Művelődés

Szenttamas.rs

 

Képviselni és megőrizni a népzenei értékeket

A vajdasági magyar népzenészek számára rendkívül jelentős a szenttamási rendezvény összetartó ereje

A múlt hétvégén újra a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola adott otthont az Őseink zenéje népzenei találkozónak. A sorrendben 21. rendezvényen fellépett a helyi Kárókatonák fiúkórus, a Hagyományápoló Klub Boróka leánykórusa és Kalala néptáncegyüttese, a Szenttamási Tamburazenekar, a Duhaj együttes, Csonka Ferenc és zenekara Tillinkó Lucával, továbbá a szegedi Terebes zenekar és az orosházi Harangos táncegyüttes.

Csonka Ferenc népi hegedűs 25 évvel ezelőtt lépett a magyar népzene útjára. Határokon átívelő zenekari és szólistatevékenységének köszönhetően nevét szakmai körökben az egész Kárpát-medencében ismerik. A nevét viselő zenekara mellett rendszeresen együttműködik vajdasági és magyarországi zenekarokkal, zenészekkel is, akikkel koncerteket és táncházakat tartanak. Már az első Őseink zenéjén is fellépett, s azóta minden évben visszajár.

− Huszonegy évvel ezelőtt az eredeti ötlet az volt, hogy a népzenészeknek legyen egy saját rendezvényük, ugyanis szinte minden fellépésen vagy táncosokat kísérünk, vagy egyéb feladatokat kell ellátni. Szükség volt egy olyan rendezvényre, amelyen a zenészek vannak a központban, azt muzsikálják, amit szeretnek, kötetlenül, mindenféle sallang nélkül. Mindannyian önkéntes alapon, saját szervezésben jöttünk Szenttamásra, így indult az Őseink. A fő szervező Alilović Gojko volt, aki maga is nagybőgős, az első rendezvények teljesen ingyenesek voltak, minden külső támogatás és pénz nélkül történt. Sok éven keresztül ez volt a fő vonalvezetés, pár évvel később a támogatókon kívül az önkormányzat, később pedig a Magyar Nemzeti Tanács is felkarolta a rendezvényt, a szervezők pedig táncosok bevonásával tették színesebbé az egészet – foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat Csonka Ferenc. Szerinte a két évtized alatt történt változások, a rendezvény fejlődése, átalakulási folyamata teljesen érthető és természetes.

Kelemen Zsolt, a zenekar brácsása elmondta, minden ilyen rendezvénynek nagy összetartó ereje van a vajdasági magyar népzenészek számára, szívesen jönnek minden évben.

− Fellépések nélkül nem működhet, és nem élhet a népzene. Fontos, hogy színpadra vigyük, hogy megmutassuk a közönségnek, hogy mivel foglalkozunk és dolgozunk – magyarázta Kelemen Zsolt.

A kérdésre, hogy mennyire van érdeklődés a fiatalok körében a népzene iránt elmondta, érezhető az előrehaladás, hiszen a néptáncoktatás szinte mindenütt folyamatos, a hangszerek iránt érdeklődőknek pedig külön bemutatókat, továbbképzéseket, táborokat szerveznek, ahol mindenki iránt nyitottak.

− Az én korosztályom, azaz a már veteránnak számító zenészek közül sokan beálltak oktatónak, hiszen egyes hangszerek, mint a brácsa, bőgő, citera stb. iránt igen nagy az érdeklődés, sok fiatal tanul játszani rajtuk. Optimista vagyok – mondta a brácsás.

Móricz Bence, az orosházi Harangos Néptáncegyüttes művészeti vezetője szerint fontos és szívet melengető, hogy a testvérváros által szervezett nagy jelentőségű népzenei rendezvényen bemutatkozott az orosházi táncegyüttes.

− Három koreográfiát, pontosabban sárközi, szilágysági és szatmári táncokat láthatott tőlünk a közönség. Hat táncossal érkeztünk, olyan koreográfiákat hoztunk, amiket csak gyakorolni kellett, illetve három párra átalakítani. Szerencsésnek tarthatom magam, hiszen többször jártam már Vajdaságban, az itt jelenlévő zenészek közül is többet ismerek. Szeretnénk tenni róla, hogy Orosháza is tudja, van ilyen rendezvény, és milyen értékeket képviselnek itt. Mi is ezeket a hagyományokat szeretnénk otthon továbbadni a tánc során, amelyeket még az idősebb generációktól tanultunk – mondta az orosházi táncosok művészeti vezetője.

A Duhaj zenekar a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület népzenei szakosztályaként jött létre 2015-ben. A fiatal zenészek célja az autentikus népzene megismerése és magas fokú művelése, előadása. Brezovszki Gergő, a zenekar prímása elmondta, a rendezvényre a táncosok kísérete mellett félórás önálló koncerttel készültek, bodrogközi, szatmári, kalotaszegi muzsikát hoztak:

− Vannak olyan helyek, ahol sokan akarnak néptáncot tanulni, ennek természetesen mindannyian örülünk. Szerintem sokat kell dolgozni azon, hogy a fiatalokkal megszerettessük a népzenét. Ezt mindenképpen terjeszteni kell és nagy erővel kell csinálni, mert így tud fennmaradni.

A szegedi Terebes zenekar ugyancsak hatalmas tapsot kapott a közönségtől. Vékony Evelin, aki családjával Szenttamásról kilenc évvel ezelőtt költözött Szegedre elmondta, a próbák kissé nehézkesek, ugyanis a zenekar egyik tagja Pesten él és tanul, de amikor csak tehetik, összehozzák a találkozót. Több koncerten, táncházakon is bemutatkoztak már, szeretnek együtt zenélni.

− A zenekar tagjai: Barta Gergely (hegedű), Barta Márton (furulya, kaval, ének), Garamvölgyi Anett (koboz), jómagam pedig énekelek és dobolok, de a többiek is énekelnek. Ami a repertoárt illeti, leginkább a moldvai dallamokat játsszuk, de gyimesivel is felléptünk már. Más nemzetek zenéjét is kedveljük, jelenleg például éppen egy török dallamot játszogatunk és nyitottak vagyunk minden érdekes dallamvilágra. Annak ellenére, hogy elköltöztünk, az Őseink zenéjére minden évben hazajövünk szüleinkkel, hiszen az egész család kedveli a népzenét. Az idén először jöttem fellépőként Szenttamásra, ahol két világ találkozik: az egyik, amit itt hagytam, a másik amelyben élek. Örülök, hogy így van és hogy itt lehetek – mondta Evelin.

Az idei Őseink zenéje egyik kísérőrendezvényeként az érdeklődők két helyi kézimunkacsoport kiállítását tekinthették meg. Füstös Erzsébet, a szenttamási Kézimunka-kedvelők Egyesületének elnöke elmondta, a helyi Hagyományápoló Klub Tulipán csoportjával első ízben tartottak közös kézimunka-kiállítást:

− A Kézimunka-kedvelők Egyesülete ízelítőt mutatott mindabból, amivel dolgozunk. Hímzéseket hoztunk több tájegységből, köztük kalocsai, matyó, szűcs hímzést, továbbá sima fehér hímzést és riselt munkákat is láthatott a közönség. A felsoroltak mellett csipkék, sorcsipkék (poentlesz) is kiállításra kerültek, de vannak horgolt játékok, párnák, különböző technikával készült húsvéti tojások, nyuszik is. Láthatták legújabb idei munkánkat, a vesszőből font kosarat és a mézeskalácsot, mindez mellett pedig sok-sok apróság is bemutatásra került – mondta Füstös Erzsébet.

Az idei Őseink zenéje a már hagyományos táncházzal zárult, amelyen ismét a moldvai táncok elsajátításán volt a hangsúly.

 







 

Szöveg és fotó: Paraczky László

Szerkesztette és közzétette: Németh Dezső

szenttamas.rs