Művelődés

 

 

16. Őseink Zenéje: új koncepció, változatlan cél

 

Az elmúlt hétvégén újra Szenttamás volt Vajdaság népzenei fővárosa, 2018. január 20-án ugyanis a Városi Sportcsarnokban immár 16. alkalommal került megrendezésre az Őseink Zenéje népzenei rendezvény, mely évről évre nagyszámú érdeklődőt vonz a dél-bácskai városkába. A teltházas koncert és az azt követő táncház a népzene kedvelőinek az idén újra alkalmat adott a találkozásra. De az est ezúttal sem kizárólag erről szólt, hiszen az Őseink Zenéje jól bevált kísérőrendezvényei, a gyermekjátszóház és a kézműves kirakodóvásár ezúttal sem maradt el. A koncert előtt a sportcsarnok kistermében este hat órától a legkisebbekkel Robotka Angéla foglalkozott, aki elmondta, több olyan továbbképzésen is részt vett, amelyeken a színjátszás keretében gyermekjátékokat is elsajátított: ‒ A játék nem csak a gyerekek figyelmének lekötéséről, hanem az egymással való kommunikáció fejlesztéséről és a tanulásról is szólt. Játékos formában tanultunk olyan módszerekkel, amelyeket drámapedagógusok is alkalmaznak. Mivel nem kizárólag óvodás gyerekek jöttek el a játszóházba, hanem alsósok és felsősök is, ismerkedés céljából névindítóval kezdtünk. A repertoáron szerepelt még a labdával történő ismerkedős játék, közösségfejlesztő, koncentrációs és versenyjáték is, amit szemmel láthatólag az elsőtől az utolsó percig élveztek a gyerekek. És ez volt a cél.

A húsz órakor kezdődő rendezvényt Micsik Béla törökbecsei hangszerkészítő nyitotta meg, aki XVII. századi karácsonyi dalokat játszott tekerőn. A népművész neve ismert a népzene kedvelői körében a határon innen és túl is. A hangszerkészítő és népművész elmondta, eddig négy alkalommal lépett fel az Őseink Zenéje rendezvényen. Kétszer, amíg azt a Zmaj iskolában tartották, és kétszer a sportcsarnokban: ‒ Ha jól emlékszem, akkoriban tekerősként a nagyzenekarral léptem fel, és most is tekerőzni fogok. Nagy örömmel tettem eleget a felkérésnek, hogy előadóként itt legyek újra. Egyrészt azért, mert a szervezők régi jó barátaim, ismerőseim, másrészt megtiszteltetésnek számít, ha valaki felléphet egy ilyen színvonalas rendezvényen. A tekerő különleges hangszer, és mivel a szervezők kérték, hogy újra szólaltassuk meg, népművészként kötelességemnek éreztem, hogy itt legyek. A műsor anyagát egy régi kódexből válogattam össze. A XVII. századi dalok többsége templomokból ismert, azonban tekerőn még nem játszották őket, ezért különösen odafigyeltem ennek a négy dalnak a gyakorlásakor, hogy ne változzon az eredetiség.

A műsor első fellépőjét hosszú tapssal jutalmazta a lelkes közönség. Őt követően Radivoj Paroški szenttamási polgármester köszöntötte a nézőket és résztvevőket. Beszédében kiemelte, az ilyen és hasonló rendezvényeket az önkormányzat minden alkalommal támogatni fogja: ‒ Az Őseink Zenéje szép múltra visszatekintő, eredeti népi hangszerekre, népi muzsikára és néptáncra épülő rendezvény. Fontos számunkra, hogy az itt élő népek és nemzetiségek megőrizzék és ápolják hagyományaikat, ideértve a népzenét is. Ezáltal erősíthető a tolerancia és a békés egymás mellett élés – mondta a község első embere, aki a szervezőknek kitartást, a közönségnek pedig jó szórakozást kívánt. Az ünnepélyes megnyitót követően a rendezvény főtámogatója és a fellépők képviselői átvették a szervezők köszönőlevelét.

A második műsorszám a magyarországi Mentés Másként Együttesé volt, amely elsősorban magyar népzenét játszik, de előadásaikat áthatja az újraéneklő éltetés és az alkotó kísérletezés szelleme. Fábri Géza, Fábri-Ivánovics Tünde és Lipták Dániel 2005-ben alapította a Mentés Másként Trió nevű formációt, melyhez 2015-ben csatlakozott Molnár Előd Balázs furulyás, táncos. A szenttamási koncerten Lipták Dánielt Túri Luca, a Liszt Ferenc Zeneakadémia népi hegedű szakos hallgatója és a Korinda Zenekar prímása helyettesítette. A fellépést követően Fábri Géza elmondta, harmadszor szerepeltek az Őseink Zenéjén, és úgy érzi, saját zenei filozófiájuk, mindaz, amivel foglalkoznak és a rendezvény célja erősen összecseng: ‒ Mi Tündével vajdaságiak vagyunk, és örülünk, hogy visszatérhettünk, az újabbak mellett pedig régi éneket is énekeltünk. Fontos, hogy a táncház is része a rendezvénynek. Pontosan emlékszem a kezdetekre, ez egy baráti kezdeményezés volt abban az időben. Nagyon kedves zenészbarátok álltak össze, és úgy döntöttek, szerveznek egy koncertet, ahol sok zenekar játszik egyszerre. Így indult az Őseink Zenéje. Szenttamáson már úgy érezhetnénk, távol vagyunk a tömbmagyarságtól, hogy egy ilyen nagy rendezvény helyszíne legyünk, de mindig nagy az érdeklődés, és a közönség is nagyon szívesen jön.

A topolyai Cirkalom Táncegyüttes egyik művészeti vezetője, Savelin László elmondta, a 2016. évben a Néptáncosok Országos Bemutató Színpadára készített félórás műsort hozták Szenttamásra: ‒ Ez egy kötött program, amit Furik Rita és Rihtarcsik Mihály állított össze, és több tájegység táncanyagát is tömöríti. A somogyi, magyarpalatkai, mezőkeszüi és Ipoly-menti táncokat Furik Rita mesterien egy műsorrá kovácsolta. A Cirkalom Táncegyüttesen kívül a műsorban részt vesz még a Szélszirom Táncegyüttes leánykórusa. A produkciót a vajdasági közönség már láthatta tavaly novemberben az említett fesztiválon Újvidéken, amikor az öttagú magyarországi szakzsűri kiválóan minősült címmel díjazta az együttest. Egyébként egy érdekes, tematikus összeállításról, a férfi és a nő kapcsolatáról, szerelemről és a házasságról szól.

Beszélgetőtársunk elmondta, az Őseink Zenéje elsősorban a népzenét játszó zenekarok találkozójaként jött létre, ami miatt egészen másként fest, amikor a zenekar egy táncegyüttest kísér, hiszen olyankor az utóbbira tevődik a hangsúly, a zenekar pedig kissé háttérbe szorul.

– Amennyiben a zenekar táncosok nélkül lép fel, sokkal közvetlenebb kapcsolatot tud kiépíteni a közönséggel, jobban tud velük kommunikálni. Tehát teljesen más hangulatot ad, más értelme van az egésznek, mint amikor a háttérből, mintegy félreállva a táncosoknak húzza a muzsikát.

Szabadkáról a Népkör MMK Róna Táncegyüttese az Egy leány a hegyek között című összeállítással lépett fel: ‒ A történet egy leányról szól, aki találkozott a betyárokkal, a téma pedig a kialakult kapcsolatot dolgozza fel. A Néptáncosok Országos Bemutató Színpadára, azaz a minősítő versenyre készült, és mint ismeretes, itt van egy olyan feltétel, hogy több koreográfiát kell egybeolvasztani. A csoport szennai karikázót, szenyéri táncokat valamint mezőföldi táncokat hozott Szenttamásra, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog a közönségnek – mondta Rumenjaković Karlo, a táncegyüttes művészeti vezetője. A műsort Zóka Éva és Horváth Tibor rendezte, a koreográfus Majoros Róbert és Veronika, valamint Szécsi Juhász Viktória volt, aki a kupuszinai táncokat készítette. Beszélgetőtársunk emlékeztetett arra, hogy a Róna Táncegyüttes tavaly ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját, és sok-sok generáció adta egymásnak át az itt szerzett tapasztalatot és tudást: ‒ Ki kell emelni, hogy olyan tagjaink is vannak, akik időközben külföldön fejezték be az iskolát, de hazaköltöztek. Talán a néptánc iránti vonzalom, a jó társaság és a sikeres fellépések hozták őket újra a csoportba.

A kishegyesi néptáncosok a Táncrelikvia című produkcióval érkeztek Szenttamásra. Patyerek Csaba, a csoport művészeti vezetője és koreográfusa elmondta, 2020-ra várható a Rizgetős Táncegyüttes 25 éves jubileuma, a táncosok pedig kiválóan összehangolták az esti produkciót. A cél mindig ugyanaz: közelebb hozni a közönséghez a magyar néptáncot és népzenét: ‒ Elég sok fellépésünk van, fesztiválokon, szakmai versenyeken, barátok által szervezett találkozókon táncolunk, de tanulmányi kirándulásokat is beiktatunk, ha van rá keret és lehetőség. Ez az első fellépésünk az Őseink Zenéje rendezvényen, és kíváncsian várjuk, hogyan fogadja a közönség a csoportot.

A Fokos zenekar vezetője, Szerda Balázs szerint a szenttamási rendezvény nagyon fontos állomása, gyakorlatilag hosszútávon a megmaradás záloga az itteni népzenekedvelőknek: – Úgy kezdődött, hogy összejött néhány fiatal, akinek ugyanaz volt az érdeklődési köre, de a hosszútávú célja is. A fellépéseken pedig mindig van alkalom barátkozni, ismerősökkel találkozni, új embereket megismerni, megbeszélni a régi történeteket és a jövőbeli terveket. Ez hosszútávon azt szolgálja, hogy meg fog maradni a magyar kultúra és a magyarság.

Nem hivatalos adatok szerint a szombati műsort 800–900 népzenekedvelő követte. A szervezők nem szolgálhattak pontos adatokkal, a koncerten ugyanis nem volt belépő. Ami viszont biztos, hogy legalább ötvenen Magyarországról érkeztek. A legtöbben Szegedről, de Martfű, Pécs, Baja neve is elhangzott a kívácsiskodó újságíró előtt. Vajdaságból Szabadkáról, Óbecséről, Kishegyesről, Bácsfeketehegyről, Temerinből, Csókáról, Törökbecséről, Magyarkanizsáról, Beodráról, Nagybecskerekről jöttek vendégek Szenttamásra.

Németh Dezső, a rendezvény egyik szervezője a koncertet követően elmondta, elégedett a látottakkal és hallottakkal, ugyanakkor szervezőként várják a visszajelzéseket, hiszen részben azok adják meg a következő rendezvény jellegét: ‒ Az idei Őseink Zenéje egy kicsit más volt, mint az előbbiek, az idén a néptáncon volt a hangsúly. A mai műsor után kijelenthetem, hogy nem tévedtünk, amikor így döntöttünk, hiszen ezt bizonyítja a telt ház, a sok magyar népzenét és néptáncot kedvelő néző, az egész Vajdaság területéről érkező közönség. A kísérőrendezvényeknek is kiváló fogadtatása volt, sok gyerek vett részt a játszóházon, és a kirakodóvásár is érdekesebbé, tarkábbá tette az estet. Hála a lelkes segítőknek, akik ezt a rendezvényt előkészítették és lebonyolították. A fellépők is mindent megtettek annak érdekében, hogy a mai estén a közönség egy gyönyörű élménnyel legyen gazdagabb. Ezzel természetesen ismét bebizonyítottuk, hogy élnek még közöttünk emberek, akik ezt a rendezvényt átérzik, ápolják és továbbviszik.

A koncert utáni táncházat a Mentés Másként Együttes nyitotta meg moldvai zenével. A közös táncot táncoktató vezette, a moldvai zenét követően a jelenlévők elsajátíthatták a tájainkra jellemző néptáncokat is. A 16. Őseink Zenéje szervezője az Arany János MME és a Gion Nándor Kulturális Központ volt, támogatói Szenttamás Önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap és több helyi magánvállakozó. A rendezvény fő médiatámogatója a Pannon RTV volt.

 

Paraczky László