Szűz Mária mennybevétele – Nagyboldogasszony
A Boldogságos Szűzanyának, mennybevételének ünnepén arra emlékezünk, amikor boldogan valljuk az Egyházban, hogy Mária földi pályájának befejeztével elnyerte azt az isteni dicsőséget, amire az ő kiválasztottsága és másokkal össze nem hasonlítható méltósága rendelte. Ugyanakkor azt is ünnepeljük, hogy Mária minden hívőnek az anyja, modellje, példaképe és segítője is. Azt is ünnepeljük, hogy a kiválasztott elnyerte ezt a dicsőséget Jézus érdeméből akkor mi is, akik Jézushoz kötöttük az életünket a keresztségben elnyerjük a mennyországot. Egyszerre tekintünk a jövőnkre, amely elérhető és közel van, tekintünk a mindennapjainkra, ennek az ünnepnek a kapcsán, hitbéli döntéseinkre, életünkre, kapcsolatainkra, értékrendünkre és reményünkre. Mindarra, akik vagyunk. Hétköznapi küzdelmeinkre, helytállásainkra. Ez az ünnep erősíthet bennünket abban, hogy aktualizáljuk, konkrét életünkre alkalmazzuk az ünnep tartalmát, hiszen Mária örök, Mária segít bennünket. Mária példája mindenki számára vonzó, bármilyen élethelyzetben, életállapotban legyen, bármilyen lelki helyzetben. Érezhetjük az ő anyai támogatását segítségét.
Martin Buber híres filozófus mondta, hogy egy kultúra addig él, amíg tud táplálkozni abból az éltető forrásból, amelyből valaha megszületett. Az európai kultúrának és a magyar népnek is nem lesz jövője, ha nem tudunk ugyanabból az Istenhez ragaszkodásból, hitből újra táplálkozni, amely Máriát jellemezte. A kultúránk jelenleg haldoklik, anyagilag nagyon erős, technikailag erős, de sajnos lelkileg, szellemileg már nagyon-nagyon gyönge. Csak akkor van nemzetünknek és Európának jövője, hogyha újra képes lesz az előbb említett forrásból táplálkozni. Egy protestáns misszionárius életében történt. Óceánia térségében van egy kicsi sziget, ahol megpróbálta az evangéliumot továbbadni. Igyekezett a Bibliát lefordítani annak a törzsnek a nyelvére ahol ő szolgált, azonban a törzsnek nagyon sok szava hiányzott, amely a Szentírásban van. Többek között nem volt semmi fajta szavuk arra, hogy remény. Rengeteget töprengett, hogy hogyan lehetne a törzs nyelvére ezt a bibliai szót, az egyik legfontosabbat lefordítani, azt a szót, amely a mai ünnepnek is talán a szimbóluma lehetne. Eltelt egy-két év és egyik kisgyermeke súlyosan megbetegedett ott szigeten. Nem is nagyon volt lehetőség a gyógyításra, kisgyermek meghalt. Mivel a lelkészen kívül nem volt más csak ő, neki kellett a saját kisgyermekét eltemetni. Rettenetesen nehéz volt ez a számára. Eljött az egész sziget lakossága, rengetegen voltak. Az ember mégsem omlott össze, nem esett kétségbe, volt a szavaiban, lelkében valami különleges fény. A temetés végén egyik öreg törzsi vezető odament a lelkészhez és azt mondta: most már tudom, hogy mi az, ami nagyon különleges bennetek, keresztényekben. Hogy ti tudtok túl látni a horizonton. Akkor a lelkésznek megértette, hogy a remény azt jelenti, hogy túllátni a horizonton.
Zsúnyi Tibor plébános
Francesco Botticini: Mária mennybevétele
