Hírek

Szenttamas.rs

 

Mese a Zmaj utcáról

A szenttamási Zmaj utcáról több, mint egy évszázados fennálása óta nem írt annyit az itteni magyar és szerb nyelvű sajtó, mint az elmúlt néhány évben. Az utca a település belvárosában található, és az utóbbi években, pontosabban 2012-től kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de felújítás alatt áll. Sőt, ha minden jól megy, akkor 2015. július elejétől (végre) a gyalogosok és kerékpárosok teljes hosszában igénybe vehetik, és újra tudunk erre járni a piacra. Azért csak gyalog és kerékpáron, mert a KKT legutóbbi döntése alapján az utca a gépjárműforgalom előtt zárva lesz.

A mindössze háromszáz méteres utca az elmúlt évtizedekben túlságosan is beépült a szenttamásiak mindennapjaiba, és bizony nehéz lesz megszokni, hogy ezentúl csak az ide vezető mellékutcákon parkolhatunk, a piacra és az autóbuszállomásra pedig kocsival csak kerülővel juthatunk el. Az utcával kapcsolatos politikai, gazdasági és egyéb (pl. műemlékvédelmi) csatározásoknak nemsokára vége lesz, az utca felújításába fektetett helyi, továbbá tartományi és köztársasági alapokból a sok-sok millió pedig végre kimondhatjuk – jó helyre került.

Azt, hogy mi minden történt itt az elmúlt években, nem igazán lehet néhány sorban leírni, ezért másik irányból közelítjük meg a Zmaj utcát. Visszaemlékezésekre, mesékre, történetekre alapozva megpróbáljuk összefoglalni, mi minden volt az utcában – ami a város egyik ütőere is a múlt században, azaz a XX. század második felétől napjainkig.

A Zmaj utca a Sárgakúttal szemben indul, észak-dél irányba fekszik, s egészen a mostani piactérig ér. A közepén lévő ún. macskaköves út kb. 60 centiméterrel alacsonyabb, és csak 4 méter széles volt. A keleti oldalon (balról) kevesebb, míg a nyugati oldalon több üzlet, magánház és állami létesítmény volt itt. Az idősek úgy emlékeznek rá, hogy a II. világháború előtt a sarkon, ahol most mezőgazdasági gyógyszertár áll, mozi működött, amit nem sokkal a háború után lebontottak. Ahogy haladunk az 50-es évek elején épült Kultúrotthon, később Szövetkezeti Otthon felé, két lakóépület majd egy Jovanka nevű varrónő üzlete következett. Ez után jött a még ma is működő rétestészta készítő kisipari műhely. Utána, ugyanabban az épületben volt Živojin Popgligorin ügyvédi irodája. A kettős kapubejárat utáni épületben volt valamikor a postai hivatal, itt most bank működik. Ugyanazon épület folytatásában a Népkönyvtár dolgozott. A valamikori Kultúrotthon (később Szövetkezeti Otthon) alatt működött a színház, amelyet a 90-es évek elején bezártak, mert tönkrement a tetőszerkezet, és életveszélyes lett az épület.  A Bard utca túlsó sarkán egy omladozó, régi épület állt, ahol elsősorban lúd- és kacsatollat vásároltak fel, de naposcsibéket is árultak. A nyolcvanas években, még mielőtt lebontásra került volna, ebben a saroki épületben fehértechnikai javítóműhely üzemelt. Ugyanazon épület folytatásában sokáig működött a szenttamási rádióklub, ebben a helyiségben az épület lebontásáig a Popović-féle rádió- és tévészerelő szervíz működött.

A folytatásban a lakóépületek után, a még ma is működő Obadov kalapkészítő műhely található, a mellette lévő üzletben pedig sokáig oltatlan meszet árultak. Itt működött sok éven át a Gregus-féle fotóműhely. A Szerb és a Zmaj utca sarkán állt az egykor nagy hírnévnek örvendő Kneféli-féle vegyeskereskedés, amit később az Ukus vállalat vett át és vezetett. A Szerb utcában és a szemben lévő téren (ma Köztársaság tér) az 1950-es évek végéig piac működött. A Szerb utcában főleg baromfit és zöldség-valamint főzelékfélét árultak (nagyban), erről nevezték el a szenttamásiak az utcát Káposztapiaccának. A túloldalon, a Zmaj és a Szerb utca sarkán volt egykoron a Florian bútorüzlet, a folytatásban a Sütő Ferenc vezette Vojvodina élelmiszerbolt, majd a Krstonošić-féle kocsma, amelyet mindenki a mai napig is csak Turčin kávézónak ismer. Ezt követte egy asztalos műhely (most a Šipad bútorgyár üzlete), ahol a 60-es évektől egészen a nyolcvanas évek közepéig a mostani Graditelj Közvállalat mesterei koporsókat gyártottak. A mellette lévő nagy épületben (a Vöröskereszt jelenlegi raktárában) pedig gabonatároló állt, ahol főleg búzát és árpát ritkábban kukoricát tároltak vagy adtak át megőrzésre.

Visszatérve az utca elejére, a jobb (nyugati) oldalon, a sarkon, a valamikori Škoro-házban, ma a  Községi Településrendezési és Építkezési Közvállalat, a Nyugdíjalap és az Egészségügyi Biztosító Alap szenttamási fiókintézete, továbbá a Srbobran Földművesszövetkezet irodái találhatók. Tovább haladva a következő épületben a 70-es évekig a Vuk Karadžić iskola alsós tagozata dolgozott. (Meg nem erősített információk szerint ezt az épületet hamarosan felújítják, és itt kap helyet a szenttamási levéltár). A következő nagy épületben működött a  Fruška gora Vendéglátóipari Vállalat borospincéje, ahol hatalmas hordókban tárolták a bort, innen vitték a vállalat vendéglátó egységeibe, amelyekből több is volt a településen. Több nagy 300 és 500 literes hordó volt a pincékben, amelyeket borcsere alkalmával az épület elé vittek. Néhány évtizede az épület felső szintjében a pravoszláv egyház plébániája működik. Tovább haladva a városi park és a Zmaj utca tulsó sarkán a Beograd cipősbolt dolgozott, mellette pedig Pera Hadnađev borbélyműhelye. Ezt követte a település egyetlen könyvesboltja, a Napredak, amelyet évtizedekig Dudás Ferenc vezetett, az üzlet így köztudatban Feri bácsi könyvesboltjaként maradt fenn. Ezt egy sárga színű lakóépület követi, ahol egy ideig kávézó, majd ajándékbolt és cukrázda is működött, jelenleg pedig az udvarban autómosó üzemel. A folytatásban lévő ugyancsak nagy házban (ma zöldre meszelt épület) a múlt század első felében Plačko doktor rendelője működött, majd pedig egy kis egy emeletes épület következik (még ma is megvan), ahol ugyancsak Boško Kulačin borbélyműhelye, majd egy ideig órajavító működött. A Köztársaság tér felé haladva egy újabb magánház következett (itt ma a Hit pékség üzemel), majd ezt követően dr.Subić Radoslav háza, amelynek utcai részében egy nagyobb üzlethelyiség is működött. Maga a helyiség eléggé tágas, a hetvenes években a belgrádi Beko készruhaüzlete volt itt, ezt követően pedig több évig villamossági és háztartási felszerelést árultak. Itt volt az Uzor kereskedelmi vállalat irodahelyisége is. Tovább haladva a Topolački borbélyüzlet, a Kajo fodrászüzlet, majd Sretenović fényképész fotóműhelye működött itt sok évtizeden át. A fényképész halála után a két kisebb helyiségben optikai műhely nyílt, a 90-es évektől pedig képkeretező és üveges vállalkozás dolgozik.

 A Köztársaság tér és a Zmaj utca sarkán nyomda, majd egy textiliát árusító üzlet volt, amelyet a szenttamásiak egyszerűen csak  becsei boltnak neveztek, a túloldalon lévő sarkon pedig a Beograd étterem és szálloda működött, amit a nyolcvanas évek elején zártak be, nem sokkal később pedig le is bontottak. A buszállomás felé haladva a következő épületben egy ideig péksüteményt és kenyeret árultak, továbbhaladva pedig a Vöröskereszt irodája és a Srbobran a földműves szövetkezet tejátvevő egysége következett.

Így nézett ki tehát valamikor a Zmaj utca. Hogy mindebből mára mi maradt, látható. Az idő megtette a magáét. A községi illetékesek ígérik, ha minden jól megy, a felújítással visszavarázsolják az utca régi hangulatát, az ügyintézések mellett pihenni, sétálni lehet majd itt, esténként pedig különböző programokat szerveznek. Kivárjuk.

Bard utca sarka régi kép

A szövetkezeti Otthon az ötvenes évek végén

A Zmaj utca és a káposztás utca sarka

 

Paraczky László (Fotók: V. L.)