Ahol egész évben van munka
Az almatermesztés szép, de sok nehézséggel járó foglalkozás
A szenttamási Vékony házaspár, Csaba és Gyöngyi a kilencvenes években kezdett komolyabban foglalkozni almatermesztéssel. A hazai termelők többségétől eltérnek abban, hogy a minőségi, étkezési almatermesztést célozták meg. Ehhez alakították ki az intenzív öntözéssel ellátott palicsi ültetvényüket.
NINCS SZABAD HÉTVÉGE
Csaba szülei ősidők óta gyümölcstermesztéssel foglakoztak, szilvát és almát termesztettek. A fiatal fiút azonban nem igazán érdekelte a magyar határhoz közeli gyümölcsös, és először zeneiskolába, harmonikaszakra járt, később átiratkozott vegyészetre, így vegyész lett. Azonban csakhamar rájött arra, hogy a jövő a gyümölcsészetben van. Felesége, Gyöngyi Verbászon született, de Szenttamáson végezte el az állattenyésztési szakot, és itt ismerkedett meg Csabával, aki már akkor szülei gyümölcsösében dolgozott.
− Eleinte szép foglalkozásnak tűnt a sok gyümölcsfa között tölteni az időt, amíg igazából bele nem kóstoltam. Hamar rájöttem, hogy ez olyan munka, amelynek végzésekor nincs szabad hétvége és évi szabadság sem, hiszen a gyümölcsészetben tavasztól télig keményen kell dolgozni.
Ami talán könnyít az egészen, hogy az ember az idejét saját maga osztja be, akkor csinálja, amikor éppen van rá lehetősége, viszont a piachoz, a piaci időpontokhoz már nekünk is igazodni kell – fogalmazott Gyöngyi.
Csaba közben elmondta, hogy szüleinek annak idején Kelebián volt gyümölcsöse, majd Palicson vettek földet, ahova főleg almát és kevés körtét telepítettek. Idővel a körte kiöregedett, így jelenleg csak almatermesztéssel foglalkoznak. Elmagyarázta azt is, hogy egy gyümölcsös „átlagéletkora” 20 év, ezután ki kell szedni a fákat és fiatal facsemetéket telepíteni. Az alma 3-4 év múlva fordul termőre.
A munka menete felől kérdezem mindkettőjüket, és így tudom meg, hogy a szeptember és az október a két legdinamikusabb hónap, ugyanis ilyenkor szüretelik az almát.
− A szüret után december és január folyamán a metszés, márciustól pedig a permetezések következnek. Utóbbi igen fontos munka, amit nagy odafigyeléssel kell végezni, ugyanis ügyelni kell a bimbós ágakra. Bizonyos ágakat meg kell hagyni, ezeken jövőre lesz termés. Több olyan ág is van, ami „kitermett”, azokat is levágjuk. Minderre azért van szükség, hogy a fa minél tovább éljen, ugyanakkor hatással van a hozamra is, hiszen ha sok ág marad a fán, az alma apró marad – magyarázta Csaba.
Hozzátette, jelenleg a gyümölcsösben négyfajta alma terem, legtöbb a jonagold és az idared fajta. Mint mondta, a szenttamásiak és környékbeliek főleg ezeket keresik és vásárolják. Visszatérve a metszésre elmondta, hogy a lemetszett részek eltakarítása is hosszadalmas munka. Korábban ezeket kivitték a gyümölcsös szélére és meggyújtották, de változott a törvény, és már sehol sem szabad tüzet gyújtani. Ennek ellenére nem szabad sajnálni a takarításra szánt időt, már csak azért sem, mert pontosan tizedére csökkenthető az eltávolított gallyak térfogata, ráadásul kétharmaduk elégethető a kályhában, a maradék apróság pedig jó gyújtósnak, vagy ledarálva a komposztra vethető. Az ágak egy részét pedig kévékbe kötik, és a pálinka főzésekor ezzel fűtik a kazánt.
− A következő, cseppet sem könnyű munka az ún. nyesőzés, vagy ahogyan errefelé mondják, kapálás. Ez nem más, mint a fasorok közötti gyom kiirtása egy erre a célra készített szerszámmal, ami nagyon hasonló a kapához, csak vékonyabb a szára és szélesebb a feje. Ez a munka ugyancsak fontos, hiszen a tartomány északi részén homokos a talaj, a fáknak nagyobb a vízigényük, a gyomnövények pedig elvonják a nedvességet. Korábban ehhez a munkához (is) embereket fogadtunk, hiszen mindent kézzel csináltunk, ma viszont már van nyesőgép, így sokkal gyorsabb és könnyebb a munka – magyarázta Csaba.
NINCS GYÜMÖLCSÖS KÚT NÉLKÜL
A homokvidéken elképzelhetetlen a gyümölcsös fúrott kút nélkül, hiszen a homokos talaj sokkal vízigényesebb, mint a többi.
− Az 1994-es és az 1995-ös aszályos év volt, sokan akkor kezdtek el locsolni. Nekünk voltak kisebb kutaink, de kiszáradtak, így 2000-ben fúrtunk két nagyobbat, új locsolórendszert vásároltunk, így megmentettük a fákat. Olyan világ jött ránk, hogy ma először kutat kell fúrni és csak utána telepíteni a gyümölcsöst, mert enélkül szinte azonnal tönkremegy a termelő. A víz mellett sajnos az időjárás, főleg a fagy az, ami nagyon befolyásolhatja a fák termőképességét. Ugyanis ha huzamosabb ideig hideg van, a hajtások vagy ki sem bújnak, vagy lefagynak. Ezt történt az idén tavasszal az őszi- és a kajszibarackkal, sajnos minden elfagyott. Még a jég sem tett akkora kárt a gyümölcsösben, mint a fagy – mondta Csaba.
AZ OROSZ PIAC KRITÉRIUMAI
Beszélgetés közben szinte magától érthetően felvetődik az értékesítés kérdése. Gyöngyi elmondta, hogy náluk is voltak olyan almafajták, amelyeket az orosz piacra szállítottak, de a túl magas minőségi és egyéb követelmények miatt gyorsan feladták a kivitelre való termelést. Szavai szerint a külföldi piacnak szigorú, sok pontban megfogalmazott kritériumai vannak, így az alma átmérőjétől kezdve egészen a külalakig, de fontos a szín, az íz, a cukortartalom, a gyümölcs esztétikája stb.
− Harminc éve járok piacra, és ha van is az almán egy-két gombostűnyi pötty, azt senki sem nézi, megveszik a gyümölcsöt. Az orosz piacra szánt almának viszont teljesen tökéletesnek kell lenni, és annak ellenére, hogy többször átválogatják, a tökéletes gyümölcsben is találnak hibát. Csak a legjobb minőségűt veszik át. Ismerünk termelőket, akik kizárólag az orosz piacra termelnek (az ára végett), és ha bejön egy rossz időszak, vagy például elveri a jég a termést, nem tudják értékesíteni, így az alma a cefrébe, azaz pálinkába kerül. Voltak ilyen fák nálunk is, amelyekről a termést kivitelre szántuk, a dolog működött egy ideig, több alkalommal azonban csupán a termés 30-40 százalékát vették át, mert annyi felelt meg az általuk megszabott előírásoknak. A többit visszaküldték. Mindez mellett minden alkalommal követelik a teljes dokumentációt, a bejegyzett gazdaságtól kezdve az adóbefizetési igazoláson át a permetezési naplóig, így az orosz piacról idővel lemondtunk, a fákat pedig kivágtuk – foglalta össze Gyöngyi.
Kiemelte, az alma minőségét illetően az itthoni piacon is vannak igények, de ezeknek nincs nagy jelentőségük. A legszebb alma az átlagos árnál csupán valamennyivel drágább, így azt is elviszik. A szenttamási piacok mellett Ókéren, Bácspetrőcön és Verbászon árulnak, mindenütt állandó vevőkörük van.
MEGSZŰNNEK A HETIPIACOK?
− Pár évvel ezelőtt hetente 10 piacra is eljutottunk, egy-egy piacon pedig 30-40 láda almát is sikerült eladni. Azóta a vásárlók száma jelentősen csökkent. Az idősek elhaltak, a középkorúak elköltöztek, a fiatalok viszont nem járnak piacra, így ma nagyon jó piaci napunk van, ha 9-10 láda almát eladunk. A mai fiatal elmegy a bevásárlóközpontba és ott megvesz mindent, ami neki egy napra kell. Nem érdekli semminek az ára, fizeti és viszi. Nem érdeklődik, nézelődik, hogy mi mennyibe kerül. A fiatal megvesz 3-4 db almát, azaz amit aznap, esetleg másnap elfogyaszt, és kész. Ugyanígy vesz például egy-két banánt, egy citromot, vagy éppen két fej vöröshagymát. Mert neki több nem kell. Ha ez így folytatódik, szerintem öt év múlva már nem lesz szükség a piacokra, mert vásárlók nélkül maradnak – mutatott rá Gyöngyi.
DOLGOZNI SZINTE SENKI SEM AKAR
Újra szóba kerül az értékesítés. Újságírói tapasztalataimból kiindulva elmeséltem, hogy Újvidéken alig, vagy egyáltalán nem tudok termelőkkel riportot készíteni egyik piacon sem, mert egyszerűen nincs termelő, pontosabban az árut – így a gyümölcsöt is − viszonteladók árulják. A Vékony házaspár mosolyogva mesélte, hogy ők ezt már régen tudják. Elmondásuk szerint pár évvel ezelőtt Újvidéken a viszonteladók be sem engendték az almával megrakott kombit a nagybani piacra. Azonnal követelték, hogy adják át nekik az összes almát, kifizetik, sőt ki is rakják. De nemcsak a székvárosban, hanem a környező településeken is sokan abból élnek, hogy felvásárolják az árut és utána némi haszonnal továbbadják – legtöbbször újabb viszonteladónak. Dolgozni szinte senki sem akar.
− Ne menjünk messzire, maradjunk a szenttamási hetipiacnál. Itt néhány évvel ezelőtt még 7-8 gyümölcstermelő árult, ma csupán hárman vagyunk. Elfogytak a termelők, és a vásárlóerő is lényegesen csökkent. Hogy miért? Jelenleg 23 dinárt kínálnak nagyban az almáért, hat évvel ezelőtt pedig 30 dinárt fizettek érte. Számításaink szerint 1 kg alma termesztése minimum 25 dinárba kerül, ehhez hozzá kell adni a szedést, a szállítást, a piaci illetéket… Ha utánaszámolunk, hogy mennyibe került hat évvel ezelőtt az üzemanyag, vagy mennyi volt a napszám, és mennyi most, az ember rájön, hogy az egész folyamatban valami nagyon nem jól működik. Hat évvel ezelőtt még kijöttünk valahogy, jól járt a vásárló és mi is, ma viszont nagyon oda kell figyelni, hogy mikor és mennyiért adjuk az almát – fogalmazott Csaba.
Szinte magától jött a kérdés, hogy akkor hol a haszon a gyümölcsészetben, mire elmagyarázta, hogy csak annyit kell termelni, amennyit biztosan el tudnak adni. Nem szabad túlzásba vinni a dolgokat, mert ebben a vállalkozásban éppen akkor süti meg magát az ember, amikor a többlettermést szeretné értékesíteni. − Hogy senki se értse félre a dolgokat, az almát a szüret után hűtőkamrá(k)ban kell tárolni, ahol megfelelő hőmérséklet mellett 2,5 fokon hónapokig eláll. Innen lassan és kicsiben kell értékesíteni, mert másképp nincs rajta haszon. Nekünk itthon vannak a hűtőkamrák a háznál, így a piacra is sokkal gyorsabban bepakolunk. Külön kiemelném, hogy csak annyit tárolunk, amit tavaszig biztosan eladunk – mutatott rá a termelő.
LEGJOBBKOR ÉRKEZETT A TÁMOGATÁS
Csaba végezetül elmonta, hogy háromszor pályáztak a Prosperitati Alapítványnál, és mind a három pályázat sikeres lett. − Először 2017-ben pályáztunk, ugyanis a régi típusú és nehezen használható permetezőgépet szerettük volna újra cserélni. Sikerült. Az új gép kiválóan működik, és segítségével sokkal hatékonyabban végezhető ez a nehéz és nélkülözhetetlen munka. Másodszor és harmadszor 2019-ben pályáztunk, ugyancsak eszközbeszerzésre. Az udvarunkban már elkészült a hűtőkamrának tervezett épület, de hiányzott hozzá a megfelelő berendezés, így erre pályáztunk, ez is összejött. A gyümölcsészetben szinte elengedhetetlen egy kisebb traktornak a használata, amely segítségével összegyűjtjük a leszedett termést. Ezt a munkát évekig egy igen régi traktorral oldottuk meg, az alapítványi támogatásnak köszönhetően viszont sikerült egy teljesen új kistraktort vásárolni. Mindhárom támogatás a legjobbkor jött, és nagyban megkönnyíti a munkánkat – mondta a szenttamási gyümölcstermesztő.
Paraczky László
