Bevezető
Üdvözlet(ünket)em küld(jük)öm…
általában így kezdődik egy mindennapi képeslap szövege, bárhonnan is küldik az emberek szerte e világból. A fogalom tisztázása végett egy pár sorarról, hogy mit is értünk a képeslap és levelezőlap szó alatt. A képeslap egy öszetett szó, mely a képes és a lap szavak összetételéből jött létre. Az értelmezés szerint a postán boríték nélkül továbbítható, megszabott méretű kartonlap. A megszabott méret leginkább 9x14cm, de vannak ettől eltérő méretek is.
Rövid történelem
Az emberek mindig szerettek utazni, új városokat, tájakat, vidékeket megismerni és ezt az élményt, ismeretet szerették megosztani, tudatni rokonaikkal, barátaikkal és ismerőseikkel. Már azokban az időkben is, amikor nem volt sem levél, sem bélyeg, az emberek szükségét érezték annak, hogy gondolataikat nagyobb távolságból is közöljék egymással. Legrégebben sziklafalakra, kődarabokra véstek vagy festettek képeket, üzenetet „levélként”. Az írás sokezer éves története mutatja azt a fejlődést, amelynek során az először egy egész gondolatot ábrázoló kép egyetlen fogalmat, később egyetlen szótagot, legvégül pedig csupán egy hangot ábrázoló jellé változott. Sok-sok ezer év kellett ahhoz, hogy az írás eljusson tökéletességének mai fokára.
A legrégibb, ma is látható képírást-akárcsak az ősi rajzokat-sziklafalakra, építészeti alkotásokra, épületekre vagy emlékművekre vésték. A levél csak akkor születhetett meg, amikor az ember könnyen szállítható tárgyakon rögzítette gondolatát: hiszen a levél nem más, mint egyik személynek a másikhoz küldött, leírt gondolata. Bizonyos, hogy az írott közlések (vagyis a levelezés) szükségessége már jókor jelentkezett a népek történetében. Ennek megfelelően a levél formája és külső képe renkívül érdekesen fejlődött, változott.
A régi időkben az utazók vázlatokat, képeket készítettek a látottakról, éppen azzal, ami kéznél volt, vagyis az akkor ismert és helyzetnek legjobban megfelelő technikával. Az ókorban az agyagba vésett rajzok képezhették a mondanivalót, a tartósabbakat pedig kiégetett agyagtáblákban őrizték meg. E táblák továbbadásával, küldésével továbbitották a gondolatot, üzenetet, ezt lehet első levelezésnek vagy gondolattovábbításnak is nevezni. Ahogyan fejlődtek az ismeretek és a technikák úgy változott a szöveg és a rajz is. A papirusz térhódításával már finomabb és könnyebben kezelhető, de könnyen megsemmisíthető alakot öltött. Idővel a módosabb utazók rajzolókat is magukkal vittek az utazásaikra. Ezeket a feljegyzéseket még nem nevezhetjük levelezésnek, hanem csak a látott élmények megörökítésének. A levelezés az ókorban csak a kiváltságosok, gazdagok, főleg az álamfők és katonai vezetők kiváltságai volt, mert a mai szemmel nézve olcsónak nem éppen mondható, lassú és sebezhető volt. Sokáig megfeneklett ezen a szinten a fejlődés, mert a technika nem produkált jobbat, célszerűbbet. Változás csak a középkorban a nyomda feltalálásával történt. Az ez után való időszak áttörést hozott az írott szó valamint a rajzctehnika fejlődésében, mert megteremtődtek a feltételek a nyomtatott szövegek, a kézzel sokszorosított képek olcsó és nagy mennyiségben való előállítására. Az utazások még nagyon hosszú ideig elhúzódtak, heteket, hónapokat, sőt éveket is igénybe vettek. Sokszor az utasról hosszú ideig semmilyen hír sem jött az otthonmaradottaknak. Amikor megjelent a fényképezőgép és a vasút, a változás nagyon felgyorsult. Az utazó emberek a végállomásokon feladott értesítéseken, leveleken keresztül hírt adhattak magukról utazásaikról, mégpedig kevés idő alatt. Amikor ez már kiterjedt és teljesen megbízható volt, és ami fontos, olcsó, az emberek kihasználták a kínálkozó lehetőségeket. Így jött létre a mai értelemben vett olcsó levél és küldeménytovábbítás. A levél egyszerűsített formájából származik a levelezőlap. Formájától, alakjából lett a különböző elnevezése attól függően mit ábrázol, milyen alkalomra vagy mi célból íródik. Így lett üdvözlőlap különböző alkalmakra, eseményekre, (államfő, király esetleg császár látogatására) katonai eseményhez fűződő, vallási tárgyú eseményekre (húsvét, karácsony, pünkösd, stb.), családi eseményre (születésnap, keresztelés, elsőáldozás, bérmálkozás esküvőre stb.), illetve képeslap mely képet, azaz képeket is tartalmaz. A képeken először városokat tájakat, örökítetettek meg, a legjellegzetesebbet az adott helyre vonatkozóan. Ezek a képeslapok habár kis méretűek, nagyon sok információt tartalmaznak arról a korról, amikor készültek. Ennek a legegyszerűbb módja, hogy megbizonyosodjunk róla, ha összevetünk egy ugyanazt a tájat, városrészt, épületeket ábrázoló két képet különböző korból. Ezt lehet időutazásnak is nevezni, hiszen azt, amit mi nap mint nap nem veszünk észre, így megörökítve és utána összevetve, egy történelmi folyamatnak leszünk a tanúi, a változásnak, mely kép formájában van rögzítve azon a kis papíron.
Felhasznált irodalom:
Magyar értelmező kéziszótár Akadémia kiadó, Budapest 1972.
Hajdu Endre; Bélyeggyűjtés tájákoztató. Minerva Kiadó 1961 alapján
jún 10, 2014 08:32 de.
