Önkormányzat

 

Meglesz-e a száz százalék?

A magyarkanizsai, szenttamási és a nagykikindai községi vezetők 2014 szeptemberében  aláírtak egy protokollt, melyben egy indítványt fogalmaztak meg a szerbiai földgáz- és kőolaj-kitermelésre vonatkozóan, melynek kilencven százaléka éppen e három község területén megy végbe. Az indítványban a községek kérik, hogy a NIS, azaz a kiaknázást végző vállalat által befizetett bányászati illeték száz százaléka a községeké legyen. Az elképzelést a VMSZ parlamenti frakciója törvénymódosítási indítvánnyal támogatja, a miniszter rábólintott, de még nem szavazta meg a képviselőház.

Arról, hogy a szenttamási községben a jelen pillanatban mi a helyzet a kifizetett illetéket illetően, hogyan tekintenek a módosítási indítvány parlamentbe kerülésére, Zoran Mladenović polgármestert kérdeztük, aki a NIS-szel való tapasztalatoktról is beszélt.

− Mindjárt az elején egy dolgot tisztázni kell: a kőolaj kiaknázása utáni járulék a törvény értelmében hét százalék. Azonban létezik több államközi megegyezés és adásvételi szerződés az Orosz Föderáció és Szerbia között, amely a NIS számára igen kedvező, hiszen nem hét, hanem csak háromszázalékos illetéket köteles fizetni a kőolaj- és földgáz-kiaknázások után. A község, amely területén kiaknázzák a kőolajat, 40 százalékot kap járulék címén, a fennmaradt 60 százalék pedig a köztársaságot, illetve tartományt illeti meg. Az említett három százaléknak a 40 százaléka 1,2 százalék, ezt kapja az önkormányzat – mondta a polgármester. Kiemelte, amennyiben a község megkapná a törvényben előírt összeget, azaz a 7 százalékot, abból, 2,8 százalék lehetne a községé, (vagyis csaknem teljes egészében a mostani három százalék), ami logikusan több, mint a duplája annak, amit most kapunk: − Éppen ezért, mi a másik két önkormányzattal azon a véleményen vagyunk, hogy teljes egészében megillet bennünket ez a három (pontosabban 2,8) százalék. a fennmaradt 4,2 százalék pedig legyen a köztársaságé, illetve a tartományé – magyarázta a szenttamási polgármester. Mint mondta, úgy érzi, hogy a község ezzel megkárosul, és hogy a NIS-ben van annyi potenciál, hogy megoldja ezt a kérdést.

− A tavalyi év folyamán Szenttamás megközelítőleg 120 millió dinárt kapott a kiaknázott kőolaj után. Az idén a kőolaj világpiaci árának csökkenése miatt csak 72 milliót kaptunk, ami annyit jelent, hogy az Iszlám Állam által okozott gondokat községünk közvetlenül is megérzi. A hazai törvény szerint a járulék címén kifizetett összeget úgy határozzák meg, hogy a kiaknázott kőolaj mennyiségét beszorozzák annak világpiaci árával, és most ez ebben az évben ennyit ér. Hiába növekedett tehát a kitermelt kőolaj mennyisége, ha a világpiaci ár csökken, a járulék összege továbbra sem változik. Ez még mindig rendben van, viszont tudni kell, hogy mi a hazai kőolajat nem visszük külföldre, hanem a hazai finomítóknak szállítjuk, az itt előállított üzemanyag pedig ugyancsak a hazai piacra kerül, tehát semmi köze az egésznek a kőolaj világpiaci árához. Igaz, a töltőállomásokon valamivel olcsóbb lett az üzemanyag, de a környező országokhoz viszonyítva ez kevésbé észrevehető. Ha már ez a helyzet állt elő, akkor a NIS-nek legalább a különböző pályázatok elbírálásánál tekintetbe kellene vennie, melyek azok a községek, amelyek elsőbbséget élveznek (mert van a területükön kőolajlelőhely), és ezeket ne tegye egy kalapba azokkal a községekkel, amelyek nem rendelkeznek kőolajfuratokkal. Az igaz, hogy most a NIS átutalásai sokkal pontosabbak és időre érkeznek, de az előző években, amikor kevesebb volt a pénz, a vállalat másképpen is segítette a községet. Például kölcsönadta a mechanizációt, sportpályákat épített, most pedig ahelyett, hogy segítene, tönkreteszi az utakat, az itteni infrastruktúrát. Sőt a köztulajdonban lévő területen engedély nélkül helyezi le a vezetékeket. Utóbbi esetből bírósági per lett, hiszen nem engedhetjük meg, hogy a NIS azt csináljon, amit akar, és ott, ahol éppen akarja, mert ezzel közvetlenül is akadályozza a község fejlődését. A szóban forgó eset a Krivaja és a Duna‒Tisza‒Duna-csatorna torkolata közötti (köz)területen történt, a Beljanska bara természetparkban, ahol a NIS megfelelő engedélyek nélkül árkokat ásott, csöveket helyezett le, utólag pedig bírósági úton akarja ezt az egészet legalizálni. Visszatérve a járulékhoz el kell mondani, hogy tavaly három község, Magyarkanizsa, Szenttamás és Nagykikinda község vezetői aláírtunk egy protokollt, melynek értelmében a kiaknázást végző vállalat, azaz a NIS által fizetett bányászati illetéknek száz százaléka legyen a községeké. Ezúton is köszönet mondok Pásztor Bálint úrnak, aki mint parlamenti képviselő felvetette és támogatja a bányászati törvényjavaslat módosítását. Hiába nő ugyanis folyamatosan a kitermelés, ha mi az előző évekhez képest egyre kevesebb pénzt kapunk. Nem várom el, hogy megkapjuk a hét százalékot, hiszen ez a már említett, aláírt szerződések értelmében lehetetlen, viszont azt elvárom, hogy a három százalékot reálisan osszák szét, azaz az elosztás ne az önkormányzatok  kárára történjen – magyarázta a polgármester.

A kérdésre, hogy mi a helyzet az (újra) tönkretett utakkal, ki és mikor fogja ezeket megjavítani (itt külön a Dózsa Gyögy utca alsó szakaszára, továbbá a Miloš Obilić utcákra gondoltunk) a község első embere elmondta, hogy a NIS szakemberei továbbá a községi kommunális és építészeti felügyelőség együtt voltak a terepen, megtörtént az utak valamint a károk feltérképezése és azok nyilvántartásba vétele: − Onnatól pedig nem történt semmi. Ugyanis bármikor rákérdezünk, hogy mikor kezdődik az utak javítása és a károk helyreállítása, azt válaszolják, a dolog nyitott, és folyamatban van, azaz, konkrét választ senki sem ad. Hasonló a helyzet az említett árkolással is, itt is „folyamatban van az ügy rendezése”. A négy, öt fordulós megbeszéléseket követően pedig egyszerűen rádöbbenünk arra, hogy mi egész idő alatt tulajdonképpen csak beszélgetünk, közben pedig nem történik semmi előrehaladás. Rádöbbenünk arra, hogy ezek a beszélgetések, megbeszélések csak időhúzást jelentenek, ami alatt ők a saját terveiket lassan megvalósítják. Ha egyetlen éjszaka alatt az önkormányzat megkérdezése nélkül lefektették a kőolajvezetékeket, amelyek keresztülszelik a természetparkot, aggódom amiatt, hogy innentől bármilyen dokumentáció és engedély nélkül megtehetik ezt anélkül, hogy bárkinek felelőséggel tartoznának – mondta a szenttamási polgármester.

 

Paraczky László