feladat a rengeteg vers közül kiválasztani azt a verset, amely felidézi annak a kornak a szellemét, amelyben a legszebb szerelmes vers íródott: ‒ Egyik pillanatban Matija Bećković állt ehhez legközelebb, akinek Vera Pavladoljskiról írt költeménye először kapta meg a díjat. Később Pero Zubac Mostarske kiše című verse nyert. Az idén is külön odafigyeltünk arra, hogy a szerelem mint téma és az akkori kor szorosan kapcsolódjon egymáshoz, és nagyon bízom benne, hogy ezt a kiválasztott versnek teljes egészében sikerült tükrözni. Dragan Jovanović Danilov egyik legkiemelkedőbb hazai kortárs költőnk, több szerelmi témájú verseskötete jelent meg. A Stepenište vers címe egyáltalán nem utal szerelemre, viszont amikor elolvassuk, teljesen világos, hogy pontosan olyan elemekre épül, mint annak idején Laza Kostić verse. Emléket, vágyat ébreszt egy olyan dolog iránt, amire valamennyien tiszta szívől vágyunk, és ami felismerhető, hiszen itt van mellettünk, körülöttünk – emelte ki a zsűri elnöke.

A díj átvételét követően Dragan Jovanović Danilov elmondta, már magában a versírás is nagy bátorság, hiszen a műfaj nagy külföldi és hazai képviselőit kell követni, ami egyáltalán nem egyszerű feladat. Benne is sokszor felvetődött a kérdés, hogy Laza Kostić, Miloš Crnjanski vagy Stevan Raičković gyönyörű költeményeit követően lehet-e még szebb, tartalmilag és érzelmileg gazdagabb verset írni: ‒ Ebből a hagyományból próbáljuk kivenni azt, amire szükségünk van, és hozzáadni azt, ami bennünk van, saját megérzésünket, halucinációnkat. A világon semmi sem fontosabb a nő és a férfi közötti történettől, viszonytól, de tudni kell, hogy ez idővel változik. Sőt a 21. században ez a viszony már teljesen másabb és összetettebb, ugyanis a 21. századi nő már nem azt a patriachális 50‒100 évvel ezelőtti nő, és ezt a versnek muszáj követnie. A szerelem tulajdonképpen egy út a másik személy felé, egyike a legfelemelőbb érzéseknek. A Santa Maria della Salute költeményen át, pontosabban az egész orosz költészetben folyamatosan követhető a be nem teljesült, el nem érhető szerelmi vágy. Laza Kostić számára a nő nemcsak a fizikai, hanem a szellemi megnyilvánulást is jelenti. Erről szól a legszebb szerelmi vers – fejtette ki a költő.

Rámutatott, a Santa Maria della Salute a megbánás verse, amelyben a költő visszavonja a dalmáciai fenyőkről szóló Velence-ellenes versét, s meggyónja lelkifurdalását amiatt, hogy annak idején nem volt bátorsága vállalni a Lenka iránti szerelmét. A versvégi tirádában ódai hangon vallja meg abbéli hitét, hogy Lenka várja őt a mennyországban. Ezt vetette papírra és tisztázta le Laza Kostić egy pesti szállodában Bécsbe igyekezvén a kórházba, ahol nemsokára ő is örökre lehunyta a szemét: ‒ A Stepenište című versem egyfajta alkonyat, amely egy belső melegségből kiindulva fakad, és egyszerűen ki kellett írnom magamból. A szerelem nem uralkodik, a szerelem alkot – mondta Jovanović Danilov.

A Lenkin prsten díjátadó ünnepség a belgrádi Kolegijum muzikum kórus alkalmi műsorával zárult.


 

P. L. (Fotó: A. Š.)