Július 3. Szent Tamás apostol ünnepe
Elgondolkodtató, hogy ameddig községünk neve Szent Tamás, addig a templomot őseink valamilyen oknál fogva nem az apostol tiszteletére szentelték. Amikor vidékről jönnek látogatók és felteszik ezt a jogos kérdést, akkor én úgy szoktam válaszolni, hogy Szent Kereszt Felmagasztalására szentelték a templomot, mert a hívő keresztény ember számára a kereszt egyrészről a szenvedés fája, másrészről, onnét származik az üdvösség is. Talán őseink az évszázadok szenvedései alatt jobbnak látták a Szent Keresztet helyezni a középpontba, amelyen megváltásunk beteljesedett.
Gyerekeknél hangzik el gyakran az a ráébredő „aha” élmény, hogy ugyebár mi egy apostolról elnevezett községben élünk. Olyan jó lenne, ha ez már a gyerekkornak a meghatározó tapasztalata lenne.
Szent Tamásról keveset tudunk, ugyanakkor a tőle származó mondatokból egy olyan ember mutatkozik meg, aki végsőkig ragaszkodott Jézus Krisztushoz. Hitetlen melléknévvel láttuk el, ugyanakkor milyen komoly hitről tesz tanóságot, amikor megtapasztalja a feltámadt Krisztus valódiságát. „Én Uram, én Istenem” ─ hangzik el az apostol ajkáról. Ezután Jézus pedig elmondja minden egyes hívő ember boldogságának kulcsát: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”(Jn 20,29).
Olyan jó megtapasztalni a hívő ember magatartását, hogy boldog, mert hite értelmet ad életének. Borzasztó látni a hitetlenséget, amely oly nagy erővel tör utat magának az élvezethajhász, csak birtokolni vágyó világban. Püspök atya személyében apostol utód érkezik közösségünkbe. Rajta keresztül a Szentlélek munkálkodását tapasztalhatjuk meg, hiszen képviseli az apostoli jogfolytonosságot, ugyanakkor egy személyben láthatóan jeleníti meg Krisztust, a Jó Pásztort és Egyházának Fejét.
Zsúnyi Tibor
plébános
