Hazamegyek és hazajövök – két otthonom van
Az utóbbi évek egyik jellemző társadalmi/gazdasági jelensége Szerbiában, hogy egyre többen mennek külföldre hosszabb-rövidebb időre tanulni, dolgozni, egzisztenciát teremteni. Egyesek hazajönnek, nem szeretnének másik országban letelepedni, sokan viszont a külföldi új otthon mellett döntenek. Mindkét oldalnak megvannak a pro és kontra érvei.
A december közepéig tartó 12 részes interjúsorozatban olyan egyéneket, fiatalokat, családokat szólítunk meg, akik itt hagyták otthonukat és ideiglenesen vagy véglegesen külföldre költöztek.
1. rész
Zotin Thompson Izabella Kanadából válaszolt a kérdéseinkre
A nevem Zotin Thompson Izabella, 1989. április 6-án születtem. Szüleimmel a szenttamási családi házunkban nőttem fel. Az újvidéki Mezőgazdasági Kar agronómus szakán végeztem. Jelenlegi otthonom Kamloops, British Columbia, Kanada.
Kamloops a magasból
‒ Hogyan jutottál Kanadába, és mivel foglalkozol?
‒ Már egész fiatal koromban kikristályosodott bennem, hogy a felnőtt koromat valahol külföldön szeretném töltetni. Számomra ugyanis soha sem felelt meg, hogy olyan tényezők határozzák meg személyiségemet, mint a vezetéknevem, mennyi földem van vagy a vallási hovatartozásom. Szenttamáson ez volt a módi abban az időben, amikor én cseperedtem fel. Mindig is földönkívülinek éreztem magamat a saját környezetemben, otthonomban. Megvolt az ambícióm és a képességem, viszont úgy éreztem, a lehetőségek picik ahhoz, hogy elérjem azt, amit szeretnék. Izabella és férje, Blaine (Moul Fall, Wells Grey Provincial Park, British Columbia) és fénykép az esküvőről
Az egyetemi éveim alatt sokat utaztam, világot láttam, és megismertem a szőke, göndör hajú legényt, aki abban az időben csak egy levelezőtárs volt, ma viszont a férjem. Az ő neve Blaine Thompson. Blaine Kanadában született és nőtt fel. Az évek folyamán kialakult a szimpátia közöttünk, és néhány európai és kanadai találkozás után beláttuk, egymáshoz tartozunk és megesküdtünk. Így kerültem Kanadába.
Ezt azért tartom fontosnak megosztani, mert szeretném, ha tudnátok, nem azért költöztem el, mert elegem lett Szerbiából. Szerbiának esélyt sem adtam. Soha nem kerestem ott munkát, soha nem volt fizetésem, és soha sem kellett önállóan szembesülnöm a megélhetés nehézségeivel. Magamat csak szerencsésnek tartom, hogy itt lehetek, ahol vagyok.
Kilátás az egyik parcelláról Izabella munkahelyén
(Barriere BC)
Kanadába 2014-ben költöztem el angol nyelvtudással. Azóta itt dolgozom és építem a karrieremet. Az első munkámat a Monsanto cégben kaptam mint tenyésztési asszisztens (Breeding Assistant). Ezt a pozíciót egyetemistáknak vagy frissen fejezett agronómusoknak szánják, itt fizetett tapasztalatot szerezhetnek tapasztalt agronómusok mellett. 6 hónapos a szerződés. Egy fiatal képzett agronómusnak ennyi elég ahhoz, hogy észrevegyék, és állandó munkaviszonyt kínáljanak fel neki. A hat hónapos asszisztensi munka után lehetőség a lehetőség után adódott. Jelenleg a BASF nevű cégnél dolgozom mint agronómus (Parent Seed Agronomist), most már nekem vannak tanulóim, akiknek a mentora vagyok, és akiket tapasztalt agronómusokká formálok. Szeretem a munkámat. Meg van fizetve. A továbbképzési lehetőségek adottak, és a cég fedezi a költségeket. A továbbképzéssel magasabb fizetés is jár. Mindent lehet, csak akarni kell, így a legegyszerűbb elmagyaráznom az itteni dolgok állását. A munkakörömbe az utazás is beletartozik, így novembertől 6 hónapot Ausztráliában fogunk tölteni a férjemmel. A nyarak rövidek, a telek hidegek Kanadában, emiatt csak egy termést tudunk leszedni az év folyamán. Ez okból a kontraszezont Ausztráliában vezetem, így kétszer csépelünk egy évben. Nagyon meg vagyok elégedve a munkámmal és az élettel, amit biztosítani tudok vele.
A szenttamási barátnő, Fenyvesi Laura látogatásakor készült fénykép
(Whistler Mountain Jasper National Park, Alberta)
‒ Milyenek a kanadai mindennapjaid?
‒ Kanada rendezett ország, ahol gondot vezetnek minden lakosról, fiatalról és idősről egyaránt. Munkalehetőség van, ha többet szeretnél keresni, mindig találhatsz pótmunkát. A négy év alatt, amit itt töltöttem, sikerült saját járművet és lakást (100 m2) is vennünk. Hogy ezt mind elérjük ilyen rövid idő alatt, szükség volt mindkettőnknek a munkájára. Az élet lényegében könnyebb itt, mint Szerbiában. Több mindenre jut. Étteremben étkezni nem luxus, a könyvek vásárlására nem a spórpénzből jut. Utazásokra is meg lehet takarítani. Mi jelenleg arra spórolunk. El szeretnénk jutni Vietnámba és Angkorvatba (Kambodzsa) három hétre, és be szeretnénk járni az országot körösztbe-hosszába.
Létezik egy egészséges korreláció a között, amit szeretnél és amit megengedhetsz magadnak. Az élelmiszer ára, főleg a friss gyümölcsé és a zöldségé magasabb, mint Szerbiában, de a fizetések is jóval magasabbak.
‒ Milyen az új városod, ahol letelepedtél?
‒ Kamloops a Sziklás-hegység közepében helyezkedik el, így főleg hegymászással, vízesések felfedezésével, sétákkal az erdőben vagy a kanyargós utakon való hosszú autózással töltjük a hétvégeinket. Főleg kettesben, néha pedig barátokkal.
Úgy érzem, hogy szépen beilleszkedtem az itteni társadalomba. Az emberek nagyon barátságosak és segítőkészek, néha szinte túlságosan. A köszönöm és az elnézést szó a két leghasználatosabb szó Kanadában. Nagyon jó az érzés, amikor megköszönhetek valamit, vagy ha én kapok köszönetet valamiért. Mindenkinek ki kellene próbálnia. Vagy amikor a Starbucksban valaki előttem kifizeti a forró csokimat, mert ez itt így a normális. Más világ.
A szülőkkel, Zotin Jovicával és Évával az itthoni látogatás során a fővárosban
− Honvágyad van-e? És ha igen, ki és mi hiányzik?
− Anyuci és apuci mindig hiányozni fog nekem otthonról, ja és a meleg reggeli burek joghurttal, de én vissza nem költöznék Szerbiába. Nekem két otthonom van, az egyikből jöttem, a másikban pedig alapítom a jövőmet. Szerbiába hazamegyek, Kanadába pedig hazajövök. Akinek pedig megfordul a fejében a kiköltözés gondolata, én azt ajánlom, próbálja meg. Ha semmi másért, akkor azért, hogy egy nap el tudja mondani kis családjának, milyen kalandba vágott bele fiatal korában.
Fényképek: Zotin Thompson Izabella
P. L.
H. F. H.
A projektum a Vajdasági Autonóm Tartomány, Tartományi Kulturális, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság támogatásával valósul meg
