Ahol az áru mosolyog a vevőre
Több mint három évtizede működik a szenttamási Erika vegyeskereskedés
A múlt század nyolcvanas éveinek második felében és a kilencvenes években az állami élelmiszer- és vegyeskereskedésekben egyre kevesebb volt az áru, így Szenttamáson több család saját vállalkozásba kezdett, boltot nyitott. A Fodor házaspár, Erika és Ferenc igazából még össze sem kerültek, de mertek nagyot álmodni. A tuki városrészben szinte a semmiből három évtized alatt két üzletet építettek, ami családi vállalkozásként ma nemcsak Zalán fiuknak és családjának, hanem összesen 10 ember számára biztosít megélhetést.
− A községtől béreltük ki a területet, amire egy 7x4 méteres, fából készült házikófélét építettünk, amit szükség esetén könnyen el lehet bontani. Férjemmel a boltot 1990. július 16-án nyitottuk meg, bár akkor még nem voltunk házasok, egy évvel később kerültünk össze. Közvetlen mellettünk a sarkon akkor még üzemelt az egykori Vojvodina Kereskedelmi Vállalat vegyesboltja, de az üzlethelyiség magántulajdonban volt, vagyis a vállalat csupán bérelte. Az idős nénitől, aki az épület tulajdonosa volt, 1996 tavaszán megvásároltuk az üzlethelyiséget, és még az év júniusában költöztettük mostani helyére a boltot. Feri volt a beszerző, és dolgozott is egy váltásban. Mellette a nővére vitte a másik váltást, sokszor túlórázva is. Mindenben a segítségünkre volt, és még 15 évig nálunk dolgozott. Jómagam akkoriban egy másik vállalatban voltam alkalmazott. Teljes munkaidővel csak később, két év után jöttem át a boltunkba. Kereskedelmi középiskolát végeztem, férjem eredeti szakmája pedig mezőgépszerelő – emlékszik vissza a kezdetekre Erika.
− Konkurencia voltunk a mellettünk lévő üzletnek. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy például este tovább nyitva tartottunk, hanem az áru kínálatában is. Az állami üzletek akkoriban már levonulóban voltak, szerényebb volt a választék, mi viszont naponta hoztunk friss árut. Viszont alig indult be a bolt, ránkszakadt a háborús időszak és az infláció. Zalán fiunk 1993-ban született, abban az évben nagyon sokan tönkrementek, érthető okokból a legtöbb üzlet bezárt. Nehéz évek voltak akkor. Az árak olyan gyorsan változtak, hogy nem tudtuk kiírni semminek az árát, csak pontokat raktunk, ezeket számoltuk át később milliókba, milliárdokba, holott a pénznek semmilyen értéke nem volt. Minden a túlélésről szólt. Ezt a házat, ahol most az üzlet van, 1996-ban árulta a tulajdonos. Az év áprilisában megvettük, ő Óbecsére költözött, mi pedig a nyár folyamán átköltöztünk a faházikóból. Az utána következő években továbbra is „pultoztunk,” azaz kiszolgáltuk a vevőket, közben több alkalmazottunk is volt, majd 2004-ben kisebb önkiszolgálóvá alakítottuk az egészet. Azóta többször is bővítettük magát az üzletet, úgy, hogy időnként hozzáépítettünk egy-egy helyiséget. A bővítésre elsősorban az igények növekedése miatt volt szükség, ugyanis ilyen módon párhuzamosan haladt egymás mellett a kínálat és a kereslet – magyarázta Ferenc. Hozzátette, 30 évvel ezelőtt a vállalkozás két dolgozóval indult, jelenleg pedig 10 embernek biztosítanak munkát.
A kérdésre, hogy mi a leginkább menő egy vegyeskereskedésben, mindketten elmosolyodtak, és elmagyarázták, hogy az ilyen boltokban mindent keresnek az emberek, a kínálatot pedig folyamatosan szélesíteni kell, mert aki itt nem veszi meg, amit szeretne, elmegy másik boltba. A vásárlás nemcsak a kenyér és a tej beszerzését jelenti, hanem minden olyan árucikknek a beszerzése, amire az egyszerű, falusi embernek szüksége van.
− Soha nem szabad a vásárlónak azt mondani, hogy „nem hallottam még erről”, vagy azt, hogy „nincs”. Azt kell mondani, hogy holnap vagy holnapután lesz, vagy pillanatnyilag nincs raktáron – magyarázta Erika.
Hozzátette, amit csak lehetett, mindent egyedül oldottak meg. Annak idején nagy port kavart a fiskális gép beszerzése, kezelése, programozása, de idővel ezt is megtanulták. Induláskor és közben is több mindennel foglalkoztak, hiszen maga az üzlet nem hozott annyi jövedelmet, hogy megéljenek belőle. Így Ferenc a földművelés mellett zenekarban is játszott, Erika pedig másik üzletben is dolgozott. A legnehezebb időszak a 90-es években volt, amikor a napi többnullás infláció a szó szoros értelemben mindent tönkretett. Ha volt is valamennyi áru, azért azonnal és készpénzben kellett fizetni, nem pedig 30 napos határidőt követően.
− Elmentem áruért, és mire hazaértem, az egész feleannyit ért. A legborzasztóbb az volt, amikor egy rendelettel befagyasztották a tisztálkodási szerek árát. Hordóból mértük a mosogatószert, fillérekért. Elképesztő időszak volt, hatalmas bátorság kellett a túléléshez, még mielőtt elsüllyed az egész – fogalmazott Ferenc.
A kérdésre, hogy az elmúlt években vállalkozókként próbáltak-e támogatásra pályázni, Erika elmondta, hogy két évvel ezelőtt pályáztak, a község kínált támogatást a vállalkozóknak. Akkor egy laptopot, egy nyomtatót és egy pénztárgépet sikerült vásárolni. 2019-ben sikeresen pályáztak eszközbeszerzésre a Prosperitati Alapítványnál, a kapott pénzből pedig egy teherszállító furgont sikerült beszerezniük, ami nagyban megkönnyítette az áru szállítását.
A beszélgetésbe közben fiuk, Zalán is bekapcsolódott, aki végzettségét tekintve elektromérnök, ennek ellenére a szíve csücske a bolt volt és maradt, így a családjával a szülők vállalkozását csinálja tovább.
− Mondhatjuk, hogy a pult mögött nőttem fel, ebbe nőttem bele, ezt csináltam gyerekként, és ezt szeretném folytatni. Ennek ellenére beiratkoztam az egyetemre, el is végeztem, de csupán azért, hogy legyen diploma a kezemben. 2019 decemberében sikerült megvásárolni egy régi saroképületet a főutcán, amit sok-sok befektetéssel lassan helyrehoztunk, és 2020. július 31-én megnyitottuk a másik üzletet. Tekintettel arra, hogy főutcáról van szó, nagyok voltak az elvárásaink, és csak miután beindult a bolt, akkor jöttünk rá, hogy az amúgy igen forgalmas utcán sokkal kevesebb kocsi jár, mint például az Óbecse, vagy a Verbász felé vezető úton. Rájöttünk arra is, hogy a környéken sok az idős, egyedülálló személy, és hogy a közelben minden második ház üres, mert a fiatalok külföldre költöztek. Mindent összegezve a forgalom nehezen indult meg, de szerencsére egyre többen térnek be hozzánk, mára már kialakult a vásárlói kör, ugyanis lépést tartunk az idővel, és igyekszünk megfelelni a legmodernebb, és a mind igényesebb követelményeknek – magyarázta Zalán.
Közben megérkezik a kávé és a tea, így kisebb szünetet tartunk, a beszélgetés folytatásában pedig megpróbálunk választ találni arra a kérdésre, hogy mi jellemző az ún. vérbeli kereskedőre. Mindhárman mondanak egy-egy jelzőt. Az unokát ölében tartó Erika szerint a vevőre mindig mosolyogni kell, udvariasan megszólítani, ha nem tud választani a polcokon lévő kínálatból, akkor segíteni kell neki. Ha pedig már vett valamit, azt csomagoljuk be, legyünk maximálisan segítőkészek, mert ezt az emberek megjegyzik.
Zalán szerint a pozitív kisugárzás és a jó kommunikációs készség az, ami megragadja a vevőt.
− Szükséges a megfelelő szókincs, továbbá a vevőközpontúság. Fontos, hogy minden pillanatban segíteni tudjunk a vásárlónak, hogy érezze azt, hogy tényleg segíteni szeretnénk neki, hogy róla van szó – mondta.
A beszélgetés folytatásában arra próbálunk választ találni, hogy az elmúlt három évtized alatt mennyire és milyen irányban változtak a vásárlói igények. Ferenc szerint az igények maradtak, a vásárlási szokások viszont változtak. Az emberek ma már szeretnek mindent, így a bevásárlást is gyorsan elintézni, a kereskedőnek pedig követni kell a változásokat.
− Szerintem az igények nem változtak. Ha valaki 20 évvel ezelőtt szerette a Milka csokit és a Coca-Colát, az most is szereti, a kérdés csak az, hogy van-e pénze megvenni mindkettőt – mondta mosolyogva Ferenc.
− A kényelmes életmód némileg változtatott a vásárlási szokásokon. Régebben minden kimérésre ment, a kereskedők tasakba mérték a lisztet, a cukrot, a különböző kekszeket, üvegbe a mosogatószert, utóbbit otthonról hozták magukkal az emberek. Ma viszont már minden a polcokon áll, kisebb-nagyobb kiszerelésben, és nem kell mérni, vagy sorban állni érte, csak le kell venni a polcról, és a kosárba tenni. Ma már nehéz elképzelni, hogy nem túl régen például a csokis kekszet tasakba mérték, ami nyáron a meleg következtében összeragadt, a rizses tasak kiszakadt, a liszt mérése közben pedig a zsák körül minden fehér lett – fogalmazott Zalán.
Végül az esztétikai témákat boncolgatjuk. A kérdésre, hogy mennyire fontos az esztétika az üzlet és a kínálat szempontjából, mindhárman egyetértenek abban, hogy az udvarias kiszolgálás mellett ez sok esetben döntő tényező a bolt látogatottságakor. Ferenc szerint fontos, hogy a keresetebb, napi szinten használt árucikkek szem előtt legyenek, a kevésbé keresettek mehetnek a polcok aljára, de ezeket sem kell háttérbe szorítani.
− Az árunak úgy kell állni a polcon, hogy szinte mosolyogjon a vevőre. Ez lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy eladjuk. A tavaly megnyílt üzletben erre teljes mértékben odafigyeltünk, és a polcokat is ezt a célt szem előtt tartva rendeltük meg. Az árut itt sokkal szebben elhelyeztük, kecsegtetőbb, vonzóbb a termék, a „régi” boltban viszont utólag alakítottuk, állítottuk a polcokat, ezért itt kevésbé ideális az áru elhelyezése. Mindkét helyen a vevőközpontúság mellett maximálisan odafigyelünk a megfelelő megvilágításra, az esztétikára, mert a vevőnek mindig jó érzéssel és benyomásokkal kell kijönni az üzletből. Ezúton szeretnénk kihasználni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjunk minden állandó vásárlónknak, aki visszamenőleg tíz, húsz, harminc éve folyamatosan betér hozzánk. Ezen felül hálával tartozunk az alkamazottainknak is, elsősorban Andrócki Forgács Imeldának, aki már több mint 25 éve erősíti csapatunkat – mondta végezetül Ferenc.
Paraczky László
