Interjú

Szenttamas.rs

 

Harminc éve a kutyák között

 

A bernáthegyi kutya származása nem tisztázott, de igen ősi fajta, valószínűleg a tibeti dog leszármazottja. Évszázadokon keresztül életmentésre tenyésztették és nevelték az Alpok hóborította hatalmas hegyei között. A korabeli krónikák így írnak róluk: „Csodálatos ebeket tenyésztettek itt, amelyek rendkívül bölcsek, szimatuk fantasztikusan éles, és gyakran még a 8-10 m mély hó alól is kimentik az embert."

Színe: vörös és fehér. A vörös szín különböző árnyalatokban fordulhat elő. Rövid és hosszú szőrű változata is van. A bernáthegyinek erőt, biztonságot sugárzó hatalmas termete, széles, izmos háta van, vastag bundája pedig jól védi az időjárás viszontagságaitól. Magassága: 70-85 cm (kan), illetve 65-75 cm (szuka). Súlya: 50-80 kg.

A bernáthegyi jó természetű, barátságos, az egyik legkiegyensúlyozottabb fajta. Értelmes és türelmes. A családjával szemben ragaszkodó, gyakran kimutatja szeretetét, és nem kedveli, ha valamiből kihagyják. Kimondottan érzékeny a dühös szavakra és légkörre. Nem ugat sokat, nem verekedős, nem ás, nem rág szét dolgokat. Megbízható, nyugodt, a gyermekeket nagyon szereti. Ha szükséges, megvédi gazdáját és annak otthonát, bár nem erre a faladatra tenyésztették ki.

A szenttamási Pekality Zoltán immár három évtizede bernáthegyi kutyákat tenyészt. A nem túl nagy udvarban az esztétikailag kifogástalanul kialakított külön „szobákban” jelenleg 11 kutyát tart. Érkezéskor nagy csahogásra számítottam, hiszen a nagytestű kutyának valóban erős hangja van, ehelyett azonban olyan csend fogadott, mintha minden üres lenne. Zoli elmondta, nagyon sokan megfordulnak nála, külföldi kutyatenyésztők is jönnek, ezért az állatok egészségére, az esztétikára, és a rendre külön oda kell figyelni. A csendre különösen. Az egyik szuka éppen ellik, ezért a nappaliban ülünk le, ahonnan monitoron keresztül követjük a folyamatot.

Miközben a konyhában elkészült a tea, Zoli elmesélte, hogy kereken 30 évvel ezelőtt kezdett el „kutyázni”, a nagytestű kutyák pedig mindig családtagnak számítottak: − Már annakidején nagyon megtetszettek a nagytestű kutyák, viszont olyat szerettem volna, ami nyugodt természetű és szereti a gyerekeket. Egy törzskönyves bernáthegyi szukát vásároltam a turiai Đorđe Miloščintól, akit már annakidején az ismertebb kutyatenyésztők közé soroltak. Azokban az inflációs időkben 200 német márkát adtam érte, ami hatalmas összegnek számított. A kollégák felvilágosítottak, hogy mielőbb fedeztessem, a kiskutyákat pedig vigyem kiállításra, hogy tudjam őket törzskönyveztetni, mert így gyorsabban megtérül a befektetés. Az első kiállításra, amelyen részt vettem, nagyon szép kutyákat hoztak, több tenyésztővel is megismerkedtem, és eldöntöttem, hogy nekivágok a kutyázásnak. Akkor olyan szabályok voltak, hogy három egymásutáni első helyezés hozza meg a kutyának a sampion, azaz kitűnő titulust, ami egyúttal a tenyésztőnek is a legnagyobb elismerést jelenti. Innentől pedig vettem még egy kant és szukát, a kiskutyákat eladtam, az árból teljesen új vérvonalú szülőket vásároltam. Tulajdonképpen így kezdődött az egész. Ma már 10-12 magas minősítésű kutyám van, többet külföldről hoztam be, magas vérvonalú szülőktől. Ha visszapergetem az időt, talán több mint tíz év kellett ahhoz, hogy olyan bernáthegyi-tenyésztőként elismerjenek, akinél garantált a magas minőség és vérvonal – mondta Zoltán. A kérdésre, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik a bernáthegyi, kifejtette, amellett, hogy tulajdonképpen mentőkutyáról van szó, nagyon ragaszkodik az emberhez, különösen a gyerekekhez. Amekkora a termete, akkora a szíve, és amikor ezt valaki megtapasztalja, szinte azonnal megkedveli, tette hozzá mosolyogva.

Ha egyszerű emberekkel beszélgetünk a bernáthegyiről, csaknem mindenkinél az jön le, hogy nagy testű kutya, sokat eszik, nagy helyre van szüksége, drága és igényes házi kedvenc. Mennyire igaz ez az állítás?

Nem igazán tudnám alátámasztani. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a bernáthegyi egyáltalán nem eszik sokat, viszont oda kell figyelni, hogy minőséges kaját kapjon. A helyszűkéről pedig annyit, hogy amennyiben naponta kivisszük a szabadba, sétálunk, levesszük a pórázt, hogy kifussa magát, ettől nem kell több. Nemcsak a bernáthegyinek, más nagytestű kutyának sem. Ez nem szobakutya, nem lehet lakásban tartani. Ami pedig a tenyésztéssel járó kiadásokat illeti, a legtöbb pénzt a kiállításokon való részvétel és az ezzel járó utazás viszi el. Külföldre is rendszeresen járunk, távolabbra is elmegyünk, néha több kutyával, és ilyenkor a benevezési díj mellett az üzemanyag, a szállás, és a néhány napos tartózkodás nem olcsó. A gondok közül elsősorban azt emelném ki, hogy hosszúszőrű fajtát sűrűbben kell fésülni, továbbá nagyon oda kell figyelni a kullancsokra is. Egy-egy séta után kötelező átvizsgálni az állatot, és amennyiben bajt észlelünk, azonnal hívni kell az állatorvost. Nyáron a bernáthegyi sokkal többet nyáladzik, vagyis nem a testén, hanem a száján keresztül „izzad”, ezért többször furcsának tűnik, amikor megrázza a fejét, és a nyála odaragad a nadrághoz, vagy bármihez. Nem utolsósorban ide tartozik még a mindennapi takarítás, etetés, sétáltatás, ami minimum 2-3 órát vesz el az ember idejéből. Tehát, nálunk nincs ünnepnap, de még csak szabadnap sem.

Lassan szinte el sem fér a szobákban a hazai és külföldi kiállításokon kapott rengeteg serleg, érem, elismerés. Melyek azok a kritériumok, amelyek szerint egy kiállításon osztályozzák a bernáthegyi kutyát?

Kicsi korától kezdve oda kell figyelni arra, hogy a követelményeknek megfelelő, izmos, jó tartású, és persze szocializált (azaz nem agresszív) kutyánk legyen. Minőséges eledelt adunk neki, de semmiképpen sem szabad hagyni, hogy elhízza magát – mert erre különösen hajlamos. A testtartása a legfontosabb, a fej típusa és tartása, a kifejlett mellkas és csontozat, az állkapocs és a fogazat, a hátsó lábak állása, a gerinc, de még a szeme színe is fontos. Kicsi koruktól kezdve szoktatom őket a magassághoz, mégpedig úgy, hogy egy asztalra teszem őket, ott körbe mennek, leülnek, felállnak stb. Mindez azért fontos, mert tényleg magasra nőnek, és idővel kialakulhat náluk a magasságtól való félelem, az ún. fóbia, vagyis nem mernek lefelé nézni. Amennyiben ezt megszokja, később sokkal könnyebb vele dolgozni, mozogni. A kutya másfél éves korától kaphat valamennyivel több kaját, itt egy kicsit engedünk a minőségen, de nem sokat. Ez egy felnőtt kutya esetében naponta 1,5−2 kg húst vagy 1 kg kutyatápot jelent, a kiskutyákat viszont többször, 3-4 alkalommal etetjük.

Mint tapasztalt kutyatenyésztő, sokat jársz kiállításokra, több szakemberrel is beszélgettek, véleményt cseréltek. Hogyan látod, Szerbiában jelenleg milyen a fajkutya-állomány?

Szerintem ezen a téren jól állunk, vannak nagyon jó vérvonalak, kiváló állományok, amelyek bármely külföldi megmérettetésen megállják a helyüket. Nagy hátrány viszont az, hogy nálunk az életszínvonal sokkal alacsonyabb, és a kiskutyákat nem tudjuk olyan áron értékesíteni, mint külföldön. Ez pedig automatikusan azt jelenti, hogy nem tudjuk minden esetben lefedni a tenyésztéssel járó költségeket. A másik dolog: egy itthoni kiállításon való részvétel 50-100 euróba kerül, külföldön 400-600 euró. Lehet, hogy éppen ezért jönnek a külföldiek szívesen az itteni kiállításokra, mert mindamellett, hogy szeretik a szerbiai vendégfogadást, minőségből sincs hiány, és a nyugati világtól sokkal olcsóbbak vagyunk. Ha valaki úgy dönt, hogy akár házőrzőnek, akár családi kedvencnek vesz egy bernáthegyit, mire kell odafigyelni, számítani? Kiváló házőrző kutya, jelzi, ha idegen belép a kapun. Ügyelni kell, hogy ne legyen mellette másik, agresszív kutya, mert akkor ő is az lesz. Erre mi, tenyésztők külön odafigyelünk, mert a bernáthegyi nem szabad hogy támadjon. Továbbá több alkalommal el kell vele menni olyan helyre (pl. kiállításra), ahol más kutyák is vannak. Nem utolsósorban pedig külön odafigyeléssel vásároljunk bernáthegyit, minőséges állományból. Egy jó vérvonalú kiskutya ára 300 és 500 euró között mozog, de persze lehet sokkal olcsóbban is találni. Én mindig úgy szoktam mondani, hogy a „stojadin” és a mercedes is autó, csak nem egyforma a minősége és az ára.

Végezetül muszáj megkérdezni: megszámoltad-e már a serlegeket, érmeket, elismeréseket?

Igazából nem, de 300 db biztosan van. A feleségem szerintem pontosan tudja, mert ő szokott takarítani – mondta mosolyogva a szenttamási kutyatenyésztő.





 

 

Paraczky László

szenttamas.rs