Művelődés

 

A VMTDK mint a fiatal művészek fontos fóruma

 

A sorrendben 15. VMTDK művészeti produkcióinak pénteken az Újvidéki Egyetem Rektorátusának üvegpavilonja és amfiteátruma adott otthont.

A rendezvénynek - amelyet dr. Csányi Erzsébet, a VMTDK főszervezője nyitott meg - ezúttal is két regisztere volt: az egyik a tárlat, amelyen hagyományos értelemben vett képzőművészeti alkotások voltak láthatók, a másik pedig az előadóművészek gyűjtőkategóriájához sorolható alkotásokat tömöríti. Az utóbbit általában performanszok, szólóénekek, táncprodukciók és néha színdarabok alkotják.

Dr. Samu János egyetemi docens elmondta, a zsűrizés általában nagyon nehéz és hálátlan feladat, hiszen mégiscsak művészetről, műalkotásokról van szó: ‒ Az alkotások mindegyikének tulajdonképpen már van saját univerzuma, saját struktúrával rendelkeznek, emiatt nagyon nehéz rangsort felállítani. Azt is el kell mondani, hogy a művészeti szekciónak egyébként sem a kiemelés feltétlenül a célja, hanem az, hogy lehetőséget adjunk a megmutatkozásra a fiatal művészeknek, továbbá hogy a saját munkájukról való, sokszor utólagos gondolkodás folyamatát motiváljuk. A VMTDK-án a szombati művészeti szekcióbeszélgetések elsősorban arról szólnak, hogy megosszuk egymással a véleményeünket, megpróbáljuk a művészetelmélet bizonyos koncepciói szerint artikulálni ezeket az alkotásokat. De nem azért, hogy mérjük őket vagy stabilizáljuk a jelentésüket, hanem éppen ellenkezőleg, hogy a fiatal művészeknél elősegítsük a további alkotófolyamatot, irányokat vagy ötleteket adjunk – magyarázta a zsűri tagja. Elmondta még, a rendezvény ugyanakkor a fiatal művészek egy fontos fóruma, egymás közti kommunikációja, hiszen ők is véleményezik egymás munkáit, egymástól merítenek ihletet, és nem utolsósorban közösséggé kovácsolódnak.

A 15. VMTDK művészeti programjainak második részére pénteken este a Rektorátus amfiteátrumában került sor, ahol a videoklipeket, mozgást, festménykészítést, zenés-táncos performanszot és egyéb művészeti produkciókat láthattak az érdeklődők. Közülük ezúttal kettőt emelünk ki.

A Verziók című produkcióban három videoklip és három zeneszám volt hallható. Mind a hat produkció Pásztor Kicsi Gergely rendezésében készült, illetve az ő szövegeire íródott: ‒ A produkciók elkészítésében nagy segítségemre voltak az Újvidéki Művészeti Akadémia színészei, illetve valamikori hallgatói: Ricz Ármin, Ozsvár Róbert és Szilágyi Áron. A szövegek elsősorban a politikai elhajlásokról szólnak. Az egyik az újságírás területén tapasztalható visszaélésekről, a sajtószabadságról szól, a másik annak a jelenségnek a paródiája, amikor egyes rezsimek elbukása után hirtelen mindenki ellenzékivé válik, a harmadik pedig egy szerelmes dal saját magunkhoz, ami a korunkban jelenlevő nárcizmust parodizálja. A videók azért kellettek, hogy egyfajta struktúrát adjanak az egésznek, azaz a videóval, videóban, videóra való osztás valahogy összefogja a részeket. Akusztikus zenekarunk kizárólag erre az egy alkalomra állt össze, azonban nem zárkózom el attól, hogy a jövőben is legyenek hasonló projektumaink – magyarázta Gergely. Mint mondta, szerinte a dal az egyik legkisebb olyan egység, amely a zeneművészet és a színház számára egyaránt elérhető, és abba a néhány percnyi dalba sokszor az egész világ belesűríthető. Akár a szerzőnek vagy valakinek egyéni világa is. A videoklip viszont már sokkal bonyolultabb, mert amellett, hogy kiszélesíti a lehetőségeket, igencsak megnehezíti az alkotó dolgát ‒ hozzáadhat, de el is vehet a zenéből és a szövegből is.

A művészeti szekció bemutatóinak akár a „sok jó dolog kis helyen” elnevezést is adhatták volna a szervezők, hiszen a tehetségek kibontakozása olyan korlátlan lehetőségeket kínál, amelyhez ez alkalommal is adott volt a nyilvános fellépés, de az audiovizuális és egyéb műszaki háttér is. Az utóbbit szem előtt tartva, pontosabban a modern technológia vívmányainak köszönhetően a cselekvési idő akár tizedére gyorsítható anélkül, hogy a néző ezt észrevenné. Egy ilyen produkciót hozott a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar néhány hallgatója, akik az ötnapos forgatás eredményeként létrejött 16 órás videofelvételen a munka – egy festmény ‒ elkészültének csaknem minden mozzanatát rögzítették, majd mindezt egy kicsit több mint tízperces videóba sűrítették. Igazán látványos produkció, de maga a munka is lenyűgöző. A monumentális méretű, 180×150 centiméteres festményt akril technikával készítette a kar három másodéves hallgatója és tanáruk. A mgr. Torok Melinda (festőművész), Búrány Renáta, Lassú Melánia és Varga Kitti Klaudia (II. évfolyamos hallgatók) összetételű csapathoz közben alkotóként bárki csatlakozhatott. A Hommage `a Frida Kahlo festmény Frida Kahlo arcképét felhasználva különböző összekollázsolt vázlatokból alakult ki, emellett a hangsúly a monumentális méretű festmény létrejöttének a történetét is magába foglalja.

A projekt a Szabadkai Városi Múzeum és a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar együttműködésével jött létre, a festményt és a munkáról készült videót pedig a VMTDK-n kívül a Múzeumok Éjszakáján lehetett megtekinteni.

 

szenttamas.rs