Önkormányzat

Szenttamas.rs

 

Mindnyájan együtt voltak...

 

Szétszabdalt, darabjaira hullott társadalmunkban az emberek keresik az egység lehetőségét, az összetartozás érzését, biztonságát. Igaz, hogy sok a különbözni akarás, a másság megbecsülésének hangsúlyozása is, de mindig is erősebb és igazabb vágy volt az emberi szívben a közösséghez tartozás, a másokkal eggyé válni akarás vágya. Ma – az individualizmus irányába történt túlzott kilengés korszaka után – ismét visszalendül az inga az egység, a közösségépítés oldalára, legalábbis a törekvés, a keresés szintjén. Persze sok a szánalmas, felszínes vagy csupán részleges próbálkozás is. Amikor tinédzserek „egymáshoz öltöznek”, ugyanazt a viselkedési vagy beszéd-stílust veszik fel, amit a vezéregyéniségek diktálnak, amikor ugyanazt a zenekart vagy focicsapatot bálványozzák, sokszor anélkül, hogy valóban tetszene nekik vagy valóban értenének a sporthoz, ezek is a közösség, az elfogadás, az egység vágyát fejezik ki, bár azt teljességgel megteremteni nem képesek. A nemzeti érzés, a nemzeti – vagy annak tartott - hagyományok újjáéledése is ezt a közösségre törekvést mutatják. Ugyanakkor éppen az egység rombolását okozhatják azok a célt tévesztett igyekezetek, amelyek a magyarságot más nemzetekkel szemben, azok ellenére kívánják meghatározni, s ahol az összekovácsoló erőt nem az egymás iránti szeretetben és áldozatvállalásban, hanem a közös gyűlölködésben látják. Veszélyes és hamis minden olyan egységre törekvés, amely az „egyformaságot” akarja kierőszakolni, megfeledkezve a személyi méltóságról és az értékek sokféleségéről, amelyek minden igazi közösségben jelen lehetnek.

Pünkösd ünnepe, a Szentlélek eljövetele az első keresztény közösségnek is születésnapja. Milyen lelkes szavakkal számol be az első keresztények közötti egységről Pál apostol a leveleiben! Sokféle képesség, tehetség, emberi tevékenység, és mégis élő, erős közösség! Az egyetlen Szentlélek teszi eggyé a Krisztusban hívőket, kovácsolja igazi egyházzá a sokféle nyelvű és kultúrájú embereket. Jézus arca ragyog fel az Ő követőinek életében, mert a Lélek Krisztus képére formálja az ezerarcú sokaságot.

Miben áll az egység köteléke a hívők között, ha olyan sokfélék és olyan sokféle tevékenységet végeznek? Egy a cél: Krisztus szeretetének átélése és kinyilvánítása az emberek felé. Az üdvösség, az örök boldogság munkálása mind a magunk, mind mások életében. „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” Vagyis nem az önző haszonelvűség, hanem a mások iránti áldozatkész szeretet, Krisztus szolgáló szeretete vezeti azokat, akik az Ő nevében bármit is tesznek.

Azután egy az a forrás, amelyből a keresztények merítenek: a Szentlélektől kapott lelkesedés, buzgóság és erő, amelyet az imádságban újra és újra fölelevenítenek magukban. Végül eggyé teszi a keresztény közösség tagjait az egymás iránti hűség, a kitartó, elfogadó szeretet, amely által igazán testvérré leszünk, s amely szintén a Lélek ajándéka. Ez képesít bennünket az együttműködésre a sokféleségünk, emberi hibáink, gyengeségeink ellenére is. John Henry Newmann bíboros mondja: „A kevésbé tökéletes, de közösen végzett munka legtöbbször többet ér annál a bármennyire is tökéletes munkánál, amit az ember csak egyedül végez.” Így ugyanis többen érzik magukénak ugyanazt a célt, többeknek a szeretete találkozik azok iránt, akik érdekében dolgozunk, s nem utolsósorban mi is gazdagodunk a többiek áldozatkészsége által.

Az igazi egységet mind fájdalmasabban hiányoló korunkban fordítsuk figyelmünket az egység Lelkére, aki már kiáradt a világra és munkálni kívánja a közösséget Isten és ember, ember és ember között! Ne elégedjünk meg felszínes, rövidéletű vagy hamis egység-képekkel! Ne feledkezzünk meg róla, hogy csak együtt tudjuk megformálni Krisztus hiteles arcát a világban, s erre egyedül a Szentlélek vezetése alatt leszünk képesek!

Zsúnyi Tibor plébános