Egy kisfiú küzdelme az életéért
A nádaljai Petar Desnica története
Megmagyarázhatatlan csodák, egy kisgyermek élete és mindennapjai, és egy olyan hely, ahol a segítőkészség nem ismer határokat. Petar Desnica a 2,5 éves nádaljai kisfiú halva született, de az élni akarás, a szülők szűnni nem akaró harca, a jóakaratú emberek példamutató és önzetlen összefogásának köszönhetően ma ugyanúgy él, mint a többi gyerek.
A Szenttamás községhez tartozó kis településen, Nádalján él szüleivel Petar Desnica, Szerbiában az egyetlen, a világban pedig a három gyerek közül egyik, aki különösen ritka betegségben szenved. A Plexus Brachialis egy, a vállakat és a kart érintő bénulásos betegség. Petar csaknem teljes paralízissel született, ugyanis szülés közben a nyakánál megsérült a gerincvelője. Az orvosok és a szülők két hónapig küzdöttek, hogy életben maradjon, majd újabb nyolc hónapnyi harc következett, mire az izmokat sikerült rendbe hozni. A kisfiú a bal kezét azonban még mindig nehezen használja, a könyökét sem tudja behajlítani, de jó úton halad a teljes felépülés felé. Az ő története következik.
Marijana Desnica, Petar édesanyja: „Petar 2022. október 27-én, Szent Paraszkéva napján, nagy ortodox ünnepünkön született, akit most még jobban tisztelünk, mint korábban. Szerintünk Szent Paraszkéva a második életet adta nekünk, ugyanis kisfiunk holtan született, és 11 percig küzdöttek az életéért. Kemény küzdelem volt, de még ma is az, rendszeresen járunk gyógytornára. Jelenleg az Indítsd újra az életet alapítványhoz tartozunk, Petarnak van saját száma, a 193-mas. Szenttamás önkormányzata és sokan segítettek nekünk, elsősorban a falubeliek. A község polgármestere nagy emberbarát, és a többi szenttamási emberrel együtt nagyszerű ember. Bora Miković tavaly szeptemberben szervezte meg a szenttamási karnevált, a rendezvény kiválóra sikeredett, hatalmas volt a részvétel. Nem egészen két óra alatt 360 ezer dinár gyűlt össze, ami nekünk nagyon sokat jelentett, hiszen a nullán voltunk. Petar terápiái nagyon drágák, rendszeresen járunk rehabilitációra Újvidékre, a gyermekkórházba, ahol több időt töltöttünk, mint itthon.”
A beszélgetés közben Marijana hangja többször elcsuklik. Könnyek között mesélte, hogy a szülés bonyolult volt: a baba feje beszorult, emiatt a nyakán hatalmas daganat keletkezett, ami nyomta a gerincvelőt és a rekeszizom jobb oldalát, így a baba nem tudott normálisan lélegezni, és két hónapig küzdött az életéért. Nyolc hónap után a daganat visszahúzódott, és elkezdődött a harc a paralízissel. A kisfiú bal kezét kivéve lassan minden rendbe jött. „Úgy gondolom, hogy ő egy nagyszerű harcos, aki kiválóan veszi az akadályokat. Nyolc hónapos korában például a lábával fogta a játékokat és úgy játszott, ugyanis nem tudta megfogni a kezével.”
A családfő végzettségét tekintve lakatos-hegesztő, falubeli társaival naponta ingázik Temerinbe, magánvállalkozónál dolgozik. A keresetből a család nehezen ugyan, de meg tud élni, a kisfiú gyógykezelésére viszont már nem tudnak félretenni. Dalibor Desnica, Petar édesapja: „Egyelőre minden jól megy. Valamennyit sikerül maszekolni, a jó emberek is segítenek. A költségek egy részét az alapítványon keresztül sikerül biztosítani és gyakorlatilag ez minden. Egyelőre. A kollégák segítettek rajtunk, kétszer önkéntes adományt gyűjtöttek, a pénzt személyesen adták át. Nagyon köszönöm nekik ezt a szép gesztust.”
A szenttamásiak jól ismerik a Borivoje Mikovićot, aki 2019 óta folyamatosan és önzetlenül támogatja a beteg gyermekek gyógykezelését, felépülését. Annak idején pattogatott kukoricát és limonádét árultak az utcabeliekkel, a bevételt minden alkalommal a Légy humánus Alapítvány számlájára utalták át. Az elmúlt évek alatt komoly tömegeket megmozgató koncerteket, szórakoztató rendezvényeket, különböző vásárokat és sok mást szervezett, amelyek teljes bevételét a beteg gyermekeknek adományozzák.
Borivoje Miković, a Szenttamási humanitáriusok képviselője: „Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, nem hittem abban, hogy ekkora visszhangja lesz. Tudja miért? Mert a humanitárius munkában az egyik dolog hozza a másikat. Az utcán kezdtük, azután megjelentek a barátok, a Naša priča Egyesület Szenttamás egyik részéről, akik focitornát rendeztek. Azt követően a Kaktusz kávézó darts tornát rendezett, jöttek a Sony playstation tornák, amelyeken ugyancsak pénzt gyűjtöttük ‒ akkor még a kicsi Lana részére. Csatlakozott hozzánk a Ruka spasa (Segítő kéz) egyesület és vezetője, Savka Lazić, akit valójában mindig segítségre kérek fel, amikor adományokra van szükség, árulni kell a standokon. Itt van továbbá a Nota i vez egyesület, itt van egy magyar civil egyesület, ők is csatlakoztak hozzánk. Nem említettem még a szenttamási szomszédokat, barátokat, ismerősöket. Mindent összegezve sokan bekapcsolódnak a munkába.”
Visszakanyarodva a nádaljai kisfiú történetéhez, a már említett támogatások mellett fontos kiemelni a Szenttamáson megrendezett, egész estet betöltő nőnapi koncertet, amelyet a Verbászi Alapfokú Zeneiskola szervezett, és amelynek teljes bevételét Petar Desnica további gyógykezelésére ajánlották fel. Jadranka Miković Džaferović, a Verbászi Alapfokú Zeneiskola szenttamási tagozatának zenetanára, kórusvezető: „Olyan feladatot kaptam, hogy találjak egy gyermeket, aki számára meg tudjuk szervezni a nőnapi koncertet, és mivel 20 éve dolgozom Szenttamáson, így ismerem az ott élő szülőket és embereket, valamint az iskolák és az óvodák igazgatóit. Felhívtam az óvoda igazgatóját, ő Bora Miković úrhoz irányított, aki humanitárius munkával foglalkozik. Beszélgettünk, majd felvette a kapcsolatot a kis Petar szüleivel és úgy döntöttünk, hogy összehozunk egy szép estét. Egyébként is rendezünk és tartunk koncerteket, iskolánk tanulói szeretik a fellépéseket, akkor miért ne szerveznénk egy szép eseményt, ami egyúttal humanitárius rendezvény is lehet.”
Jó hír, hogy nádaljai kisfiú nővére segítségével három nappal ezelőtt megtanult járni. Anastazija Desnica, Petar nővére: „Amikor anyának segíteni kell, mindig kéznél vagyok. Nem kell hogy szóljon, egyedül elvégzem, amit kell. Szeretek az öcsivel játszani, amikor látom, hogy sír. Örülök, hogy járni tud, mert erre én tanítottam meg.”
A nádaljai család és a kicsi Petar nem adják fel. Édesanyja elmondta, a rehabilitáción több hasonló esettel találkoztak: vannak gyerekek, akik mindössze pár év kezelés és terápia után teljesen normálisan mozgatják végtagjukat, ugyanakkor olyanokkal is találkoztak, akik már 13 éve mindennap bejárnak, és sajnos nincs előrehaladás. De Petar erős, és mindannyian biztosak abban, hogy legyőzi a betegséget.
A riportról készült videó az alábbi linken tekinthető meg
https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/egy-kisfiu-kuzdelme-az-eleteert
Forrás: Pannon RTV, Paraczky László
Fotó: Bognár Róbert
Közzétette: Németh Dezső
2024. március 22. 06. óra
