Köszönjük Szenttamásiak!
A számítógép világa pillanatok alatt összeköti a néhány száz vagy ezer kilométerre élő embereket egymással. A virtuális világból néhány levélváltás után sokszor alakulnak ki barátságok, de akár tartósabb kapcsolatok is. Egy ilyen távkapcsolatban élő fiatal pár látogatott a minap Szenttamásra, mint mondták, nemcsak kalandvágyból és az itteni Gion Nándor Emlékház miatt, hanem hogy közelebbről megismerjék az itt élő magyarokat, sorsukat, és személyesen megtapasztalják, mit jelent itt Vajdaságban magyarnak lenni.
Dr Szamos Márton Ádám jogot fejezett be a Budapesti Pázmány Péter Katolikus egyetemen, jelenleg a Fővárosi Kormányhivatalban ügyintézőként dolgozik, és Drd. Gáll Zsuzsanna Szilárda pedig tanársegéd és doktorandusz a brassói testnevelési egyetemen. Arról, hogy hogyan is kerültek Vajdaságba, ezen belül is Szenttamásra, a nyíregyházi származású Budapesten élő és dolgozó Márton elmondta, hogy Zsuzsát Brassóban ismerte meg idén tavasszal, azóta pedig már jártak egymás városában.
-Mivel valóban hatalmas a távolság Budapest és Brassó között (több, mint 720 km), megbeszéltük, hogy a következő közös találkozásunk valahol félúton lesz, így Temesvár jött a
képbe. Jómagam vonattal utaztam , ő pedig Brassóból kocsival jött le. Másnap Zsombolyánál átjöttünk Szerbiába, közben összeraktunk egy ötnapos útvonaltervet, Kikinda, Zenta, Újvidék, Szenttamás, Bácsfeketehegy, Szabadka és Palics látogatásával azzal, hogy a hatodik napon már Szeged látványosságait nézzük meg. Utána egy kicsit elválunk, hiszen Zsuzsának is, nekem is vissza kell mennünk dolgozni. Itt először Kikindára és Zentára mentünk, onnan jöttünk át Szenttamásra, Gion Nándor szülőfalujába. Tudniillik, miután elolvastam az író négy művét, nagyon szerettem volna megnézni a könyvekben szereplő helyszíneket. Az egész valamikor 1998-ban kezdődött, amikor Szegeden járva a kezembe került az ottani Tiszatáj irodalmi és művészeti folyóirat, amelyben egy méltatás volt Gion Nándor Virágos Katona című könyvéről, ami nekem nagyon megtetszett. Ezt követően 9 év múlt el úgy, hogy egyáltalán nem foglalkoztam a szenttamási íróval. 2007-ben azután megláttam a Noran kiadó Gion Nándor életmű-sorozatát, és akkor megvettem 4 regényét. Az ezer oldalt három hónap alatt elolvastam, majd sorra vettem az író többi könyvét is,amelyekben Szenttamás dominál, tehát a települést az itteni körútba mindenképpen beterveztük. Nagyon szeretem Gion Nándor stílusát, nagyon nagy magyar íróról van szó. Ő számomra Örkény István, Szerb Antal és Móricz Zsigmond „ötvözete”, ezért külön öröm volt látni a szülőházát, a személyes tárgyait, fotóit és a regényben szereplő helyszíneket. Egyébként nagyon segítőkész és vendégszerető emberek élnek a községben vagyis Szenttamáson. Ezúttal köszönjük meg a szenttamásiaknak, hogy őrzik és ápolják Gion hagyatékát és a hírnevét, köszönjük, hogy láthattuk a kálváriát, a Szentháromság-szobrot és a katolikus templomot! Jó volt itt lenni!
Paraczky László
