Népzene a könyvek között

Citeramuzsikától és népdaloktól volt hangos a szenttamási Népkönyvtár olvasóterme

A magyar népzene történetéről, a vajdasági népzene alakulásáról, a szenttamási zenét meghatározó emberekről és zenészekről tartott előadást Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió munkatársa kedden este a helyi Népkönyvtárban. A szünetekben a jó hangulatról a helyi Arany János Magyar Művelődési Egyesület citerásai gondoskodtak.

− Vannak emberek Szenttamáson, akikre nagyon jó szívvel gondolok, együtt dolgoztunk, együtt fejlődtünk és ezért is vállaltam el a Népkönyvtárból érkezett felkérést. Itt ugyanis voltak és vannak olyan emberek, akik az évek során többet tettek a népzenéért, mint maguk a muzsikusok. A zenészek közül mindenképpen kiemelhető Brasnyó Antal, Alilović Gojko, Dosztán Dénes és Fehér Emánuella neve, ők azok, akikre emlékszem, de biztosan többen vannak. Ugyanakkor a mostani citerás és tamburás generáció is egyre jobb, mert van kire felnézni. Jómagam sokat foglalkoztam a népzenével, táncoltam is egy ideig, ezért ma olyan témákkal foglalkozunk, hogy milyenek a magyar népdalok, mi az, ami megkülönbözteti őket, hogyan kell előadni egy-egy fellépésen. A legfontosabb az, hogy megszólaljon, hiszen így lehet átérezni a lényeget – fogalmazott Szabó Gabriella.

Az előadás első részében összegezve a magyar népzene múltját és rövid történeti áttekintését az est vendége kitért arra, hogy a „gyűjteményünkben“ csaknem 300 ezer népdal található, és ennek kb. a fele van lejegyezve.

Olyan kiváló szakembereink voltak, mint Pesovár Ferenc, Dobszay László, vagy Bodor Anikó, akikről szinte minden megtalálható az interneten. Ők voltak azok, akik a népzenénkből tudományt csináltak – mondta.

Mint Gabriella is megjegyezte Kodály és Bartók is fölhasználták a népzenét műveikben, s ezáltal a magyar népzenei kincs egy részét az egyetemes emberi műveltség részévé tették. Az ún. Kodály-módszer például beemelte a népzene oktatását a közoktatásba, a módszert azóta a világ számos országa átvette.

− A magyar népdalok a parasztság körében terjedtek el, annak idején a hivatásos zenészek a cigányprímások voltak, a szegény ember egész nap dolgozott, este zenélt, énekelt, mindannyian jól tudták a fordulatokat. Az új stílusú népzene inkább a gazdagabb rétegnél bontakozott ki, a zeneszerzők más irányba vitték a zenét, könnyebb műfajjá vált, és könnyebb is volt megírni egy-egy magyar nótát. A mai napig is születnek új magyar nóták, de népdalok nem. Azt mondják, hogy a magyar nyelv szorosan kapcsolódik a képi gondolkodáshoz, és emiatt olyan különlegesek a dalaink – mutatott rá Szabó Gabriella, aki a népzene és ezen belül a vajdasági magyar népzene történeti szakaszainak felvázolása közötti szünetekben együtt énekelt a közönséggel és a citerásokkal.

A rendezvényt a Szenttamási Népkönyvtár és az Orchidea Nők Egyesülete szervezte.